Statistica.
Statistica.
Nádudvar (Zabolch várm.) és vidéke. (Folytatása.) Mi a közlekedési viszonyokat illeti, bár a tájékok kell összeköttetniek az áldásdús kunföldnek, magának Pestnek, sőt Miskolcznak is az alföldi kereskedés középpontjával Debreczennel, és N.Váraddal, még is itt közelünkben az országutak általánosságban szólva a lehető legroszabb karban vannak. Nagyobb vizáradások idején mint például a tavali év telén és tavaszán, az egyik vonalon, melly Karszag felől Debreczennek megy, hónapokon keresztül teljesen megszakadva volt minden közlekedés. Ez a mostani rendszer mellett, mellynél fogva a megyei adózók évenkint egyszer sárra sárt hánynak útnak, s az ezentúl egész év hosszant gondviselés nélkül marad, máskép nem is képzelhető, mert mikép legyen járható azon agyag s szikföldből készült gát, melly csak egy napi ázás után is fenekig ereszti le a kerekeket? Azt pedig csaknem követelhetjük, hogy e nyomorú adózó nép saroglyákon, s két három emelgetős szamár forma lovain, 6–10 mérföldnyi távolságról, N. Várad vagy Tokaj hegyeiből követ szállítson nekünk országutnak, hogy a kiváltságos rend rajta kényelmesen kocsikázhasson. Vizi közlekedés szinte nincs, de nem is létesithető, mert a Kösü és Hortobágy csak nagy áradások idején vannak meg telve, apróbb kompokat és ladikokat megbirható vizzel, s e felett szabályozatlanok. Hidak mind a Kösün, mind a Hortobágyon vannak türhető karban, és mindnyája vámmentes az ágotain kivül, mellyen a p. ladányi uradalom egy szekértől 8, egy marhától 1 kr. vámot vesz. Postaállomás szinte vagyon itt helyben, mert postai uton is e vonal tartja kapcsolatban Debrecezent Pesttel, s a legujabbi rendszer szerint most mindennap jár. A Kolozsvártól N.Váradon és Debreczenen keresztül járó gyorskocsi, innét nem messze a Hortobágyi pusztán futja pályavonalát. Fogadóink, korcsmáink és szálló helyeink megvalljuk nincsenek olly karban, hogy semmi kivánni valót fel nem hagynának, de ha országutunk folytonosan járhatóvá tétetvén állandó közlekedés lenne, meg javulnának ezek is. – Jelenleg a vendéglők sorsa csak koczka, mert legyen esős ősz, vagy jőjjön ki a vizár, utast hónapok hosszant sem látnak. Ugy vizen mint szárazon, roppant hatásu közlekedési eszközök lehetnének e tájékon létesithetők. Ha ugyanis, mint valaki által a Tisza-szabályozás tárgyában tervezve van, a Hortobágy vize, mellynek jókora széles és nem igen csavargó medre van, Dobtól kezdve le a Körösig csatornává alakittatnék, nem csak az a kiszámithatatlan haszon eredne általa, hogy a most vizben uszó, kákánál egyebet nem termő roppant földek nyeretnének meg a gazdasági iparnak, de e felett a Dobtól Csongrádig, a Tisza számtalan tekervényei miatt teendő hosszu vizi ut, az egyenesebb vonal által, majd nem felényire megrövidittetnék. – Szárazon Egerből, és Miskolczról Poroszlóig – és B. Ujfalutól be egész Kolozsvárig köztudomás szerént már igen jó közutak vannak. Ha már a Poroszló, és B. Ujfalu közt fekvő térköz, melly legfelsőbb számitással is alig 8 mérföld, szinte 382kőuttal láttatnék el, e csekély költségből kiállítható munka által nemcsak az egész felföld jönne állandó közlekedésbe az alfölddel, N. Váraddal és egész Erdélyjel, de még miután Poroszlóig türhető karban vannak utai, még maga országunk szive, kereskedésünk s iparunk középpontja Pest is. Vajha ez ujjmutatásunk az illetők figyelmét felébresztve indokul lenne az e pontoni közlekedéshiány miatt szenvedő száz ezerek epedő ohajtásának teljesedésére. Utat ide hozzánk uraim! minden áron, akkor nem feküdnék e hazán olly sulyos átok, hogy az Alföld évről évre rá gyült, sem elvesztegetni, sem eladni nem birt, rajta veszett, és ganéjjá rothadt buzáját utczaszemétre hordja ki, mig Árva, Thurócz, Zemplén stb. az éhség kétségbe ejtő kinai közt betevő falatért haldokolva sir. – Nem válhatunk el e ponttól, a nélkül hogy a középponti vasutat illetőleg, ne nyilvánitsuk némiekben észrevételeinket. Nézetünk szerint a pest-debreczeni vonal merre vitelének eldöntésében kétszempont szolgálhat iránytű gyanánt, a közelség ugyan is, vagy tájminőség. Az első szempontból kiindulván vitetni kellene annak hegyen, völgyön, vadon pusztákon, tavakon és mocsárokon keresztül puszta-lövésnyi egyenes irányban Pesttől Debreczenig, s ezt ajánlja a költségkimélés és szállitási időnyereség. – A másik szempontnál fogva pedig ki kellene szemelni Pest és Debreczen közt azon tájakat, mellyek vagy népességi, vagy termesztményi, vagy iparüzési tekintetben fontossággal birnak arra, hogy érettök az egyenes vonaltól eltérés történvén, kevés kerüléssel utba ejtessenek, s ezt javasolja a sok utas, az ipar és terményczikkekbeni szállitmány-többség, s igy a nagyobb jövedelem is. A vállalkozó társaság azon első tervében, mellyet látni alkalmunk volt, ugy látszik ez utóbbi szempontnak adott elsőbbséget, mert azon terv szerint Pesttől Szólnok felé lehajlva, s onnét csak nem egy szögletet formálva, a Tiszával párhuzamban Keszi és Ujváros felé jött volna a vasut Debreczenbe. – Már mi ok adhasson Heves és Borsodmegye e terv szerint érintendő tájékinak olly fontosságot, hogy miattok az egyenes iránytól illy eltérés történjék, nemcsak de a vaspálya, egy más közlekedési eszközzel a Tiszával épen versenytérre állitassék? mi magunknak megfejteni nem birtuk soha, mert erre sem népességi, sem terményi, sem kereskedelmi tekintetben nem birunk látni okot. Nem tudjuk e terv jelenleg áll e még? – ha igen, valóban fájlalni méltó – fájlalni méltó lenne szinte az is, ha – miről ugy halljuk volt már szó – e helyett Szolnoktól Békésmegyén huzatnék keresztül a fővonal N. Váradnak, s Debreczent csak egy mellékág kötné hozzá. A posta p. o. Szolnoktól Debreczenig, Török Sz. Miklóson, Kardszagon, Nádudvaron, Szoboszlón jár keresztül, mellyek minden tekintetnél fogva olly helyek, minőket a vaspálya, bár merre vitessék ennyi számmal sehol sem ejthet utjába, annyival inkább, mert ezekhez mint igen közelfekvőket kell számitnunk M. Turt, Turkevit, Kis-Ujszállást, Kunhegyest, Madarast és P. Ladányt is. E tiz várost lakja jelenleg 92 ezer ember – határa mindnyájának igen nagy terjedelmü és áldásdús – vására van mindegyikének, mik közt a turiak, kardszagiak, kunhegyesiek kitünő nevezetességüek, – iparüzők és kereskedők bennek tetemes számmal – a miveltség, pallérozodás mindenütt haladásban, minek bizonyitására elég legyen emliteni Nádudvart, melly keblébe már több év óta olvasó társaságot, közelebbről pedig társalgó kört, védegyesületi osztályt, és b. Wesselényi-féle ángol 383telivér méntartó lónemesitő egyletet ápol. Csak ez általános adatokat látva is, reményljük nem fogják alaptalannak itélni a vaspálya irányában fentebb nyilvánitott véleményünket olvasóink, s nem fogunk elhamarkodott itélet vádjába esni, ha ezekhez gondolva még az épitési könnyebbséget is, mellynél valamelly igen nagy akadályjal küzdeni nem kell – nyiltan kimondjuk, hogy a pest-debreczeni pályáknak e tájék kikerülésével, más bár akármelly iránybani vitele, megbocsáthatatlan hiba s botlás lészen*.
Nem hisszük, hogy illyes nézeteket latba ne vessen a vállalkozó társaság. Szerk.
Forgalmi viszonyunk nem olly igen szomoru, mert a mellett hogy e bennünket környező, s velünk ha épen nem szomszéd is, de legalább hozzánk igen közel eső helyeken, Szoboszló, Kardszag, Madaras, Füred, Kunhegyes, Kis-Ujszállás, Törk Sz. Miklós, M. Tur, Turkeviben évenkint több – kivált baromeladási tekintetben jókora nevezettségü vásárok esnek – Debreczen hozzánk csak 5, Miskolcz 8, N. Várad 8 mérföldre levén, e három főfokhelyei a hazai kereskedésnek, kezünk ügyébe esnek; sőt ha a Tisza szabályoztatnék, s Füreden vagy Csekén rajta biztos átjárás, például valamelly jó hid létesülne, a Miskolcz tájéki, egri, s a több felföld s alfölddeli kereskedésésének Nádudvar lenne kulcsa. Vásári tekintetben hát e vidéknek kivánni valója nem igen van, mert saját terményeinek, mik leginkább életnemüek s barmokból állnak eladására, a nála hiányzó vas és fanemüek, s kézműczikkek bevásárlására, elégséges és jó piaczai vannak. Legfölebb is a debreczeni vásárra nézve ohajtanánk olly forma rendezést, hogy az ugy nevezett külső vásár belső boltokba szállittatnék, mostani piszkos és szoros helyéről be – a baromvásár tétetnék a városhoz közelebb, a belvásár pedig minden árus czikknek külön piacz rendeltetvén az utczákon osztatnék fel. – Heti vásárok kozül, bár a fentebb elszámlált helyeken csak nem mindenütt tartatnak, a debreczeniek, miskolcziak, váradiak, és sertést illetőleg a szoboszlaiak birnak reánk nézve jelentőséggel. Legdivatosabb s jövedelmesebb adásvevési üzletek itten a ló, marha, sertés, élet, bőr, toll, ruha-kelmékkel, s ugy nevezett nürnbergi áru-czikkekkeli kereskedés. – Kereskedők itt helyben 10-en vannak, kik boltbeli árukkal, és az itt lakó 66 izraelita család, kik a fentebb elszámlált czikkekkel üzérkednek – váltóilag bejegyezve talán egy sincsen. Kereskedői testületek nem léteznek – boltos, kereskedő lehet mindenki, mert se czéh, se semmi illyes akadály szabadságát itten nem bilincseli. Boltosaink áruikat leginkább Debreczen, Miskolcz, N. Váradról szállitják, honi iparczikkekkel kizárólag egy sem kereskedik, de kaphatók nálok illyesek is. Alkuszok nem használtatnak, mert nagyobb eladásoknál mint a gyapju, hizott juh, méz, stb. magok jelennek meg s alkusznak a tulajdonos termesztőkkel a kereskedők. Mértékeink a mázsa stb, ugyan azok, mik mindenütt a hazában – életmértékünk a véka és köböl, amaz 1/2, az utóbbi 2 pozsonyi mérőt tesz, hig testeknél a nagy cseber 100, és kicsiny 50 itcze használtatik. – Tőkepénz kiadásával, és forgatásával e tájákon csak a közalapitványi p. ladányi uradalom foglalkozik, s az tetemes mennyiségben – a kamatláb a törvényes 56 száztóli; kihelyzési feltételek szinte azok, mik egyéb országos pénztáraknál. E vidék iparosságának emelésére egyedüli eszköz mint fönebb emlitettük, a 384tagositás, kereskedésére pedig a Tisza-szabályozás, azután jó köz- és mű-utak. – Adja isten mind ezeket!
