Másodszori termesztés.
Másodszori termesztés.
A Hwetilap 49, s 53-ik számaiban olvasható bécsi levél s t. cz. Balla ur észrevételeire vonatkozólag kivántam a termés s másodszori termelés fölötti nézetemet s tapasztalásomat röviden elmondani. Tiszaföldvár e magát önerejével, legkisebb kölcsönzések nélkül megváltani elkezdett magyar népes helység M. Turral, e gazdagon termő földjéről ismeretes alföldi várossal határos; s már ez magában azon sejtelemre ad némi jogot, miszerint a szomszéd kanaáni földnél ez sem mostohább. E sejtelem valósul a szemlélődő előtt, mert terményeiben olly gazdag szokott lenni, mellyhez hasonló természeti kedvezményekkel megáldatott határ Hevesmegyében nem könnyen található. Rozsot, figyelmét sem érdemlő mennyiségben termesztenek a lakosok; itt átalánosan tiszta buza terem, egyszeri szántásban. Az ugarlás nálunk nem egyéb, mint hogy arra figyelnek a lakosok, miszerint kukoricza után következzék a buza-vetés. Áll-e az valósággal, hogy ugar s ugarlás közbejöttével megdölnének vetéseink, a jövő évben megfogjuk tapasztalni. Ez idő szerint ugyanis a nagy szárazság miatt még csak ki sem kelt, csekély kivétellel, a több ezer holdba vetett köles. Nekem 20 holdon egy kis kocsival termett szalmástól, meg fogja-e a vető-magot adni? nem hiszem. Ismét 8 hold kukoricza-s nehány hold zab-vetésem egészen a földben maradt. Ezen földek tehát megugarolvák legalább s mindössze is a jövő év vérmes reményeihez adnak igényt. Mikép kölesünk megcsalt, ugy a kukoriczához is semmi remény. A sok ezerre menő, elültetett káposzta-rásza, bár mi szoktuk szomszédainkat is ellátni, a nap heve által leforrázva sinlődik. Most a repczés gazdáknak áll a világ. A dohány igen-igen silány, dinnyéink középszerüek, a szőlő meglehetősen termett. A buza három és fél magot, néhol négyet, sok helyen háromnál is kevesebbet adott. Az árpa épen ugy. A haza ára helyben 1116a legszebbé 15 v. ft. köble, az árpa 7 forint, a kukoricza 10 ft, a köles 10 ft.
Már most tegyünk némi összeállitásokat a másodszori termelést illetőleg, Látván mikép hiusulnak meg a gazdák várakozásai a köles irányában: 10 forintos kölest másodszori termelés szempontjából ismét elvetni illy szük időben, B. ur szavai szerint nem pazarlás volna-e? Szénánk felényi sem termett mint tavaly. Én az tartom: vagy esős idő fog be következni, vagy nem; ha igen: ugy az először elvetett kölesmag nem kevésbé kikelhet, mint a másodszori termelés szempontjából elvetett, és ha ez áll: hiba volna erőt és magot meg nem gazdálkodni, s e mellett a két izben elvetett magvak egyiránt kikelhetvén esős időben, nem azon bajt szerezné-e a második termelés, miszerint a sürü növényhajtások épen ezen sürüség miatt nem kaphatnának erőre s kellő érettségre, mellyek természet szerint még több, hoszabb időt is volnának igénylendők, pedig ez ismét egy aggodalom. Ha esős napok következnek be: szántani nem lehetne, várakoznunk kellene. Az illy huzamos várakozás után egyszer csakugyan megtörtént szántás épen azon tetemes kárt is okozhatja, miszerint azon első vetést rombolná össze, melly a most emlitett esőzések alatt egész életet vala nyerendő. Ha ellenben a szárazság folytonos leendne azután is, a másodszori termelés tervével fölhagyván: igen czélszerüen cselekedtünk, ha mind a drága magot, mind a szántásra foditandó erőt megkiméltük. Az első vetés, lehet, legalább kaszálásra meg fog érni, és ha nem mag, legalább takarmány képen fölhasználható. Mi a Jakab burgonyának azon okbóli másodszori termelését illeti, mivel az már juliusban ujból ültethető: ne felejtsük el, mikép mostan szárazságról vagyon szó, a midőn ennek mostohasága amarra is hat. Igy jelenleg például nálunk semmit sem gyümölcsözvén ez időig: nincs mit ültetnünk. Egyébiránt a televény minősége a biztosabb kalauz. Itt Földváron 100 s sehány hold van kezemen, fekete föld mind: de sikeretlennek gondolnám fáradalmamat, ha mintaul venném föl Fejérmegyét, hol a közönséges aratás után, több helyen láttam, bükköny alá szántják a már egyszer letarolt földet julius két utóbbi hetében, és 2–3 hó mulva takarmánynak kaszálják.
Szóval: a mi ez idő szerinti termésünk kicsinyben épen az, mi hazánk statusgazdasági előmenetele nagyban. Szük termés, csak nem minden jóban szük termés! Idei buzánkban tömérdek konkoly van, és nem csekély üszög: tehát bővséges termés a roszból itt és amott.* Köles- és kukoricza-földeink mint fölebb emlitők pihennek, talán hogy a jövő években gazdagon jutalmazzák a munkás fáradságát, melly reményben fölhagyunk a másodszori termeléssel, mi még most a statusgazdaságban sem kivihető. Ti azért fölkent vezérei hazánk statusgazdaságának! siessetek a fiumei vasut létesitésén; addig mi itt az alföldön kis körünkhez aránylag nagy müvetekhez láttatunk munkálni, a midőn terményeinket számatokra félre teszszük, hogy azokat talán épen a lisztgyártásnál a forgalomnak adhassuk 1117által; bár jutalmatok nem volna is egyéb, mint annak fenséges tudata, hogy közvetlen polgártásaitokon s közvetve a hazán segitettetek. Aug. 5-kén. 1846.
Szomoruan igazsága van tisztelt elvbarátunknak! De megnyitja az isten a termesztő jó akarat csatornáit! s adand erőt becsületes szándékunknak, s megadja a kitartás erényét cselekvéseinkben: csak ne csüggedjünk nemes küzdelmeinkben, – A viszontlátásig! Szerk
Ifj. Vári Szabó. S.
