Mit tesz a kis – de szorgalmas – Stajerország a selyemtenyésztési ügyben.
Mit tesz a kis – de szorgalmas – Stajerország a selyemtenyésztési ügyben.
Megigértük e lapok 134-dik számában, hogy a stajer selyemtenyésztésről emlitést teendünk, mit annál örömestebb teszünk most, mert tudjuk, hogy honunkban is történnek előkészületek e nyomatékos ügynek előbbre rugtatására, hogy maga a kormány is figyelmét ez ügyre fordítja, s az iparegyesülettől e tárgyban véleményt, s javaslatot kiván.
Stajerországban a selyemtenyésztési ügy egészen uj, még hat év előtt mi sem történt e tekintetben, ne várjon tehát a kegyes olvasó még nagyszerü eredményeket; 1842. alakult ott egy társaság Szapáry Vincze gróf igazgatása alatt. A társaság magát, minekutána 240 részvényes 50 pfttal aláirt volna, alakultnak nyilatkoztatá, s igy az üzleti tőkéje 12,000 pft lett. Az igy megalakult társaságnak első teendője volt magának ingatlan birtokot szerzeni, a melly nélkül selyemtenyésztő társaságot képzelni sem lehet. Sikerült is a társaságnak már 1843. tavaszán Baierndorfban közel Eggenberghez, s igy Graecz közelében 26 hold földet 7600 pfton az ottani viszonyokhoz képest igen jutányos áron tulajdonává tenni; 6 hold ebből kiszakitatott s azonnal a szederfa-tenyésztésre alkalmatossá tétetett, be lőn az még az évben részint 16 font maggal vetve, részint 20,000 2 éves szederfa-csemetével ültetve, jövő 1844-ki évben, igy a társaság alakulásának harmadikában már 200, 000 1 éves, 16,000 2 éves; 4500 3 éves, 2000 4–5 éves fácskák diszlettek a szedresben, a phillipinai szederfajból pedig 200 bujtásokat raktak. 1845-ben ismét 1600 különféle évkori jó fajta szeder-fácskákat ültettek, ugy hogy ez évben már a szederfa-termesztésre szánt 6 hold egészen be lön ültetve.
A szederfák gyors szaporodásával az igazgatóságnak 668sikerült már 1844-ben több ezer szederfa-csemetét eladni, s igy 1846-ig összesen 17,000 darabot adhatott el átalában 5 1/2 pkrral, a mi is a társaságnak 1600 pft jövedelmet hajtott. Az eladott csemetékből 11,800 db az országban maradt, s a többi külföldre vitetett ki, hozzánk magyarokhoz is hoztak 2500 db. Poroszországba 200 darabot.
Az országban közhirré tétetett, hogy a társaság a bogártenyésztőktől a gubókat kész beváltani, s a hirlapok utján évenkint a beváltási ár is köztudomásra adatott, az által a társaság keletkezése első éveiben már 80 font gubót váltott be.
A társaság udvarán egy megyei épületből bigatteriát csináltak, de a hernyó-tenyésztés a már felnőtt szederfák hiányában csak igen keskeny körben gyakoroltathatik, a két utolsó évben, használva Graecz vidékén összevásárolhatott szederleveleket is, 151 font gubót szerezhetett, ebből lett 15 font selyem, ez ugyan nem sok, de még is annyira elég, hogy a társaságnál a szederfa-tenyésztéstől egész a gubóselyem legombolitásáig gyakorlatilag is oktatást tartani lehet. –
Az igazgatóság figyelmét leginkább arra forditotta, honnét kaphatna legjobb fajta selyembogarakat, kivált ollyanokat, mellyek tekintve a helybeli környülményeket Stajer vidékein legjobban tenyészhetnek, e végre kisérletet tett a brianzai picziny fajtákkal, az udinei nagyobbakkal, és közönségesekkel, a kisérletnek következendő eredménye let midőn 1 font nyers selyem kiállitására 9 1/2 font brianza gubó szükséges, akkor 1 fontra az udineiből 11 font volt szükséges, a közönségesből pedig 10 font. A mi pedig a selyem minőségét illeti, a brianzai gubók nemcsak hogy igen jeles selymet adtak, hanem a bogarak is a más fajtabeliekkeli ugyan azon bánásmód mellett életkoruk minden szakában egyenlő jó egészségben maradtak, következőleg az igazgatóság a brianzai fajt a stajer éghajlathoz legalkalmasabbnak találta, s annak szaporitására javaslatát közé is tette, nehogy ugy járjon mint Németországnak majd minden selyemtenyésztői, kik elmulasztották a hely szinéhez alkalmazható olasz vagy franczia faj-bogarakkal időről időre saját bigatteriájukat felfrisiteni, e miatt náluk a selyemtenyésztésnek mind eddig kivánt sikere nem lehetett.
A stajerországi egyesületnek vannak eredeti brianzai tojásai, s mindenkor kész a szegényebb sorsu vállalkozóknak ollyanokkal ingyen is szolgálni.
A selyemtenyésztés elősegélésére az igazgatóság czélszerünek vélte lenni a gyakorlati oktatást saját selyemtenyésztő megyejében Baierndorfban megnyitni, a hol akárki is a szederfa-termesztéstől egész a selyem-gumbolitásig oktatást nyerhet. Különösen a néptanitók és hittudomány hallgatói az oktatásbani részvétre magától a kormánytól felszólitattak, számosan minden évben részt is vesznek. Több uradalmakban egy gazdatiszt sem nyer alkalmazást, ha csak a selyemtenyésztő egyesületnél a vizsgálatot ki nem állotta, s innét kellő oklevéllel ellátva nincs. 1846-ig már negyvenhárom egyén állotta ki a vizsgálatot, s nyert az egyesülettől oklevelet.
Mi magyarok tekintsünk körül és okuljunk!*
Igazitás. Lapnak 134-dik számának 480-dik hasábján következendőt olvashatni: „évenkint körülbelül 15,000 kecske kerül a mészárszékre“ olvasd: körülbelül 150,000 font kecskehus méretik ki.
