Vezérczikk. (Angol-ind viszonyok.)
Vezérczikk. (Angol-ind viszonyok.)
A ngy háborúk után a kereskedési kérdések léptek előtérbe a kormányoknál, kezdetben inkább financialis szempontból, a hosszu béke azonban óriásilag nevelte minden ferde lépésnek, minden balfogásnak következményeit, s kevés évtizedek multával a kereskedési kérdések politikai szint öltöttek; s befolyással lettek az országlásra. Napról napra világosabb lön, hogy a kereskedési szempont jelenleg a népek kormányánál a legnevezetesebb, s hogy az országok jólétére vagy sülyedésére nincs hathatósabb eszköz az iparköri törvényhozásnál. – Mind ezen állitások igazsága el van ismerve korunkban, s bebizonyitások szükségtelen, s még is naponként látjuk, hogy az elismert igazságok még sem váltak kormányelvekké, s hogy következetes keresztülvitelök még azon országban is ezer akadályra talál, mellyben az ipar már régen kifejlett, s hatása minden irányban érezhetőbb. – Indiáról szólunk itt legközelebb, – azon roppant birodalomról, melly, hogy egy ismert phrasist használjunk, az angol szigetországgal elválhatatlan házasságban él, – s vizsgálni akarjuk Angolországnak ezen birodalom irányábani kereskedési politikáját, és ezen politika következményeit.
378Midőn az angolok nem többé mint kereskedők, hanem mint hóditók léptek fel Indiában, akkor ezen birodalom a gazdagok közé számitatott, s nem volt ember Europában, a ki ezen tartományoknak még sokkal boldogabb felvirágozását nem jósolta volna angol kezek kormánya alatt. Az ország a Himalaja és Soliman hegyektől egész a Comoriri fokig és Ceylon szigetéig a legtermékenyebb a földkerekségén, s a kőszéntől a gyémántig, a búzától a fűszerekig, a juhtól az elefántig mindent termel, mit az ember a természettől élelmére s kényelmére, kereskedésre és fényüzésre kivánhat. A népesség továbbá Montgommery Martin szavai szerint a legnyájasabb, legbékésebb, legjózanabb s becsületesebb, ügyes és kitürő, iparra s kereskedésre egyiránt alkalmas. Az angolok uralkodása előtt azonban a pávatrónuson országló nagy mogol, a „királyok királya” (sah in sah) Delhyben nem gondolt alattvalóinak jólétével, hivatalnokai s helyettesei ázsiai módon kizsákmányolták a népet, s időről időre betörtek vad afgán vagy beluds csoportok a szép országba; s rabló mahrattok, rohillák, pindarrik és racsputok lejöttek hegyeikből, elpusztitották a térséget s elrablák mind azt, mit a munkás, de háborura nem termett nép, sok évek alatt megtakaritott, s a nagy mogol s alkirályai nem voltak képesek ellent állni a rabló betöréseknek. A nagyobb városok azonban s az azokban kifejlett ipar még sem lehettek olly könnyen a jöttment csoportok zsákmánya, s meg voltak mentve, ha az első megrohanásnak ellent tudtak állani; ezen gazdag városok pedig vagyonosságot s müvelődést terjesztettek körületeikben, s a tartományok jótékony középpontjai maradtak, mellyekből iparok által a jólét s értelmiség a földnépre is kisugárzott. – A mint az angolok lassan lassan India legnagyobb részének uraivá lettek, a mahomedán s hindu fejedelmek zsarolása megszüntetett, a rabló afgán s ind csoportok megzaboláztattak, s időnkénti pusztitó kitöréseik lehetetlenné tétettek, az egyenes adó 379nem emeltetett fel azóta, s alapjául az angolok uralkodása előtt fizetni szokott adónak tizenhárom és alatti átmérői száma vétetett fel. S ime, alig mult el azóta egy félszázad, s India sokkal szegényebb mint azelőtt volt, sőt ha Montgommery Martin szavainak hinni szabad, mellyek minden ind hirlapok által is igazoltatnak, a szegénység olly fokra hágott, hogy ha az angolok akarják, hogy a legtermékenyebb föld orditó pusztává ne váljék, kénytelenek a magok érdekében is az ind mezei gazdaságot roppant tőkékkel elősegiteni, s termékenynyé tenni. S mi lehet ezen váratlan eredménynek oka? nem egyéb mint Angolország kereskedési politikája India ellenében.
A mint mindenütt Europában, ugy Indiában is nem elégséges a kormány költségeinek fedezésére az egyenes adó, az inderect adó behozatala pedig lehetetlenné vált az ind népnek az adó ezen neme iránti ellenszenve mellett. A földmivelő tűri, hogy aratása a legutósó buza vagy rozs-szemig egyenes adóbeli hátramaradása fejébe elvétessék tőle, s panasz nélkül jut éhségre, mert az egyenes adó eszméi köréhez tartozik emlékezetet meghaladó idők óta, de ha a kormány indirect adót akar behozni, akkor fegyverhez nyul s ellentáll. A kormánynak tehát alig van más jövedelem-forrása, mint a só és mákony egyedárusága; a só ára ugyanazért a lehető legmagasabb fokra emeltetett csak arra forditatván figyelem, hogy az ár magassága a só megvételét egészen lehetetlenné ne tegye, a mákony egyedárusága azonban még még többet jövedelmez (20,000,000 forintot pengőben mert ez Chinában az első szükségü czikké vált, s ezen nyereségen alapulnak a kelet-indiai társaság financiái, s igy természetes, hogy Angolország a mákonykereskedés eltiltását Chinában sokáig nem türhette. – Még a vámok is szolgálhattak volna jövedelemforrásul, s egyszersmind az ind iparnak védelméül, de itt az anyaország tekintete tulnyomó volt, a vámrendszer tehát, s erre kikérjük az olvasók figyelmét, egészen az angol ipar érdekében alapitatott meg Indiában. Az angol parlament akaratja szerint a hinduk Angolország minden gyártmányait névszerinti vám mellett kapják, melly a becsárnak legfölebb harmadfél százalékát megüti, ellenben az ind kézmüvek s gyártmányok legalább harminczat, némelly czikkekre nézve pedig százat, sőt ezeret fizetnek száztól a becsár szerint, ha Angolországba bevitetnek. Ezen törvény következményei nem maradtak el soká, – az ind gyármunkásság megszünt, a városok elszegényedtek s romokba döltek, a szövők éhségre jutottak, mert az angol gyapotszövetek kiszoriták a kelet-indiaiakat nemcsak minden külpiaczokról, hanem még hazájokból is, – az ind iparnak lehetősége is megszünt. De azon nyers termesztmények is, mellyeket a termékeny föld s jótékony természet a földmivelő hindunak bőkezüen nyujt, mellyek elégségesek egész Európa szükségének fedezésére, s ugy az anyaországnak mint a gyarmatnak gazdagitására, ezen termesztmények csaknem eltiltatnak, s magas vámokkal terheltetnek, hogy az angol piaczokon helyt csináljanak, más, kedvezőbb szemmel nézett gyarmatok termékeinek. Hogy a Canadába kivándorlott bérlő a versenyzés ellen védessék, India buzája a jelen pillanatig harminczat fizetett száztól beviteli vámul, hogy a nyugot-indiai gyarmatos gazdagulhassék, a kávé, a czukor, a gyapot, a gyapju, a lenmag, a selyem, a cochenille, 380a tekfa, melly sokkal tartósabb mint a tölgy, százat, kétszázat, sőt háromszázat fizetnek száztól, ha Calcuttából Madrasból s Bombayból Angolországba bevitetnek, szóval mig a hindu kénytelen az angol ipar terményeit kirekesztőleg fogyasztani, mert más országok gyártmányai a magas vám által egészen ki vannak rekesztve, addig az angol elnyomja a hindu kivitelét.* – Illy rendszer mellett lehetetlen hogy India el ne szegényedjék, s hogy ezen birodalom valósággal a köz elszegényedés örvényébe esett, ezt számokkal könnyen be lehet bizonyitani, mert mind a mellett hogy 1825-től 1835-ig a mákony kivitele kétszerte nagyobb lön, a kivitel Indiából még is 3,000,000 pengő forinttal csekélyebb mint 1826-ban, ha pedig a nevezetesebb kiviteli czikkeket tekintjük, azt találjuk hogy 1825–1826. kivitetett, 1835–1836. pedig
Warren. l’Inde anglaise anno 1843–1844.
| Gyapotszövet | 956685 f.áru | 82131 f.á. |
| Sálok | 218846 – | 76798 – |
| Indigo | 24270499 – | 19443909 – |
| Selyem | 15670509 – | 11034047 – |
tehát ezen négy czikknél a különbség 10490754 ft.
De ha más részről kérdezzük, valjon ezen kereskedési politika, melly Indirára nézve olly szomoru eredményekre vezetett, használt e az anyaországnak, akkor e következő számok tünnek szemünkbe: Angolország bevitt Indiába
| 1816-tól 1826-ig iparczikkeket | 916220850 ftáru. |
| 1826-tól 1836-ig szinte tiz év alatt | 798072892 – |
s e szerint tiz év alatt 118 milliommal kevesebbet, mert a bevett rendszer szerint kizsákmányoltatván India az angol ipar által, a belföldi ipar elnyomatott, a földmivelés a többi gyarmatok érdekében kiviteli vámokkal terheltetett, s az elszegényedett ország nem vehetett többé annyi angol iparczikket, mint az előtt, mert nem volt többé mivel fizethette volna. Igy bosszulja meg önmagát a ferde kereskedési politika! Ehhez járult még az angol kormány közönbössége a vizszabályozások, csatornák, utak s hidak iránt, mellyekre semmit sem akart jövedelmeiből forditatni, mind a mellett hogy sokszor bebizonyitatott, mikint ha illy vállalatokra egy pár millio forintot előlegezendne, csak önmaga nyerne legtöbbet, mind a közlekedések olcsóbbsága és könnyebbsége, mind alattvalóinak növekedő jobbléte által, melly utoljára mindig a kormánynak jövedelmez.
Ezen állapot azonban végtére még is magára vonta a kormány figyelmét, melly csakugyan átlátta, hogy a materialis és moralis müvelődés előmozditása nélkül nem boldogulhat Indiában, s financiáit, mellyek rendszerinti deficitet mulatnak, a régi rendszer mellett rendbe nem hozhatja. Ugyanazért olly rendeletet bocsátott ki taval, melly az eddigi rendszer felett eltöri a pálczát, s mutatja hogy az angolok az eddig követett pályát elhagyni szándékoznak; ezen rendszabály pedig, melly a külföldi lapokban alig ébresztett figyelmet, felemeli a beviteli vámot Indiában minden angol iparczikkeknél két és harmadfél száztól egész ötre, a becsár szerint csak a gyapotfonalat kivéve, melly hogy az ind szövőknek anyagul szolgáljon szövetek készitésére, a régi nominalis vám alatt hagyatott. Ezen rendszabály szükséges volt már azért is, mivel elszegényedvén az elébbi vámtarifánál az ország, s elnyomatván az ipar, a földmivelő is azon állapotra jutott, hogy 381az egyenes adót többé nem fizethette, s azért ennek sulya egy részben a vámokra vettetett, mellyek egyszersmind valóságos védvámai az elhaló hindu iparnak.
Mind ezekhez nem kell semmi commentár.
Pulszky Ferencz.
