List Fridrik emléke.
List Fridrik emléke.
Jótékonynak kell lenni a melegnek, melly tiszta sugárok szárnyain száz meg annyi mérföldekre elhat, és hatalmas a szózat, melly hasonló távolságot keresztül sikon és hegyen bejár, állván a bérczek tövénél megtudjuk e mondani, mellyik milly magas, nem, – s csak a kellő távolságból leend itéletünk e felett helyes.
Illy gondolatok leptek meg, midőn tollhoz nyultunk, hogy List Fridrikről néhány szót mondjunk el a magyar közönségnek, melly előtt tudva már annak – bár mikint történt – gyászos kimulása a tyroli bérczek közt.
Ha feladatul azt tüznők ki magunknak, minő volt List magány-életének lefolyása, a legváltozatosb képet rajzolhatnók, mellyen az ifjukoron kezdve, egész az utolsó kinos küzdésig a soros merész játokt üz. Az ifju hévben magát feledő hazafiság, ezt követő fogság, bujdosás, gazdagság és kincs, népszerüség és tekintély, elszegényedés, inség és férfias munkásság hatalmas hullámzása kiséré őt hideg sirjába, és még is List Fridrikben, mind ezen sulyos változások nem törék meg a hazafit, nem olták el a képzet elevenségét, nem akaszták meg a kezek munkásságát egész az utolsó időszakig, mellyet mi már nem ösmerünk, de mellynek végtelen sulyosnak kell lenni, mert általa ama nagy erő elzúzatott.
Mi List Fridriket, mint status-gazdát akarjuk tekinteni.
List Fridrik a német nemzeti egység, s a védvámok embere volt; – állapodjunk meg kissé az eszmék mellett; mert hisz bennünket magyarokat is nemzetiségünk s kereskedési ügyeink foglalkoztatnak főkép.
Az utolsó félszázadban a nemzetek sok és keserü tapasztalásokon mentek keresztül, ott csüggöttek szemeik a nemzeten, melly szabaddá tevén magát, az első mámorban
18ugy látszott, hogy a fél világnak nyujt kezet a boldogitásra, hogy apostol leend, melly a felé hajlónak, hirdetni, megadni fogja – ha nélkülözte az egyetemi boldogság elemét – a szabadságot. nem igy lőn, – sem ama nemzet – a franczia – sem a többiek egymásnak segitségére nem jöttek, a nemzetek magokra hagyattak, – s ez talán nem is történt helytelenül. Meglehet, hogy a népek, ha nem önkeblökben keresék a fejlődés csiráját, de mástól idegentől várják s nyerék azt, vontatójára köttettek volna annak, s eveznének most merre evezne az, s nemzeti sajátságaik mint meg annyi különböző érczfajok, elmerültek volna. Igy másként lőn, minden nemzet magába szállott, s önmagában keresi az erőt, mellyet a nemzeti munkásság fejt, nevel, szaporit, közös értelmet teremt a nemzeti nyelv, tehát müvelni kell azt; egyességet ád az alkotmányos szabadság, tehát ezt terjeszteni kell, ugy kell rendezni az anyagi érdekeket, hogy azokból mindenki megnyerje saját illetményét, s ezt helyes föld-műipar, kereskedési gazdászat eszközli.
Azonban szép eszme a világ harmoniájának eszméje, de semmivé teszi vagy sérti e ezt a nemzetek önálló iránya? nem, valamint egyes statusban az egyesek jogainak tiszteltetniök kell, ugy egyes nemzet érdekeit a másiknak kiaknázni tilos, és még is azért, hogy a szomszéd szomszédnak földjét föl nem szánthatja, fáiról a gyümölcsöt le nem szedheti, ki fogja állitani, hogy eme jog, s tulajdon-tisztelet ellentétben áll a status harmoniájával, – voltak idők, midőn ugyanazon polgári társadalomban a nagyobb számnak joga, tulajdona néhány hatalmasok s erősek játék-labdája volt – ez idők világszerte letünni kezdenek, az ököljog helyébe a törvény lépett, ugyan azon társadalom tagjai egymás jogait tisztelvén békében élnek, s ez állapot ellenőre a közvélemény, – ugy élhetnek békében tisztelvén egymás sajátságait a népek, s ennek biztositéka leend a világvélemény.
Ezen iránynak apostola volt List Fridrik. A német nemzetiséget nálánál több oldalról senki sem fogta fel. Ifju korának vágyai közé tartozott szabadnak látni nemzetét, szerinte ez volt tehát a nemzeti egység egyik mindent átölelő kapcsa, csak hogy ezért neki fogság jutott. Ő leszoritatott e térről, mert hogy a nehéz fogságot kikerülhesse, honából bujdosott ki. „De a német nemzetiség eszméje kebelében nem hal el, ezt magával viszi a schweiczi bérczek közé, magával a tenger hullámain, mellyeken más világrészbe evez, futván az üldöző hazát, s midőn annyi évek s 19életsorsának annyi változása után honába visszatér ugyanaz ő ki 1819-ben Frankfurtban a német kereskedési egyesületet alakitá. Midőn ő már visszatért, már életben volt a német szövetség, a 26 milliónyi német nép kisebb nagyobb töredekei megszüntek egymás ellen kereskedési vámharczot folytatni, az eszme tehát, az ő értelmének gyarmeke, megtestesült. De látta őt, hogy ezt ápolnia kell, ha minden malasztiban részesiteni kivánja hazáját, s e nézetének szüleménye lön a politicai gazdaság nemzeti rendszere, melly nem egyéb mint valóságos népkönyv meleg előadással, adatok s historiai tények sulyával támogatva.
Nem ide tartozik vizsgálni ujak e a gondolatok, mellyet egy rendszerben nyujt által nemzetének, de uj a politica, mellyet ő javasol magában Németországban.
Listet mi magyarok ezen munkái után kezdők megösmerni, sokat tanultunk mi is ezen munkából, mert láttuk, hogy mind azon fonákságokkal, mellyeket ő nyomról nyomra a német kereskedési politicában kimutat, csak hogy hasonlithatlanul nagyobb mértékben, el van árasztva a magyar kereskedési politica. „Változván a név rólad szól a mese.” Ezért mondottuk: jótékonynak kell lenni a melegnek, melly tiszta sugárok szárnyain száz meg annyi mérföldekre elhat, s hatalmas a szózat, melly hasonló távolságot keresztül sikon s hegyen bejár.
Im itt vagyunk a védrendszer elveinél. Magunkba szállánk s azt kérdők, miért ne lehetne a magyarnak is műipara ha van szomszédjainak, miért ne lehetne e nemzetnek is kereskedési politikája, ha van szomszédinak is? s e kérdések mozgalomba hozák, nemcsak az irodalmi értelmet, de az alkotmányos műszereket is. Ellenségeink azt mondják, hogy e politica helytelen, de mi azt kérdjük, követelnek e ők nemzetünk számára a többiekéhez hasonló társadalmi állapotot, nagyságot s boldogságot, s tagadhatják-e, hogy a nemzeti nagyság, boldogság elvitázhatlan alkatrészei virágzó műipar s széles kereskedés? s ha nem tagadják kérdésünket tovább folytatván igy szólunk: ha a gyermeknek férfival kell versenyt futni, hasztalanul futand az, mert azon felűl, hogy attól mindig messze elmarad, legszebb erejét emészté fel, s jövendőjének kifejtésére lön senyveleg test, beteg lélek, tehát ápolni, fejleszteni, izmositani kell előbb a gyermeket, ha azt akarjuk, hogy az egy erős férfival versenytérre lépjen. –
S most előszámlálhatnók mindazon végtelen előnyöket, mellyekkel bir a nemzet, melly gyáripart s kereskedést üz a felett, melly csak földjét műveli, de mi nem akarunk hosszu értekezésbe bocsátkozni, mi List Fridrikről akaránk csak néhány szót el mondani, s elég ha elmondjuk, mikint utolsó évei ama hatalmas izgatásnak voltak szentelve, melly az önálló kereskedési s gyári rendszer előnyeivel ismertesse meg nemzetét, s mellynek éle: az agg kebelben lobogó ifju tűz, az ősz fürtök alatt rejlő képzemény-gazdagság, ereje: a tények, tapasztalások bámulatos mennyisége vala, elég ha elmondjuk, hogy némethon közvéleménye doctrinája előtt meghajolt, elég ha felidézzük ama szavakat, mellyeket az általános europai inség napjaiban, nagyszerü tanulságul, lapja a német világnak elmondott.
„Az angol Spectator igy szól:
„Nálunk a kenyér lehet drágább, a nélkül hogy épen éhséget kelljen szenvendünk, – Angolhon nagyobb gazdagsága mellett a gabna-vásárlásban más nemzeteket mindig 20lenyomhat.” Ezzel a Spectator ama legfontosb előnyök egyikrée vonatkozott, mellyel iparos országok műipartalanok felett birnak, ez utolsók fordithatnak földészetökre bár melly figyelmet, ha egyetemes drágaság jön elő, mégis először szenvendnek éhséget. Ipar s kereskedésben dus országok tőkepénzbeli gazdagságuk által képesek gabnagyüjtelékeket tartani, s a föld minden országából szállitásokat eszközölni, minél több élelemszert vinnének be, annál több műkészitményt vinnének ki később, stb. stb.
Épen midőn e sorokat irjuk, kapjuk a lapokat, mellyekben egész rovata közöltetik ama magasztalásoknak, dicsőitéseknek, mellyek a német lapokban a nagy férfiu holt tetemeit tömjénezik. Megvalljuk bosszuságot érezénk irántok. Ki volt az Némethonban, ki a bujdosó felett megemlékezék? volt-e valaki, ki a lecsendesült szenvedélyek után föl emelé szavát mellette, hogy a hon keblébe térhessen? Hát tartottatok e diadalmenetet a hazatérőnek, mint tartotok a tánczosnők, zenészek s mülovagok egész seregének? de ez mind semmi, List szegénységben élte utolsó éveit, tettetek-e valamit arra, mivel e nehéz állapotot az őszülő férfiunak, a családapának megkönnyitsétek? Ő hazája nevének földicsőitésén dolgozott szakadatlanul, hát nem volt az ő számára semmi kitüntetés? Ő nemzete kincseinek szaporitásán emészté fel testét lelkét! hát nem volt egy nyomoru kis összeg számára, mellyből magának néhány derült s szabad pillanatot szerezhetett volna? De ha mind ez egy nemzetnél történik, mellynek sem elegendő értelmisége, sem elegendő szabadsága nem volna, hogy a honszeretet szavát megértse, cselekvényeit megjutalmazhassa, megengedhető volna, de történik a németnél, melly magának annyira tetszik ama gondolatban, hogy Európának, a világnak legműveltebb nemzete, ez megengedhető volna egyéniség iránt, melly homályos elméleteken senki által még nem értett eszmék teremtésén elvonultan fáradja át az életet, – de ti németek hallátok őt naponkint, ösmereteinek szövétnekét minden nap láthattátok, szózatának hatalmas árjai az északi tengertől az ádriaig naponkint elborultak, ő veletek munkált, csatázott, és ti őt elfeledéték az inségben. Nekem ugy tetszik, mintha ama sok dicséret most mindmeg annyi szégyendal volna reátok, hagyjátok őt nyugottan sirjában, ne háborgassatok álmait.
Eljőnek majd a franczia s angol lapok is ez ember érdemeiről szólani, a magyar közönség előtt List Fridrik mindig nagy vala, s azért mondottuk mi legfelül, hogy a bérczek magasságát távolból lehet helyesen megmérni, – ott a sok apró nevek közt megtörhetlen homlokával előttünk mindig magasan állott List Fridrik.
Gorove István.
