Szabad-e még most is, az annyira drága és szűkűlő gabonából pálinkát főzni?
Szabad-e még most is, az annyira drága és szűkűlő gabonából pálinkát főzni?
Tisztelt szerkesztő ur! Magyarhon sok megyéiből aggasztó s rémitő hirek jőnek a részint megjelent, részint fenyegetve közelgető inség felől. Az ez iránti jelentések, tanácskozások s határozatokban sok nemes érzet, sok tenni s áldozni is kész buzgóság nyilvánult. Több helyeken szép öszvegek fordittatnak a nyomor enyhitésére, vagy megelőzésére. Igaz, hogy sajnálni lehet, miszerint történt, hogy megyei rovatal helyett, mi az egészet, az erkölcsi testet dicsőitette volna; az egyéni szabad ajánlatoknak csak az egyéneket dicsőitendő, s ezek hiuságának kedvezőbb utat választották, ellenére az alkotmányos lét, s a magasztos honfiság azon bélyegző sajátságának, miszerint az egyén saját tette dicsőségét az egésznek tettébe bele olvasztva kétszeresen érzi, s az egésznek dicsőségéből reá eső osztályrészt a külön, s csak maga kezére szerzettnél nagyobbra becsüli. No de ha a segédpénzek s eszközök illy módon összeszerzése, a megyék méltóságát s becsületét tekintve, valamint az elvet illetőleg nem olly illő és hasznos, mintha a megye, mint megye adott volna rovatok utján, – élvén a saját szükség pótlásának, s a végre saját maga megrovásának azon tagadhatlan jogával, mellyel az egészet alkotó minden egyén birván, az egésznek még inkább kell birnia, legalább az eredmény sok szegényre nézve üdvös lehet. Sokak s nagy urodalmak részéről nyilatkoztatott az, hogy jobbágyaikat éhezni s pusztulni nem engededendik, s igy lefizetik azon felette terhes adót, melly a két Magyarhon több részeiben a földesurat gyakran előfordulva alig megbirható sullyal nyomja; – büntetéseül, hogy különbeni adósmentessége, s egyebek által urbéreseit olly állapotba helyzette s olly állapotban tartja, minek következtében az midnen 3-dik 4-dik évben arra jut, hogy földesurának kell tartania.
290De az inség elleni segéd- s ovószerek közt van egy, mellyet megvallom csudálnom kell, hogy nem ragadtak meg mindenütt és mindenek előtt. És ez a szegénység élelmére kellető, de kellő mennyiségben most sem létező gabona más czélokrai forditásának, s ezzel a gabona mennyisége mindinkább inséget terjesztő kevesbitésének megakadályozása. Értem a pálinkafőzés betiltását. Ezen igen fontos tárgy felől polgári kötelességemnek tartván felszólalni, van szerencsém egy ezt illető czikket közleni a tisztelt szerkesztőséggel* , remélyvén hogy a Hetilap általam annyira méltányolt czélja s iránya érdekében gondolok cselekedni, midőn a tisztelt szerkesztőséget ezen czikknek becses lapjaiba leendő felvételére, s arra vagyok bátor kérni: méltóztassék e tárgyat lelkes és erélyes pártolása alá venni. Bizonyosan hirlapi irodalom nagyszerű hivatásának jobban nem felelhet meg, mint egy olly dolog ellen kelvén ki, melly inséget okoz, s bűnt terjeszt. Hogy e tárgyat nagy figyelemre méltatandják többi hirlapjaink is pártkülönbség nélkül, azt azokat tisztelve reménylem; mert hiszem, mikép kötelességének tartja mindenik felszólalni az ellen, mi nyomort terjeszt, s erkölcsileg aljasit. – Zsibó, febr. 22-kén 1847. Wesselényi Miklós.
Hazafiui köszönettel fogadjuk, és azon legbensőbb ohajtással közöljük, vajha a rendületlen hazafi hatalmas szavai, ez inséget gyarapitó és bűnt terjesztő dolgot alapjában megrendithesse.
Szerk.
Elmélkedjünk tehát röviden a tétel fölött: Szabad-e még most is az annyira drága, és szűkülő gabonából pálinát fpzni?
Van jelenben egy tárgy, melly jelenünk, s közelebbi jövendőnk, s százezrek jövendőjére nézve olly tömérdek hatásu, s mellynek roppant hatása annyira van a pillanathoz kötve, hogy arra mind a két testvér honban nem figyelmezni, s azon nem segiteni, még pedig rögtön, sulyos bűn lenne. E tárgyról legyen szabad szólanom. –
Napról napra terjed s öregbedik világszerte a meggyőződés, miszerint nemünk szellemi, ugy mint anyagi, s erkölcsi ugy, mint testi jóllétének nagyobb mételye, s veszélyesb ellensége nincs a pálinka-italnál. E veszély ellen, socialis teren, s uralkodások, s hatóságok által is tétettek lépések, de koránsem annyi, s koránsem olly eréllyel, mint a tárgy fontossága kivánná. Hervadhatatlan koszorút fűzött tisztes fejére a mérséklet apostola Máté atya, ki – ha az emberi becs és nagyság mértékéül a szándéklott és 291eszközlött jót vesszük – bizonnyal korunk egyik legnagyobb embere. A mérsékleti egyletek tömérdek jót és üdvöst eszközlöttek; végtelen könnyü s nyomor enyészett, s enyészik mind inkább általuk. Azonban ez áldott törekvés sokkal lassabban terjed és halad világrészünk legtöbb országaiban, s kevésbé tud meggyökerezni, vagy csak csirázni is, hogysem óhajtani ne kellene, mikint már valahára polgári erélyes intézvények által sikeres lépések tétessenek az emberi jóllét azon ellensége legyőzésére. Europa többi hatalmasságait megelőzve a legalkotmányosb kormányhoz, s törvényhozáshoz méltót, s az egész emberi nemzettől hálát érdemlőt tett a mult 1845-dik évben az oroszok czárja a pálinka elleni intézvényeivel.
Hogy az üdvárasztó mérsékleti egyletek olly lassan s nehezen terjednek, és hogy törvényhozások vagy kormányok utján is olly kevés helytt, s olly kevés történik az embert testileg s lelkileg nyomorékká tevő pálinkaivás ellen, annak azon számtalan érdekek főokai, mellyek a bünt hasznokra zsákmányolják ki. Pálinka-gyárak, s korcsmai jövedelmek olly sokaknak, s azok közt annyi hatalmasnak is vannak jövedelmével, s erkölcsi állásával összeforrva, hogy a nekik olly sok hasznot hajtó pálinkafőzést, s pálinkaivást megtámadó szavak többnyire vagy siket fülekre találnak, vagy féltékeny haragot gerjesztenek.
Nem szólok most arról, hogy a pálinkaital az emberi nemet nemzedékről nemzedékre nyavalyásabbá tévén, mennyire gyengit, fonnyaszt, s aljasit; arról sem, hogy mennyire bünre vezet annak mámora, s hogy mennyire fulasztja az emberi munkásságot, ipart s takarékosságot, a jóllét ezen fő tényezőit, a korhelység fertőjébe. Talán fogok még máskor – mert hiszen az arrai alkalom ugyan nem hibázik – mindezekről bővebben, azaz elleni módszerekről is szólani. Most nem a pálinka káros fogyasztásáról, hanem annak nem sokkal kevésbé káros előállitásáról szólandok. –
Ha szinten minden részegitő, s ingerlő italok, mind azokra kik iszszák ártalmasok, mind pedig közvetve tömérdek rosznak forrása, de legalább létre jöttök a többi szeszes italoknak nem olly sok tekintetben káros, s átok-terhelte, mint a pálinkáé. – A bor aránylag nem sok, s többnyire nem gabona termő földet igényel. – A szőllőmivelés sok kezet foglal el hasznosan, s igy semmi nem von el abból, mi enni való, s tápszer. Ellenben a pálinka a seprőt és némi tekintetben a szilvát kivéve, mind ollyasból készül, mi mint tápszer élelemre legszükségesebb. – Ez olly években, mindőn az élelmi szerek bővségben vannak, kárt nem igen okoz; de okoz annyival többet a szük termések nálunk – fájdalom – olly gyakran előforduló éveiben. –
Statusgazdászati tekintetben szinte ugy, mint egyes gazdaságnál nem tanácsos, mert nem hasznos, hanem káros az iparnak olly ága, melly annyira függ az év s idő visztontagságaitól, hogy szűk években nemcsak haszonnal nem üzethetik; sőt annak üzése az egésznek kárára, veszélyére válnék. –
Élelemre szükséges szereknek arra nem szükséges, sőt nem is alkalmas czikkek előállitása végetti feldolgozása csak akkor nem káros, és lehet szabad, midőn azon élelmi szerek az általi megszűkülése elő nem fordulhat. Midőn illy megszükülés előfordul; akkor többnyire az árak viszonya szünteti meg az emlitett gyártást, vagy előállitást, mert a megszüküléssel együtt járó nagy ár csökkenésével az élelmi szereknek, 292bajosan maradhat arányban olly czikk árának növekedése, melly azokból készül; de élelemre nem szükséges. S ez azon egyszerü okból, mivel az egyik szükséges, s bármi áron is megszerzendő, a másik pedig nem. Ha ezen természetes ár-viszony bármi ok miatt nem létezik; akkor a tápszereknek illyetén fogyasztása betiltandó. –
Ezekre nézve az élelmi szerekből készitése más kevesbé szükséges czikkeknek azért is kényes dolog, s a közgazdászat által azért sem pártolható, mivel az illy készités, vagy előállitás az élelmi szerek szűkülésekor ugy is – mint mondám – vagy magában megszünvén, vagy betiltatván az azzal foglalkozó számosok, dolog s kenyér nélkül maradnak. – Sok kezet, és nagyobb s kisebb; de sok tőkét elfoglaló olly iparág pedig, melly a kivált nálunk gyakran előforduló szükülésekor az élelmi szereknek, vagy magában megszünendő, vagy megszüntetendő, hasznosnak nem, sőt károsnak nevezhető. És ezért nem tanácsos, és nem is szabad elterjedt és nagy iparággá leendő válását engendi annak, minél az annyiszor emlitett élelmi szerek aggasztó szükülésekor e nyommasztó káros választás kénytelensége áll elő, vagy nevezetes iparágat szüntetni meg, és sokakat kereset és kenyér nélkül hagyni; vagy pedig az ugy is szük élelmi szereket a megszükült, s éhség által fenyegetett, vagy környezett nagy sokaságtól elvonni. –
De hát még midőn az, mi tápszerekből azoknak megszükülését, s igy tehát kárt okozva készittetik, már magában, még pedig nagyon ártalmas; ez nem sokkal károsb, s kárhozatosb e?
Midőn országot szükség fenyeget, s annyival inkább, midőn az éhség már itt ott az ajtón kopogtat; szintolly kötelessége az állománynak takarékosságot eszközölni, s embert táplálható, s táplálni kellető szereknek, minden egyéb kevésbé szükségesrei forditását megszüntetni, mint a milly kötelessége egy okos gazdának, midőn csűrje, kamarája ürülni, vagy keresménye szűkülni kezd, megtakaritani mije van; nem engedni, hogy madár, egér, patkány pusztitsa azt, miből neki kell élnie.
A pálinkakórság nemünknek olly betegsége, s ez ital annyi kárt okoz, mikint ohajtandó, s mint a fejlődő ész, s erkölcsi érzet postulatuma reménylhető is azon idő, mellyben a pálinkafőzés nem a gabona-szűkités, s ez által szüksg előidézhetése tekintetéből, hanem mivel ezen ital aljasit, nyomort terjeszt, s bünt taplál; alőbb terhes adó által kevesittetni, s később annyira korlátolni fog, miszerint csak a gyárok, s egyéb iparágak számára vegytanban, gyógyszerekhez, világitásra, iparczikkek előállitására stb. szükséges szesz fog készittetni.
Azonban mig a valódi miveltség, s fejlődöttség ezen szép kora eljövend, addig is bűn nélkül nem mulasztható kötelessége minden állománynak, betiltani a pálinkafőzést legalább akkor, midőn már annak előállitása is máskint nem, mint nyomort terjesztve történhetik.
Jelen van e most nálunk azon idő, mellyben közgazdászat, sőt emberiség parancsolja, az ugy is nagyon megszűkült élelmi szereket szűkitő pálinkafőzés betiltását; – meggyőződésem szerint alig lehet kérdés – ha meggondoljuk, hogy a gabonának ára már is nagyobb, hogy sem azt köznépünk, melly eddigelé gabonát csak adott, ha venni lesz kénytelen – megbirhatná. –
293A gabona árának emelkedése két felől, s azért két időben is szokott jőni. Egyszer a gabona-tözsérek verik fel azt. Gyakran az illyetén üzlet szédelgésig vitetik, s roppant árt adnak a gabonáért már ősz végén, vagy tél kezdetén számitván, hogy ha most, midőn még sok gabona van, s midőn még az emberek nincsenek megszűkülve illy drága, mennyivel kell majd midőn kevés gabona, és sok szűkült lesz, emelkednie. Ezek, kik igy okoskodván, árveréskint nőtetik az árakat, felejtik, hogy most ők sepculansokul versenyeznek, kik habár megvétett is, de remény-táplálta számitás után, vagy attól elragadtatva, sokkal képesebbek bármi árat is adni, mint ki termelése után él, s ki épen azért, mivel gabonájában megszűkült, bizonnyal nagyon is pénzszükiben van. Miután a gabonakereskedők beszedték azon mennyiséget, mennyit venni akartak, vagy tudtak, a gabona ára többnyire jó nagyot csökken, mert akkor már csak a szokott fogyasztók vannak, kiknek számuk sem, s részinek tehetsége sem elég arra, hogy a magas árt fentartsa. Később mind inkább szaporodnak azok, kiknek gabonájok elfogyott, s venni kénytelenek; az árak megint hágnak, de ekkor az árverést már inkább csak ollyanok tevék, kik drágán azon egyszerű okból nem fizethetnek, mert nincs miből; s kik az árnak egy bizonyos mennyiségen felüli állásakor éhség, s éhelhalásra kárhoztatvák, természetes, hogy az árcsökkenés nem tesz olly gyors és olly nagy lépéseket, mint az előbbi tehetős concurrenseknél. – És illyenkor az ár még annyira sem emelkednék, hogy ha azt a valóban megszűkült vevők szabályoznák, de megint találkoznak, kik a megszorultaknak magok s övéik éhenhalásátóli megmentésére teendő utolsó erőfeszitéseket, mondhatni görcsös vonaglásukat is, készek zsebtöltésekre felhasználni.
Ez őszi s téli hónapokban is a gabona-speculansok egymást tüzelve ugy neki bőszültek volt, hogy honunknak kivált némelly részeiben annyira hághatták a gabona árát, mennyi azt tavaszszal szűkölködőink nagy száma megvenni képen nem leend.
Azon körülmény miatt, mivel a közelebbi tavaszkor nemcsak a helybeli szükölködők lesznek a concurrensek, hanem magyar honnak a miénknél tehetősb köznépe, vagy kik, ezek, s az ottani városok lakói szémára szedendik, s viendik a gabonát. Ezekhez járul a mi városaink piaczról élő hasonló tehetősb népessége is. Mind ezek lehet, hogy a gabonát nemcsak azon magas fokra, mellyen mult év végével állott, vissza, sőt még annál feljebb emelik. De akkor mikint fog szegény nyomorult parasztságunk, mind azon nálánál sokkal tehetősebb vevőkkel concurrálni. Olly áron, melly azoknak csak kellemetlen, vagy terhes, neki lehetetlen venni.
Wesselényi Miklós.
(Vége következik.)
