Felszólitás minden, a nemzeti becsületet szivén viselő, magyarhoz a haza műemlékek ügyében.
Felszólitás minden, a nemzeti becsületet szivén viselő, magyarhoz a haza műemlékek ügyében.
Mig más nemzetek multjok mind azon ereklyéit, mellyek egykori miveltségök és fényök felől tanuságot tesznek, nagy gonddal, magányos, egyesületi és országos költséggel fentartják, megőrzik, megujitják, hű és diszes rajzmunkákban a mivelt világgal közlik, műértőik és tudósaik azokat vizsgálataik tanulságos tárgyaivá teszik, költőik pedig a költészet varázsfényében támasztják fel halottaikból: addig mi, hidegek régi dicsőségünk s annak emlékei iránt, azokat is, miket elmult századok viharjai megkiméltek, lelketlenül vagy észre sem vesszük, és legjobb esetben az idő pusztitó fogának, semmit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk elveszesztjük, a legtiszteletesb romokat széthányatjuk, hogy uj házaink néhány kővel olcsóbban épüljenek; a faragásokat szétszórjuk: hiszen nem canovai kéz sima remekjei; falfestményeket bemeszelünk, hogy azok vagy vallási nézetinket ne botránkoztassák, vagy tarkább képeknek engedjenek helyt; siremlékeket elpusztitunk, a követ válunak vagy kövezetnek használjuk, ha ércz, azt néhány forint végett beolvasztatjuk, tartalmokat pedig kegyeletlen kézzel kivetjük, nem kimélve még az öltözetek érdekes maradványait sem; a harcz és béke életét szépitett fegyvereket s egyéb eszközöket, mikben az anyag becsével gyakran meglepő műgond és képzelemjáték 386találkozott, vagy alakjából kivéve teszszük folyó pénzzé, vagy a hozzájok tapadt hagyományokból kivetkőztetve zsidó kézre bocsátjuk; felirások mellett részvétlenül haladunk el, vagy letöröljük, s igy tovább. Miután ekkép sokat megemésztett az idő: még többet a belháboruk évei, s legtöbbet az értetlenség, lelketlenség és kegyelethiány: csoda-e, ha egykori emlékeink annyira megfogytak, vagy nem ismertetve, nem emlegetve annyira rejtvék a közfigyelem előtt, hogy alkalmasint átalános vélemény az, miszerint multunk épen olly meddő volt müvészet dolgában, s a műérzék szinte olly hallgatag, mint e költőitlen jelenben: holott, hála a sorsnak a szerencsés véletlennek! még sok, felette sok maradt meg a föld gyomrában úgy mint a föld szinén, mik e részben egy szebb múltnak őrizték idegen emlékezetét.
A magyar academia teljesen áthatva azon meggyőződéstől, hogy ha a hazafiak figyelme régi műemlékeinkre fordíttatik, még igen sok mentethetik meg az elenyészéstől, soknak pedig legalább emlékezete ovathatik meg a feledéktől: teljes bizodalommal hívja fel ez ügy irányában segedelmét mind azoknak, kik a hazai régi müveltség fényre derülését, s igy a nemzeti becsület emelkedését, szivökön hordozzák.
Mindenek előtt szükséges levén az e rendhez tartozó, a bátor immár enyésző félben levő, emlékek létezéséről tudomást birni, ezennel kitkit kérve kér, tenne a titoknokhoz küldendő egyszerű levélben említést mindennemű illy régiségekről, legyenek azok templom-, vár- vagy egyéb régi épületek, vagy ollyaknak maradványai, kő faragványok, bármelly durvák vagy roncsoltak, s akár önállók, akár régi épületek részei, tehát szentek állóképei s egyéb szoborfélék, kőkoporsók vagy sírfedelek emelt munkával, ha még olly kevéssel, vagy csak régi felirattal; faragott czímerképek, keresztelő medenczék, oltárok; ugyan illy fa faragványok, akár oltárokon, templomfalakon és templomszékeken, akár egyéb rendeltetésű eszközökön, bútorokon stb.; továbbá szobrászati öntvények, vagy ollyak töredékei, ide értve a régi harangokat is, kivált ha emelt képekkel, czifrázatokkal vagy felirattal bírnak; az itt amott nagyobb kisebb csoportozatokban előforduló mesterséges halmok (úgynevezett kunhalmok), mikben ásások által egyéb tárgyak is fölfedezhetők; festések, templomok és várak falain, úgy önállólag is fenmaradtak, 387oltártáblák, szentek képei, arczképek, vidékek, harczok, czímerek: fára, vászonra, vagy bár hártyára és papirosra; vésett művek, pecsétnyomók, pénz- s egyéb matrixok; metszések nyomatai vagy táblái, rézben vagy fában; régi fegyverek és lószerszám, kardok, lövő fegyverek, sisakok, pánczélok, zászlók; régi, történeti vagy müvi érdekű bútorok, templomi és házi eszközök, edények (igen régi cserepek is, habár törve), kelyhek, bilikomok, tálak, csészék; ékszerek s régi öltözetek minden nemei stb. A régi kor a kisebb tárgyakra nézve egész a XVIII. század elejéig, névszerint a szatmári békeig értetik, sőt az építészeti művekre nézve is czélszerű ez ideig terjeszteni a figyelmet. – Mind ezeknek tehát hol, kinek birtokában, s milly állapotban léte, a korukra vagy szerzőikre vonatkozó nyomok, s a hozzájuk szövetkezett hagyomány, ha tetszik a bejelentőnek véleményével, de melly megkülönböztethetőleg mint magányos vélemény adassék, szíves közlése kéretik. Illy módon mindenek előtt az említett osztályokbeli régiségek lajstromát lehetne megnyerni, melly alapját tenné és vezérfonalát az utóbbi intézkedéseknek, miknek feladása ama tárgyaknak rajzait, leirását, története előadását eszközölni, s mind ezeket egy magyar műtörténeti gyüjteményben a haza elébe terjeszteni. Ha ki már most egyelőre többet akarván tenni, rajzzal, leirással, történeti adatokkal örvendeztetné meg az academiát, ezt még élénkebb köszönetre kötelezné.
Addig is pedig, míg buzgó és tevékeny hazafiak segedelmével e tárgy az irodalmi mezőre vitethetnék által, szivére köti az academia mindenkinek, kit viszonyai illy körülmények közé helyhettek, hogy a fenlévőnek megmaradását, elromlás vagy legalább elrontatását és elveszését gátolni hazafiúilag törekedjék. A történeti érzék fölébredtével ránk derül, úgy hiszszük, a kor, melly az illy lelkesebbeknek kezdeményeit folytatván, háláját nekik, méltató megemlékezéssel, leróni el nem mulasztandja.
D. Schedel Ferencz.
