Mikor és mi módon lesz világ vége?
Mikor és mi módon lesz világ vége?
(Folytatás.)
Ha már a föld egykori hűlését kétségbe nem vonhatjuk, igen érdekes tudnunk: ha földünk nincsen e még most is hülő félben, s nem félhetünk e, hogy az apródonkénti hivesbülés egykor világ végég hozandja meg számára? Ha felteszszük, hogy földünk hülő félben van, könnyen átlátni, mikép ennek következtében, minthogy hülés által a testek összevonulnak, földünk téregének (volumen) kisebbülnie kellett volna; miből közvetlen következnék, hogy a föld forgásának ideje vagyis a napok tartóssága most rövidebb legyen mint volt régen. Ámde Laplace csillagászi vizsgálatokból megmutatta, hogy 2000 év óta a nap hossza egy másodpercz egyszázadával nem rövidült, miből egyenesen következik, hogy azon idő óta földünk melege egy foknak századát ütő változást nem szenvedett.
Ezen fejtegetésből kiviláglik, hogy a föld gyomrában levő hőség a földfelszinre nincs befolyással, hogy földünk a gyermekkor heves évszakát tulélte, s a férfikor higgadt pályájára már régóta fellépett, s azóta a hülésnek legkisebb jeleit sem adta, mi által egyszersmind biztosit, hogy ez oldalról világ vége nem fenyeget.
Igen de földünk jelenlegi melegét nem gyomrától, hanem a naptól kapja: és nem lehetséges e, hogy ezen meleg kutfő egykoron olly változásokat szenved, mellyek földünk kihülését vonandják meguk után? hiszen már a hires angol tudós Herschel is ugy vélekedett, hogy ha a napfoltok látszanak, a melegkifejlés, a földünkön elterjedő hőmérsék különböző lehet az akkoritól, midőn illy foltok nem mutatkoznak; nem gondolható e, hogy évszázadok multával maga Helios (a nap) is megvénül, s hogy már sem süt olly élénkséggel, mint a régi görögök idejében? Illy gyanitások elháritása végett forduljunk a tapasztaláshoz; de nem az ugynevezett tapasztalt öregekhez, kiktől néha hallhatni, hogy bizony rosszabb a mostani idő a réginél; mert hiszen, igy okoskodnak, ifju korukban könnyü öltözet is képes volt a hideg ellen védeni, most pedig kénytelenek – ha fázni nem akarnak – még alsó flanel-köntöst is hordani, mondom ne az illy embereket, hanem magát a hévmérőt vonjuk kérdőre.
A melegeloszlás tüneményeiről, netalán szakadatlan fogyásáról vagy növéséről világos fogalmat csak ugy szrezhetünk, 41ha az évi melegmennyiség közép mekkoraságát kifejtjük* és ezen középről min tszilárd alapról vizsgáljuk a változásokat. Ezen közép meleg-mennyiség csak azt fogja kifejezni, hogy ha a hévmérő mindenütt olly csekély ingadozást szenvedne, mint az egyenlitő közelébeni azon helyeken, hol az eget gyakran szokták fellegek boritani s hol azért az év leghidegebb szakának melege a legmelegebbétől alig különbözik egy fokkal: ugy a hévmérő mindig a közép szám által jelelendő foknál állana. Azon tájékot, melly esztendőn keresztül nem szenved hőmérséki változást, hol az év minden napjaira egyenlő melegmennyiség jut, nálunk hasztalan keresnők a földfelszinén, légkörnyünk mezején; az enm messze az egyenlitőből odahagyja a földszint s a földkéregbe vonul be, még pedig a földsark felé haladva mind bejebb-bejebb. Nálunk azon tájék, hová sem a nyári meleg, sem a téli hideg nem hathat, 60 láb mélyen van a földben; ha tehát ezen hatvan láb vastag földkérget eltávolitva gondoljuk, az illy módon kapandó uj felszinen az évi középmelegnek egyszerü képét találjuk, azaz: azon melegnek, mellyet a hévmérő azon esetben mutatna, ha állása egész éven át nem változnék, vagy ha a nyár melege a tél hidegét kiegyenlitené. Ekkor a hévmérő Budán éjjel, nappal, télben, nyárban mindig 8,0°, Kolozsvárt mindig, 7,2°, Gyulafejérváron mindig 8,3°, Mehádián 11,5°, Fiuméban 10,3°, Temesváron 9,5°-nál állana; szóval hazánkban örökös tavasz viritana, nagy hideg és meleg nem sanyargatna, de ezen kényelmet keservesen meg kellene fizetnünk azzal, hogy gabonakalászok, gyümölcskoszoruk és szőlőfürtök nem diszitenék hazánkat, minen közvetlen következése: világ vége lenne társadalmi életünkre nézve.
A napi közép-meleget ugy szokták meghatározni, hogy a nap minden óráiban feljegyzik a hévmér-őmutatta meleget; azon 24 adatot summázzák, ezt 24-gyel osztják; ez ekkép származó quotiens a közép-meleget jelenti. Még könnyebb s elég biztos is, ha a hévmérőt csak háromszor reg. 7., d. 2., est. 9 órakor nézik meg, s ezen három adatból vonnak arithmetikai középszámot.
Mikép egyes helyek évi középmelegét meghatárohatni, ugy egész országokét, sőt az egész földkerekségét is, ha a kisérletek lehető legtöbb pontokra kiterjesztvék. Csak az illy számos, egész földet béhálózó kisérletekből vonhatni biztos következést a föld történetére, mert valamint egyetlen oklevélből nem lehet teljes históriát szerkeszteni, ugy egyetlen hely sem képes földünk életének viszonyait kellő fénybe állitani. Egyes helyek, sőt országok égalja is, különböző körülmények miatt egyes években igen is különböző lehet, mint ezt mindennapi tapasztalásból eléggé ismerjük, de valjon ezen szeszélynek az egész föld is alá van e vetve? Ezen kérdés eldöntése végett a világhirü Dove mindazon kisérleteket kérdőre vonta, mellyeket képes az egész föld felmutatni, s feleletül azon eredményt kapta, hogy ötven év óta a föld minden évben ugyan azon melegmenyiséget kapta a naptól. Azon melegmennyiség, mellyet évenkint küld a jótékony nap az egész földre, akkora hogy 43 lábnyi vastag, egész földet béboritó jégkérget volna képes megolvasztani. Ebből az északi félföld 15 fokot, a déli pedig 14-et kap.
Ezek szerint a hévmérő, a meleg legérzékenyebb mértéke is arról kezeskedik, hogy földünk melege állandó, nincs 42fogyófélben, tehát nincs okunk rettegni, hogy egykor a nagy hideg vetend véget az emberiség földi életének. Ha valaki azon ellenvetést hozná fel, hogy a hévmérő aránylag uj találmány, a vele tett kisérletek alig 100 évesek, tehát a lassan, alig észrevehetőleg történő változás még nem üthette ki magát, ellenvetése nyomatékosságát el kellene ismernünk, s állitásunk igazolására más erősségeket keresnünk.
Abból, hogy a szőlőtenyészés 17 foknál nagyobb évi meleget nem szenved meg, a pálma 18°-nál kisebb hőmérséknél érésre nem fejlődik, azt lehet következtetni, hogy azon ország, mellyben a szőlő s egyszersmind pálma tenyészik 17°-nál hidegebb és 18°-nál melegebb nem lehet. Ezen eset fordul elé jelenleg Palestinában, s ez igy volt még Mózes idejében is. Itt tehát egy természeti hévmérő nyilatkozata bizonyságot teszen arról, hogy egy ország hőmérséke a legrégibb históriai idők óta nem változott. Strabó arról értesit, hogy narboni Glliaban az olajfa északi határát a Cevennek képezték. Ugyan ez áll még ma is. Theophrastos szerint a Persiából Görögországba átültetett Cordia myxa-k közül csak a cyprusbeliek termettek megért gyümölcsöt, tovább északra roszul tenyésztek, épen mint jelenleg. Rómában az évi közép meleg az ujagg időbeli kisérletek szerint 12,4°. – Plinius a rűmai térben tenyésző myrthust és babért melit, mellyek legalább is 11 1/2° hőmérséket kivánnak tenéyszésökre, s nem is igen lehetett nagyobb, mert azon iró még azt is emliti, hogy a babérfa Toscanában, valamint Róma vidékén is a hideg miatt néha kivesz. Varroa Róma könyékéni szüretet sept. 21-dike és oct. 23-dika közé teszi. Most sok esztendei középszám szerint oct. 2-kára esik. Az olaszhoni térek igen melegek arra, hogy ott szálas fenyőfák tenyészhessenek, miért azok csak az Appeninusokon jókora magasban fordulnak elé. Plinus és Virgilius is uganerről tudósitanak. Ezen adatokhoz még egy más igen nevezetes adatot csatolhatunk. Az által, hogy a szép római város, az elsülyedett Pompeji kiásásakor a cimentoi akadémia nagyszámu hévmérőit ép állapotban feltalálták, lehetségessé lett a Raineri által 1655–1677. tett kisérleteket a Réaumur szerinti hévmérő felosztására vissza vinni. Ebből azt tetszik ki, hogy az ugyanazok közép körüli ingadozások jelenleg még valamivel szükebb határok közt történnek, mint történtek régen. Mig tehát az öreg emberek az évi meleg hanyatlása iránt panaszkodnak, a hévmérő állandóságot tanusit. Mellyiknek van igaza? eldönteni nem nehéz.
B.
