Vezérczikk: (Észrevétel.)
Vezérczikk: (Észrevétel.)
„Hej édes uram öcsém, csak szép az a szép ész;” – illy észrevételt tőn egykor a tisztes d. K. Gy. tanácsnok. És válasz lőn rá: „szép biz az édes uram bátyám, a kinek t. i. van;” – „hiszen nem is ám a kinek nincs” mondá az öreg ur viszonészrevételül. A dialog rövid, de tanulságos; – tanulságosabb sok egész munkájánál valamelly hetyke irócskának. – Alkalmazni nem akarjuk, mert nem is látjuk szükségesnek, de el nem titkolhatjuk, hogy eszünkbe jutott nyilván s életünkben már sok alkalomkor, és legközelebb akkor is, midőn egy küzködelmes (nemde hatályosabb epitheton ez mint a vitézlő? mondja Kátay barátunk ) táblabiró ur nem mindennapi bölcseséggel megmutatván, hogy a magyar nemességet, minthogy a közadózásban különben is részes, mert hiszen a sót pénzen veszi, és a postán a levélbért is meg kell fizetnie, és a lotteriába is teszeget, aztán meg a maga szállását (főkép országgyülésen) maga fizeti,* korán sem kell olly sürgetőleg figyelmeztetni a conjuncturák hatalmára, meg az örök igazságra, meg az alkotmányos élet ama ritka dicsőségére, melly az isten igazsága előtt önkéntes meghajlásban rejlik: – neki hajt a vehementia nem legkisebb speciesével az ellenzéknek, mint hajdan az andabaták szoktak küzdeni szembekötve, s anathemával sujtja azokat, kik e hazában a nem nemzeties s nálunk elég soká gyökeret nem verhető gyáripart (mint ezt nevezni méltóztatik) fontosnak tartják. –
Mind ezek nem tréfa ám nyájas olvasó! – Bölcsen meg vannak mindezek irva a Nemzeti Ujság 1847iki 438. s köv. számaiban. Szerk
Ha andabaták ellen okuk használnának, hiszen elő lehetne adni, miként kereskedelmi mérlegünk a gyártmányokra nézve évenkint tübb mint 40 millió teherrel áll ellenünk; és 490elő lehetne adni, miként nem birunk józan eszű embert képzelni ki nem ohajtaná, hogy a hazában a nyers termények értékesitéséről, munkára termett kezek elfoglalásáról, a szorgalom folytonos ápolásáról intézkedések történjenek; de ellene mind ezek csak üres levegő-verdesés lettek volna, azért hagytuk a vadon erőszakosát a maga kedvcsapongásában háboritatlanul. –
És nem is a legroszabb tactica ollykor ollykor a dolgokat saját menetükben hagyni, mert miután igen sokan vannak, kik csak saját szülötteikbe szerelmesek szerfölött, van rá példa, hogy gyönyörüségesen elintéződnek. – K. a Pesti Hirlap 1843-dik folyamának, ha jól emlékszünk novemberi valamellyik számában panaszt emelt, hogy a szabályozandó vizek között a Tisza még eddig mindig igen gyéren volt képviselve, és igen gyengén pártolva, pedig ezen magyar faj lakta vidék lehetne helyes rendezéssel az ország gazdagságának kiapadhatatlan kincstára.* Az eszmét nem rég más adoptálta gyermekéül, s a sikernek nézhetni elébe. 491Az idő meghozza a jó mag gyümölcseit.
Ráakadtunk a helyre, lehát közöljük a Pesti Hirlap 1843. novemb. 12ki 299számából: „e helyen el nem hallgathatok egy észrevételt, az eddigi vizszabályozásokra kiküldött országos küldöttségek iránt, – melly abban áll: hogy a Tisza mindig igen gyéren képviseltetett azokban és pártoltatott általuk; – s miután már a Dunára milliók, és számtalan ingyen munkák fordittattak – minek csak örülni lehet – a Tiszánál mi sem történt!! Én ugyan elismerem a Dunának mint anyamedernek elsőbbségét, mind hajózásra, mind a főváros mellőzhetlen gyarapitására nézve; de el nem nyomhatom abból támadt keserü érzetemet: miszerint a Dunahajózásnak hasznait nagyobb részben idegenek élvezik. Ha valahol, itt volna a vám maga helyén, s ez könnyen kivihető, mert Pozsonynál az első, Zimonynál a másik, lenne – pro fundo publico – felállitandó. – A Duna már is meglehetősen hajózható, a Tisza ellenben csak talpakkal nyomorog – mellyek néhol egy mérföld hosszuságu utat, két hétig kénytelenek tenni – pedig olly folyó, mellynek esése csekély, vize mély, kevés munkával minden hajózásra alkalmassá tétethetnék – s hogy a Tisza azzá tétessék mindenben legtermékenyebb partjai megérdemlik. – A Duna, kivevén a fővárosi jégtorlások alkalmával, más olly nevezetes áradási károkat nem igen tesz, s nem olly jó Kánaán földben, mint a Tisza, mellynek áradásai a Zemplén-szabolcsi tavalyi szabályozási előmunkák alkalmával, Beszédes főmérnök ur számitása szerint 5 millió holdnál többre terjedtek, mit megmenteni annyit tenne, mint békés uton egy egész uj tartományt megnyerni, s teremteni, – holott ez most örökös hideglelések s ideglázak forrása, és föoka a magyar faj szaporodásában többször tapasztalt elmaradásnak! –
De a tévutra vezető eszméket még sem szabad igazitatlanul hagyni, mert ezek a jó magra nézve, a mint jő, hol dér, hol féreg szerepét viselik.
A B. P. Hiradó az austriávali kereskedés 1845-ki hivatalos kimutatásainak, összehasonlitva az 1844-kivel XIII. czikkét közlötte már. Az adatokra nézve kevés észrevételünk volna, ez is igen mellékes; de igen van kifogásunk a következtetésekre. Nagyon össze illik e XIII. czikk irója a Nemzeti Ujság táblabirájával. Táblabiró ur, nem akarjuk azon feltevéssel megbántani, mintha szűz vállait védelmezné és nemadózi volna, de csudálatos milly szépen sorban elpanaszolja az idézett lapban, mennyire adó alatt áll már a nemesség most is: a B. P. Hiradó czikk irója pedig előadván, miként gyáriparunk olly szegény, hogy az 1845ki kivitel és behozatal összevetése után kitünik, hogy 40, 800,913 pft teher nyomja vállainkat, még is utána teszi se baj – kiegyenliti ez magát szépen, és kivánnunk sem kell, hogy máskép legyen. –
Éljen a Nemzeti Ujság küzködelmes táblabirája, és a B. P. Hiradó országgazdája!
Majd egy kis regestrumát közlendjük ez országgazda tanának, – ha a sors engedendi. Oh sok szép van e tizenhárom czikkben elhintve.
