Pest vármegye közgyüléséből.
Pest vármegye közgyüléséből.
I. A magyar középponti vasutnak igazgatósága Bécsben van! – Pestmegyének mostani közgyülésében kérdezni kellett, hogy miért van Bécsben e vállalat igazgatósága?
Felelet volt:
Azért, hogy az alapszabályok megsértessenek;
Azért, hogy a vállalat érdekei szenvedjenek;
Azért, hogy a vállalattal szerződők panaszra fakasztassanak;
Azért, hogy egyesületi tevékenységünk irányozása is idegenben gyökerezzék meg stb. stb.
És bár mennyire keserük e válaszok, igazaknak kell azokat ismernünk.
Felolvastatott a közgyülésben az alapszabályok egyik, ha nem csalatkozunk, a 32-ik szakasz, melly világosan kijelenti, hogy a társaság igazgatósága Pozsonyban leszen.
S még is Bécsben ül.
Pedig talán nem is szabadna az alapszabályokat megsérteni, ha ugyan azért hozattak, hogy megtartassanak. – Mit? –
Vagy talán csupa magyarok tagjai ezen társaságnak, kiknek nevével a mi jóakaróink mindig összekötni szeretik a törvényszegés mulasztásait?
442Bizony avval a vasut-társaság tagjait nem rágalmazhatni, hogy magyarok volnának.
S azért megjegyezzük, hogy a nem-magyarok is tulcsapnak a korlátokon, kivált ha Magyarországon kellene azokat megtartaniok.
Legalább a vasut-társaság tagjai megszegték alapszabályaik azon pontját, melly az igazgatóság székhelyét Pozsonba tűzte ki.
A vállalat érdekei pedig, természetes, hogy szenvedjenek, midőn a felügyelet olly messziről gyakoroltatik.
Ezt bizonyitgati sem kell, ha elolvassuk az ujabb időben e tárgyban közrebocsátott vádakat.
A vállalathoz szerződéssel csatoltak pedig erősen panaszolnak, s folyamodásuk van elég a vármegyénélis.
Egy illyen panasz hozta szőnyegre a feltett kérdést is. –
Az igazgatóságnak egyik pesti tagja szerződést kötött egy vállalkozóval, fa-csemetékre, mikkel a vasut kellékei kiültettessenek. – A vállalkozó meg saját részéről a monoriakkal alkudott meg. – Ezek a több ezerre menő csemetéket a kitűzött helyre szállitották, s mint természetes azonnal pénzöket kérték a vállalkozótól. De ez szegényebb, semhogy talán 4000 forintot magáéból fizethetne, – s ezért a csemeték átvételét s kifizettetését sürgeti. Igen, de időközben a bécsi directio megtilt minden fizetést, mig az Bécsből nem assignáltatik. Tehát a vállalkozó nem kap pénzt, várakoznia kell. S csak sokáig ne kellene! De már nagyon elhuzódik a dolog, pedig a monoriak zaklatják a pénzért és méltán. És már ez olly hosszan tart, hogy a vállalkozó siettetést kényszerül abban látni, ha még a megyéhez is folyamodik.
S honnan származik e káros halogatás?
Persze onnan, hogy az igazgatóság távol van, – nem látja a sürgető szükséget, – nem érintkezik az érdeklett 443vállalkozókkal, s a távolságnak miatta bureau-szerüséggel kényszerül bilincselni ügyvitelét.
Minek megy tehát Bécsbe, – de minek még Pozsonyba is, – holott középpontja a vállalat vonalának Pesten van; s a munkákat is itt kezdék meg, s innen sugároztatják fel és le.
És káros az, ha még egyesületi dolgainkat is ki engedjük deriválni az országból. Ugy is eléggé szivárgunk bizony kifelé!
Mi ennyi ártalmak tekintetéből, miket e nagyszerü magyar vállalattól távol ohajtanánk, nagyon helyén találtuk Pestmegyének abbeli határozatát, miszerint fel fog a n. m. Helytartó tanácshoz irni azon kérelemmel, hogy az igazgatóság, az alapszabályok értelmében, Pozsonyban székelni parancsoltassék.
II. Már a szappanosokra is vigyáznak. Pestmegyének most folyamatban levő közgyülésén olvastatni hallottuk az élelmezési vegyes biztosság elnökének, M. Szentivány Vincze urnak levelét, mellyben tudatja a megyével, miképen működésének rövid ideje alatt álmélkodással győződött meg arról, hogy a szappanosok visszaélései már annyira vakmerőn üzetnek, miszerint különösen a faggyugyertyára nézve, olly fontot használtak már számos évek óta, mellyben 30–28 sőt még kevesebb lat is volt. Valóban gyönyörü eljárás volt az mind a szappanos czéh, mind a városi „erélyesek” részéről, melly ekképen zsákmányolta a szegénységet! – A szappanosok, ugy átszik a lábra kapott stearin-gyártás ellenében törekedtek magokat kárpótlani; – mig a pannonia-, milly-gyertyákat talán teljes mértékben kapjuk: addig a tisztelt czéh megdézmálta e fontot. – De rá viradt már e czéhre is. A biztosság hathatósan intézkedett, hogy ezután a kellő törvényes mérték megtartassék. Kivált a szegénység fogja ezt meghálálni, mert a vagyonosabb osztály stearinnel látja el magát, s igy a szappanosok visszaéléseit nem érzi, de a szegény osztályok, kik a világitás körül nem üzhetnek luxust, nem menekülhettek a zsarolástól, melly fájdalom! olly soká nézetett el! Hjah a szegényt az ág is huzza.
III. (A mészárosok igazságosnak tartják már a törvényes fontot.) Alig hittünk füleinknek, midőn Pestmegye gyülésében a mészárosok folyamodásában illyet olvastak. Eddig a mészárosoknak, ugy áttuk, más fogalmuk volt az igazságról. Nekik az tulzás gyanánt tünt fel, hogy a mészáros fontnak is 32 latja legyen. Ők azt devalválták (közbe legyen mondva, innen is látszik, hogy a devalvatio nem eredeti eszméje még az utánzásban sem a Budapesti Hiradó devalvatorainak). S csak devalvatióból gazdagitottá székállóikat, kiknek fizetésök nem vala egyéb a „szabad lopásnál” És számos éveken át tartott ez igy folyvást, egész eddiglen. És a mészárosok ugy találták igazságosnak mértékjöket. – Most hát moráljok megváltozott. Meg azért, mint magok mondák a folyamodásban, mivel az élelmezési biztosság egy két esetben büntetést szabott azon mesterek rovására, kiknek legényei hiányosan mérték a hust. Illy motivatio, persze igen tanulságos, nagyon oktat.–
S igy most a közönség jó mértéket kap.
De a mészárosoknak van panaszuk. – A nyomtatékkal gyült meg bajok. Azon arányt, mellyet e részben kell követniök, s mellyet a Hetilap 18 számában mi is közlénk, 444ollyannak álliták, hogy mellette a nyomtaték-részeket mind ki nem mérhetik a szinhussal. Azért azt kérik, hogy nyomtatékul adhassanak mindent csak tüdőt, paczalt és körmöt nem; – s ohajtják, hogy minden fontra 6 lat nyomtatékot adhassanak. –
Jó lesz itt a marha részeit közelebbről a azon számokban ismertetni meg, mint azokat a vegyes biztosság egy alválasztmánya által egy próbavágatás következtében bejelenté:
Levágatott pedig egy ökör és egy tehén.
Találtatott pedig
| az ökörben: | a tehénben: |
| 1) fagygyu | 71 font | 31 font |
| 2) nyuzott tiszta hus | 50 – | 27 – |
| 3) szügy | 64 – | 31 – |
| 4) csontos tarja, vagy is első jobb része | 79 – | 35 – |
| 5) virágos tarja, vagy is első bal része | 75 – | 33 – |
| 6) Hátulsó jobb része | 111 – | 60 – |
| 7) Hátulsó bal része | 114 – | 61 – |
| 8) máj bal része | 10 – | 6 – |
| 9) sziv | 4 – | 2 – |
| 10) nyelv | 4 – | 2 – |
| 11) lép | 2 – | 1 – |
| 12) négy lábszár | 8 – | 4 – |
| 13) két vese | 2 – | 1 1/2 – |
| 14) keresztcsont | 2 – | 1 – |
| 15) hátgerincz | 6 – | 2 1/2 – |
| 16) velős csont | 17 – | 9 1/2 – |
| 17) 2 hátsó mócsing | 19 – | 10 – |
| 18) 2 első mócsing | 15 1/2 – | 7 1/2 – |
| 19) fark | 1 1/2 – | 1 – |
| 20) pofahus | 8 – | 4 162 – |
| 21) állkapcza | 8 – | 4 1/2 – |
| 22) nyakcsont | 9 – | 6 3/4 – |
| 23) állcsont belső része | 8 – | 4 1/2 – |
| 24) tölgy | – | 2 – |
Ekképen az egész marha-suly, a száj, köröm, tüdő és paczal elvetése után tett az ökörben 688 fontot, a tehénben 348 1/4 fontot. Vagy a fagygyu levonásával, s véve csak a tiszta hus mennyiséget, a czombot, nyakhust, szügyet, két tarját, hátsó részeit, volt az ökörben 493, a tehénben pedig 247 font. – Apróbb rész volt az ökörben 195, a tehénben 101 1/4 font. Ez apróbb részekből nyomtatékul adható volt a biztosság első rendelete szerint az ökörben 81 1/2, a tehénben 45 font; – külön eladásul felhagyott az ökörből 26 1/2 a tehénből 16 1/2 font. –
A biztosság ujabb rendelete szerint pedig nyomtatékul szabad még adni, pofa nevezet alatt, ennek husát s az állcsont belső részét, azaz ökörben 16, a tehénnél 9 fontot, és szabad kivágni az ökör-nyakcsont 9, s a tehén-nyakcsont 6 3/4 fontját is, ha e csontról le nem nyuzatott a hus. (T. i. a nyakhust az ugy nevezett „Rothwürstlerek” számára szokják levenni a mészárosok, – s ekkor aztán a kopasz csontot nem szabad, a mint nem is méltányos, nyomtatékul adni). –
A vegyes biztosság e számolat után ismét meggyőződött arról, hogy a nyomtaték iránti rendeletek ellen a mészárosok fel nem szólalhatnak.
445A megyei közgyülésen mind e mellett tanácskozás alá vétetett, valjon méltányos e a nyomtaték körüli azon intézkedés, miszerint egy font husnál nem szabad nyomtatékot adni. – Voltak kik ugy vélekedének, hogy a nyomtaték csak akkor mérethetik el teljes bizonyossággal, ha minden fonthoz adatik belőle, ellenben, ha csak az egy fontnál többet vevőnek lehet nyomtatékot adni s ezt is csak bizonyos meghatározott arányban, ugy megtörténhetik, hogy egy-fontos vételekben ugy kimeritetik a szinhus, miszerint a nyomtaték legnagyobb része a mészáros nyakán marad, tetemes kárával, mert az árszabás alkalmával a nyomtaték mennyiség is számba vétetett. Ezen felül igazságosnak sem látták sokan, hogy azon magányosak, kik egy egy fontnál többet nem hordatnak, szinhust vigyenek haza naponkint, ellenben a számos legénységgel dolgozó, vagy népesebb családu szegény ember annál több hasznavehetlen lomot kapjon, minél nagyobb mennyiségü hust kényszerül hozatni. – Ellenben mások azt hivék, hogy a szegénység az legtöbbnyire, melly egy fonttal kénytelen megelégedni, nem levén tehetsége többet hozatni drága pénzen, hogy tehát méltó eljárás épen a szegény embert megmenteni, kevés vétele mellett attól, hogy nyomtatékkal még kevesebbre szállitassék hus-mennyisége. Aztán bizonyos levén, hogy egy fontot soha sem vágnak a jobb részekből, az, ki csak egy fontot vehet, már nem bir azon előnnyel, hogy jó hust kapjon, minőt az visz haza, ki több fontot vágat. Ezért szükség, hogy a nyomtaték a különben is jó hust nyerőknek adassék, – mig a szegény, ki egy fontjában a hitványabb hust kapja, legalább avval vigasztalódik, hogy husánál is roszabb nyomtatékkal nem terhelék. –
Bár mennyire fontosak is a nézetek, ugy az egyik mint a másik részről, még is mivel a szegénység mellett csak a méltányosság, – a mészárosok mellett ellenben az igazság szólott: a megye egyelőre nem határozott semmit, hanem a vegyes biztosság mellé kinevezett tagjait felhatalmazta, hogy megvizsgálván előbb a mészárszékeket, igyekezzenek tapasztalást és adatokat szerezni, hogy minő arányban történik a hushordatás az egy fontos és több fontos vételekre nézve, – és ha ugy találnák, hogy az egy fontos vétel valóban olly sok, hogy miatta az egész nyomtaték-mennyiséget eladni nem lehet, akkor törülje el az egy fontosok nyomtaték-mentességet s átalában állapitsa meg a nyomtaték-tariffát a mutatkozandó szükséghez képest.
Volt még a mészárosoknak másik kérelmök. Minden héten próbavágatást sürgetnek, s ennek eredményéből kivánják a hus productionalis árát kiszámitatni, mellyhez azután oda vétetvén a széktartási költségek, s a polgári üzlet dij, az ekkint kiszámitandó ár legyen a következő hónapra a szabott ár. – A megye rendei nem fognak hónaponkint limitálni. Mert a próbavágatás csak a pesti heti vásárokon vett marhákkal történhetnék, az itteni piaczon pedig nagyon könnyü a marha-árakat felrugtatni, a minthogy még az eddigi próbavágatások alkalmával valóban tapasztaltatott, hogy ez áremelés megtörtént. Aztán a pesti mészárosok nem is a pesti piaczon látják el magokat marhával, hanem a vidéki vásárokon stb. – Illy tekinteteknél fogva már rég kimondá Pestmegye, hogy hónaponkint nem árszabályoz, – hanem mindig félévre. Ezen rendszabály által eléretik az, hogy a téli évszak drágább limitatioja idejébe bele esik az őszi és tavaszi árak jutányossága, s igy a téli árak magassága kiegyenlitetik. Őszön még olcsó a marha, – és gyepen 446van, – a takarmány pedig jókor véve szinte olcsó. Tavaszon, mert a mező megint megnyilik, ismét jutányosság lép be, – de a mészárosok még is a téli évszak magas limitatioja mellett árulják a hust, s a mit illyenkor nyernek, bőven kipótolja a veszteségeket, miket a szorosan téli hónapokban, tulajdonképen hetekben netalán viselni kényszerűlnek. – A mészárosok magok is elfogadták ezt, s talán épen magok kérték, midőn még minden évnegyedi közgyülésen szokás volt limitálni. Azért a rendek ezuttal is megmaradtak az eddigi rendszernél, annál inkább mert, mint az elnökség megjegyzé, a félévenkinti árszabályozás, a felebbi nézeteknél fogva, valóságos alku. – Alku a megye részéről annyiban, hogy bár mi olcsósság van őszön, és tavaszon, a hus még is egész juniusig egyformán drága marad; – alku a mészárosok részéről annyiban, hogy télen bár minő lesz a marhaszükség, megállják a limitatiot. –
Isten bizony! szörnyü dolog ez a limitatio. A hatóság mi állandó harcz és háboruban kényszerül állani a vállalkozókkal: – a vállalkozók mi folytonos megtámadással kénytelenek víni krajczáros kérdések körül, a hatóság mi tömérdek időt veszteget el, egyéb ügyek tárgyalásától vonva azt el, s még is fölötte kevés köszönet van fáradságaiban, midőn sem a vállalkozóknak megelégülést, megnyugvást, sem a közönségben bizodalmat, meghivást nem szerez, nem támaszt. Látni kell a szólni-akaróknak gyakran félelmes elfogultságát, nehogy ha a vállalkozók részére ohajtja kimondani az igazságot, a közönség fizetett embernek gyanitsa, – s hallani kell a publicumban a még jobbak, méltányosbak szájából is jövő megjegyzéseket, mik a mészárosügy pártolóit érdeklik. – És vegyük még ide, mikint senki a világon, legyen a mészárosok, a producensek, vagy a consumensek részén, nem állithat biztosan, nem czáfolhat alaposan semmit, – hogy itt minden csak hozzávetés, azaz leglelkismeretesebb embernél is, csak sic volo sic jubeo az egész árszabályozás.
Azért ohajtandónak jelentették ki a szólók közül néhányan, bár a városok megtennék mielőbb a lépéseket a felsőbb helyeken az iránt, hogy a concurrentia a husárosság tekintetében legalább olly módon engedtessék meg, mint a februariusi közgyülésen kivántatott megadatni (lásd a Hetilap 12, 13. számát). Azóta már nehány hét mult el, s a szükség inkább növekedik, mint alább hagyna! –
Valóban minden okunk van kivánni, hogy hetenkint egy vagy két napon, mint a sertéshus, ugy a marha is szabadon árultathassék, vagy épen, hogy minden árszabás nélkül, szabad versenyü vállalkozóknak engedtessék át az egész mészárosság.
X.
