Szeressük a szerencsétleneket.
Szeressük a szerencsétleneket.
Meg van irva: „a szerencsétlenség nemei megszámlálhatlanok. És ki az, kit isten soha sem látogatott meg testben vagy lélekben? Gyarló ember ne hetykélkedjék azzal, hogy az emberiből kivetkezhetik. És ki az közöttünk, ki soha sem hibázott? – A sors járszalagán futjuk pályánkat e földön mindnyájan a gyarlóság vészsziklái között jó nagy bal csillagzat alatt, kinek mint jutott. Isten oltalmazzon mindnyájunkat. – Az itt következő „vallomásokat” e napokban vettem Amerikából. Vallomásai ezek egy férfiunak, ki a sors kedvenczének látszva, miután a rokon érzetnek, tiszteletnek, megkülönböztetésnek a barátságnak élveiben, mellyeket gazdag keble magának kivivott, bőven részesült, az emberi gyengék sikamlós ösvényén megtántorulva, most hazájától elszakasztottan élő tankönyvül áll ifjainknak az elhagyottság rideg pusztájában.
Közlöm e vallomásokat azon ohajtással, hogy felvilágositásaul szolgáljanak némelly rejtettebb dolgoknak, tanulságul a gyengébbeknek, könyör-ébresztőül az erősbeknek, és engesztelő fohászul az összes hazának.
Kire valaha szerencsétlenség nehezült, annak keble nem zárkozik el a szerencsétlen megható szavai elől. És illyek milly sokan vagyunk. És kik a szerencse fényénél és melegénél ápolják anyagi és szellemi gyarapodásukat, az emberi ügyek változandóságáról meg ne feledkezzenek. És kikben az emberi az isteninél gyengébb, ovakodjanak, hogy kisértetbe ne essenek. Végre kik a Stoa férfiainak szerepét affectálják, vagy kik keblük rendkivüli erősségénél, s eszük szerfeletti tulnyomóságánál fogva annak valóságos követői, ne felejtsék el, miként az emberi erénynek főérdeme abban van, hogy emberé. Halljuk tehát szerencsétlen hazánkfiát, halljuk engesztelődésre kész hajlammal. Szavai im ezek:
