A yarmouthi hid lerogyásáról.
A yarmouthi hid lerogyásáról.
Fest Wilmos jeles mérnökünk a m. academia mathamaticai osztályának egyik legközelebbi ülésében következőleg nyilatkozott: „Hirlapokból tudjuk, milly szomoru következménye volt ezen hid, mult évi május havában véghez ment lerogyásának és sajnosan kell megvallanunk, hogy a yarmouthi bal eseményhez hasonlóű szerencsétlenség már egyebütt is kisebb nagyobb mértékben történt, mellynek elkerülhetlen következése az, hogy a közönség gyanakodása ébresztetik fel az iránt, mintha a függő vashidak vagyis a lánczhidak nem birnának elegendő tartóssággal és szilárdsággal. –
A yarmouthi bal esetet illetőleg megjegyzendő, hogy a hid szerkesztésénél fogva a két oldal felőli gyalogut a főlánczokon kivül alkalmaztatott, a hidpálya közepe pedig, ugy mint a pesti lánczhidnál történendik, a szekérutat képezé. Az emlitett szomoru napon a Bure folyón, mellyen a yarmouthi lánczhid keresztül visz, mulattató mutatványok adattak, mellyeknek megtekintsée végett sok ember tódult a hidra, és hogy a vizen mutatott játékokat jobban szemlélhesse a nép, csak az egyik gyaloguton gyült össze, ugy hogy ez által az egész teher csupán az egyik oldal felőli lánczon feküdt, a tulsó oldalu főláncz pedig semmit sem viselt, s igy e pillanatban felesleges is volt.
261Annak világosabb megmagyarázására tekintsük meg a hid szélességét jelölő AB vonalt;
C és D-ben legyenek a felfüggesztési pontok, mellyeken felül természetesen a főláncz létezik. A mondottak szerint tehát AC és BD a gyalogutakat, és CD a szekérutat képezi. – Vegyük fel hogy például az E ponton nyom lefelé a hid keresztszelvényén találtató ráviteles teher = t, akkor a felfüggesztési pontok C és D ezen súly által ugy lesznek terhelve, mint megfordítva a távolságok CE és DE; t. i.:
A C pontbani nyomás úgy áll a
D pontbani nyomáshoz, mint DE: CE-hez.
Midőn a teher egyenlően van felosztva a hid keresztszelvényén, mi rendes közlekedésnél mindig történni szokott, akkor a ráviteles teher = t a hid kersztszelvényének közepére sik, azaz akkor CE = DEvel és természetesen a C és D pontbani nyomások is egymással egyenlők.
De ha a teher nem esik a C és D felfüggesztési pontok közé, hanem azokon kivűl, p. o. az A pontra, akkor a t’ teher nemcsak hogy nem gyakorol nyomást a D pontra, hanem ezt még felemelni törekszik, úgy hogy ez által egy egykarú emelcső támad, mellyen B a nyugpont, A pedig a támpont. E szerint a C pontra gyakorolt nyomás n a következő arányból találtatik meg; u. m. t’: n = CD: ADhez, miből a C pontbani nyomás n = t×AD…(I.)/CD
Igen valószinű, hogy a yarmouthi hid lerogyásának egyik főoka az volt, hogy a főlánczok’ szilárdsága egyenként véve, nem számíttatott ki olly erősre, hogy az (I) alatti alakban kifejezett nyomást háromszoros biztossággal megbirhatta volna.
Ezen kivül egyébiránt még a következő okok segítették elő a híd lerogyását, ugyanis:
1-ör. Némelly lánczszemek több vas darabokból készíttetvén roszúl voltak összeforrasztva.
2-or. A vas minősége és munkája tökéletlennek találtatott.
3-or. Az egyes lánczszemek nem próbáltattak meg; ez pedig minden jól szerkesztett lánczhidnál szükséges; mert a próba által nem csak a vas rosz minősége, hanem a tökéletlen munka és a rosz összeforrasztás is minden hibás szemnél megtaláltatott volna.
4-er. Miután a Yarmouth-Norwich-féle vaspálya a közönségnek megnyittatott, a hidoni közlekedés élénkett lett, és ennek következtében a híd keskenynek találtatván, szélessége a változott körülményekhez képest nagyobbíttatott. Ezen szélesbítése a hídnak erősebb és nehezebb hídpályát kivánt, s így nem csak a hid történetes megterhelése, hanem annak állandó terhe is jóval szaporítva, és a hid állandósága tetemesen veszélyeztetve lőn.
Az előadott észrevételek nagy figyelmet érdemelnek a lánczhidak építése körűl, és nem szenved kétséget, hogy ha azokra kellőleg ügyeltek volna, a yarmouthi szomorú eset bizonyosan nem következett volna be.
