A Tiszaügy további fejlődésében. I. czikk.
36A Tiszaügy további fejlődésében. I. czikk.
Mióta a tiszavölgyi társulat ez év kezdetén megalakult s azon igényekkel a közönség részvéte s figyelme körül, mellyet érdemel, életbe lépett, nem késett a társulat jegyzőkönyveinek közrebocsátása által a közönség figyelmét kielégitni s az érdekeltek szellemi ragaszkodását, az ország egyetemes méltánylatát s pártfogását keresni.
A debreczeni nagygyülés óta azonban máig, midőn a társulat már némi szerény munkálati sikerre mutathat, alig jutott valami a közönség tudomására. Mert hisz azon időben a társulat csak elszánt akaratot érzett még magában az idén már a tiszaszabályozási munkákat megkezdetni, de valjon az idő viszontagságai, az érdekeltek késkedései s a rendezés első nehézségei nemhiusitandják e meg a legjobb akaratot is? még kétes vala; az eredvények által kigunyolt biztásokkal pedig a közösnég elibe lépni nem akart, nem mert; miután a debreczeni nagygyülés meghatalmazása ez ügyet a cselekvés mezejére tett át, hol azontul már csak eredvényekről lehet és kell szólni.
Most, midőn a beállott tél megakasztá a további munkáltatást az idénre s az első kezdet – bár parányi – eredményei előttünk állnak, fel vagyok hatalmazva a társulat eddigi munkálkodásait rövid kifejtésben a közönség elibe adni, mi hogy kellő összefüggésben történjék, szükségesnek látom a fejtegetés fonalát ott felfogni, hol az megszakadt, t. i. a nagygyülés végzéseinél.
A debreczeni nagygyülés rendeltetése vala a társulat belügyeit végkép rendezni, s meállapitani a belső műszerezés elveit. – Meg is kezdé ez irányban munkálkodását; de minél mélyebben bocsátkozott annak részleteibe, annál inkább átlátta nehézségeit, miután semmi nyom nem mutatott ösvényt előtte. Hogy a tiszavölgyi társulat nem részvény-társaság, következőleg annak műszerezését ennek hasonlatában keresni nem lehet, mindenki belátta. Hogy egy központi testületnek kell annyi provincialis és helybeli érdek követelései ellenében tulsulyt engedni, világos volt mindenki előtt; azonban hogy ezen központi testület magas érdek fölötti állását soha ne feledje egy részről; de másfelől az egyesek érdekét mértéken tul háttérbe ne szorithassa, ez ellen is garantiákat kell vala feállitani. Továbbá a végrehajtás biztositékit csak a központi testület hatalmában kelle keresni, mig más részről annak felelősségében megnyugtatni az érdeklettek nagy tömegét. Végre miután a tiszavölgyi társulat központi testülete által közvetlen nem munkáltathat, hanem a vidéki osztályokban állitá fel működő orgánjait: ollyféle rendezési szabályokról kelle gondoskodni, mellyek által a központi testület a vidéki osztályok irányában kellő hatósággal ruháztassék fel, de ugy mégis, hogy a vidéki osztályok annyi tehetőségi körrel maradjanak ellátva, mely mellett fentartatván a részvét s érdeklet, azok a megsemmisüléstől megovassanak. Szóval a központ erélyes kormányozhatását kell vala a vidéki orgánok végrehajtási tehetőségével kellő arányba s öszszefüggésbe hozni s föltalálni a helyes vonalt. E vonalon tul megsemmisül a központ, melly intézkednék siker nélkül; azon innen mesemmisülnek a vidéki osztályok, mert tehetőségi kör nélkül nincs érdeklet a részvétre, nincs tápszer az élhetésre s önként feloszlanak.
37Ezek voltak körülbelül fővonásokban a rendezési munka elemei. És hogy a tiszavölgyi társulat több valóban nagyszerű s merész föladatai közt még a rendezési kérdések helyes és tartós megoldatását is nehány nap alatt lehetőnek tartsa, ahhoz vagy kevesebb belátás, vagy több elbizakodás kellett volna. Az idő pedig vajmi drága volt, mert a legkedvezőbb év legszebb szakát hosszu tanácskozásokban elszalasztani s ez által az idéni munkáltatás lehetőségét koczkára vetni, menthetetlen bűn lett volna.
Illy körülmények közt azt tette a debreczeni nagygyülés, mit neki legczélszerűbben tenni lehetne, t. i. fölállitott néhány főelvet, minő: a társulat egyetemének képviselete: – az évenkénti nagygyülések; – rendezte a képviselő testület számát – megerősitette a központi választmányt hatóságában s kimondotta erre nézve a felelősség elvét stb. A rendezés többi részleteit az időre bizta, midőn a társulat gyakorlati téren szerzett tapasztalatok után biztosabb mértéket állithat fel az egybefüggés korlátira nézve. Addig pedig őszinte bizodalommal fordult ama férfiu felé, kinek a társulat életét köszöni, és miután ő a teljhatalmat, mellyel a bizodalom legőszintébb nyilvánitásai közt fölruháztatott, el nem fogadta, sőt utbaigazitólag állását ezen ügy irányában kifejtette, a központi választmányt bizta meg a nagygyülés azon rendezési szabályok ideiglenes felállitására, mellyek nélkül a munka rendszerezett meginditása lehetetlen; buzgón kérvén ő nmlgát, hogy az illy tehetőséggel felruházott központi választmánytól áldáshozó vezérletét ne tagadná meg. – Ez a debreczeni nagygyűlés eljárásának rövid története.
A debreczeni gyűlés után rögtön Sáros Patakra gyüjté össze gr. Széchenyi István ő nmlga a rendezési munkára feles számban megszaporitott központi választmányt s vizsgálat alá vétette a társulati rendezés minden részleteit, hogy azokból kiszemelje s elintéztesse azon szabályokat, mellyeknek a munka meginditását szükségkép megelőzniök kell, mellőzvén minden időhaladékot szenvedhető kérdések megoldását.
E munkálkodása közben a társulati ügyvitelnek három külön része tünt föl, u. m.:
a technikai,
pénzügyi, és
beligazgatási
ága a szabályoknak, mikét a központi választmány külön külön vett vizsgálat alá. Ugyanis:
Az ügyvitel technikai ágára nézve, miután az alkotó gyülés egy igazgató főmérnök felelősségében helyezte a technikai egész személyzet eljárásának biztositékait, az ideiglenes főmérnök által dolgoztatott ki egy hivatali utasitást, mellyben a vidékeken működő vizmérnökök köre s kötelességei foglaltatnak. Ezt átvizsgálva s kimódositva megállapitotta.
Továbbá az idén teendő munkálatok pontjainak kiszemelésében azon elvet állitá fel, mi már a debreczeni nagygyülés által is kimondatott, hogy t. i. a társulat rendelkezése alatt levő 400 ezer p. ft tőkéből főleg a Tiszának azon pontjaira nyujtassék segély, hol a baj legnagyobb s a teendő munka az egész anyafolyó bajainak orvoslatára leginkább kihat; azontul nyujtassék ugyan segély olly pontokra is – még pedig a mellékfolyók vidékeit sem véve ki – 38hol a baj csupán helyebeli, de nevezetes eredményt igér; végre azon pontokra nézve, hol az illető érdekeltek saját költségükön kivánnának még az idén dolgoztatni, állapittassék meg a munkálati terv, s miben lehet, nyujtson a társulat azoknak is segédkezet.
Meghagyta ennélfogvást az ideiglenes főmérnököknek, hogy ezen elveket szem előtt tartva készitsen a munkáltatási pontokról részletes kimeritő javaslatot. –
Mig ez elkészülhete s a központi választmány kiséretében utazó lombard-velenczei épitési főigazgató Paleocapa Péter a tiszaszabályozási tervekről véleményét beadhatá, figyelmét a központi választmány a társulati ügyvitel többi ágaira forditotta s különösen annak pénzügyi viszonyait illetőleg következő nézetek merültek fel:
A tiszavölgyi társulat kölcsön-pénzzel működik, határozatlan mennyiségű öszvegekre, sok millióra van szüksége, mit több éven keresztül befektet. E társulatnak tehát életföltétele az erős rendithetlen hitel. – Pénzereje most igy áll:
A társulatnak folyó évre van 400 ezer pengő forint kölcsöntőkéje; 100 ezer sóáralapbóli segélye s ő felsége által ajánlott 50 ezer pengő forintja; öszszesen 550 ezer p. ft tőkéje.
Ebből 150 ezer p. forint a központi választmány által a társulat központi pánztárában tartani rendeltetett a végre, hogy ebből a társulat közköltségei; rögtön szükségelt előlegezések; költséges vizmunkálati gépek s ollyszerű vizmunkálatok, mellyek a birtokosok rovására nem hárithatók, födöztessenek; végre ez egyszersmind biztositó s tartalékpénztárul szolgáljon. A többi 400 ezer p. forint pedig az egyes társulatok számára kiadandó kölcsön alapja.
Az idén, noha megegyezett a társulat abban, hogy e kevéssé definiált állapotában, midőn még a szabályozási tervek rendszerére bizonyos megállapodsára nem jöhetett, miután a meghivott külföldi tekintély vizsgálatit és szemléjét be nem végezve véleményt sem mondhatott, a dolgok illy állásában munkálkodását most sok pontra ki nem terjeszti, hanem megelégszik azzal, ha egy két főponton megkezdetik a munka; mind e mellett az eddig beadott kölcsönkövetelések kielégitésére a 400 ezer pengő forint tőke az idénre sem elég. Jövő évre pedig uj s nagyobb tőkéről kell gondoskodni.
És hogy a szükséges tőke megszereztessék, két ut állott a központi választmány előtt:
a) vagy a kormány pártfogó szárnyai alá törekedni s annak garantirozását megnyerni a szerzendő kölcsönre nézve;
b) vagy megkisérteni azon utat, hol a társulat a kormány folytonos pártolása mellett ugyanannak garantialis kegyét nélkülözze, hanem önerején olly biztos és rendíthetlen hitelt állitson elő, mellynélfogva a milliók önként gördüljenek a társulat rendelkezése alá, a nélkül, hogy a társulat saját körén kivül kiváló kedvezéseket keresne.
Az első ut csalhatatlanul kényelmesbnek mutatkozék, de ha a központi választmány a közhaza irányában magasb hivatását nem feledi, ez ösvényre nem léphetvala, csak utolsó esetben, midőn t. i. a másik önálló ut sikert egyáltalában nem mutat.
39Ez oktból már a debreczeni nagygyülés, midőn neki a megkivántató tőkére nézve ajánlat téteték, de ezen ajánlathoz a kormány garantirozása föltétlenül kötteték, kimondotta, hogy annak, ha csak lehetséges, nélkülözését ohajtataná; egyébrint az egész ügyet a központi választmány belátására bizta.
Sok tekintet állt a központi választmány véleményében a mellett, hogy a garantialis utat, mennyire lehet, mellőzze. Mert már csak elvileg is mi nagy nyereség lett vala hazánkra egy vállalat ellátása külföldi kölcsönnel, hol a kormány veszi a risicót magára? Azt tudjuk, hogy a kormány hitellel bir; mi azt akarók tudni: magyarhoni társulat mint magántársulat képes e erős hitelt előállitni a külföld irányában? Továbbá nem is tartotta a központi választmány igen ohajtandónak, hogy Magyarhonban a fizetni kötelezetteknek hátulsó ajtó nyittassék a kormány garantirozásában. A helyett tehát, hogy ez ura térjen, inkább vizsgálat alá vette a vizszabályozási pénzbefektetésnek minden törvényes biztositékit s megkisérlette belügyeit ugy rendezni a befektetés tekintetében, hogy szigorral kezelve pontos fizetést s ez által erős hitelt állitson elő, miből aztán önként következendik a tőle könnyebb megszerzése is.
E czélból vizsgálat alá vette a vizszabályozásról szóló törvényeket s azokból következő elveket vont ki:
a) A vizszabályozási költségeket a törvény kiválólag birtokra fektette. Ez tehát mint nem személyes, de fundualis teher, sem ősiség, sem egyéb birtoklási változás által nem érintetik. Sőt mivel a vizszabályozás s ez általi kiszáritás és árvizektőli megmentés által a birtoknak uj, addig nem létezett becs adatik, az e czélra törvény utján kiszabott költségek még csőd esetében is teljesenbiztositottak s egészen különválva tárgyalandók a csődtömegtől. Ez világos abból is, mert essék például valamelly csődtömeghez tartozó birtok a vizszabályozás körébe, az ezen birtokra kivetett költség törvény szerint megvétetik ép ugy ezen, mint a többi érdekelt birtokon. Ez tehát, mint a közadó, kiváltságos teher.
b) Miután a törvény azt mondja: „ha pedig az érdekeltek valamellyike az előleges kivetés szerint többet fizetett volna, mint a mennyi a munka bevégezte után kifejlett haszon arányában őt illetné, – ez törvényes uton egyenlittessék ki. Ebből világos, hogy a törvény előleges költségvetést s előleges fizetést rendelt a vizszabályozási költségekre nézve. Végre.
c) A törvényből még az is világos, hogy az előleges fizetésben azon elvet mondotta ki egyszersmind, hogy a vizszabályozási költségek fejében adandó kölcsön hypothekája nem egyedül a viz alatti még megmentendő föld, hanem minden birtok, mi azzal kapcsolatban van. Mert például hogyan is lehetne valamelly mocsár-kiszáritás költségit előlegesen megvenni a viz alatti, tán egészen értéknélküli földön, ha azt előlegesen a tulajdonos más birtokán is nem lehetne megvétetni? e nélkül nem lenne a törvény által rendelt előleges fizetésnek értelme. A törvények illy állásában természetes, hogy a központi választmány elég biztositékot talált, s nem lehete a költségek megvételére nézve más akadályt még képzelni, mint melly a biróságok lassú s hanyag eljárásában s ebből keletkezhető hosszadalmas üörben fenyegethetne, mire fájdalom! annyi példa.
40Azért, hogy e veszélyeknek se tegye ki a központi választmányt a társulat hitelét, olly eljárási rendszer állitott fel, melly mellett mind ezen kétség s akadályok teljesen lehetetlenné válnak. Kimondotta ugyanis elv gyanánt, hogy:
Semmi szabályozási munka nem kezdetik meg, mig a költségvetés törvény-szabta uton teljesen tisztába nem hozatik s a szabályozásra megkivántató öszveg valósággal be nem fizettetik.
A befizetés azonban az illető birtokos által tetszése szerint vagy készpénzben történhetik, vagy a társulat által készitett szerződvényekben, mellyekben a fizetési föltételek a szerint lesznek szabályozva, mint a társulat a kölcsönt időnkint kiadja, s mellyek mellett hitelét teljesen biztositja. (Folytatása következik.) Pesten decemb. hó végén 1846.
Kovács Lajos, központi igazgató.
