Nézetek a növénytan körül.
Nézetek a növénytan körül.
(Folytatás.)
A föld tulajdonképeni életelve (Lebensprincip) az alakképzés, képző ösztön (nisus formativos) ez a természeti szülemények három országában, különböző viszonyokban, s módositásokkal lép föl. Az ásványok képzésénél ez erő még mint egy embryo-szakában van, akaratja nélkül egészen idegen törvénynek enged, a természetnek világuralgó erői, a physikai és chemiai erők föltételezik munkásságát, s kivétel nélküli szabályait a mértan szabja elibe. –
A növényeknél a képző erőnek mintegy gyermeki kora lép föl. Önállóságra emelkedve talál föl a természet egy sajátlagos alakot, melly egyszerüsége mellett is, a sokféle combinatiók által, végtelen különséget tesz lehetségessé, – s e föltalálásoni magas örömében szüntelen uj alakokat idéz elő. Játszi kedvében minden mást feledni látszik; a sokféle tarka alakokat, mellyeket előállit, gyermeki büszkeséggel tárja előnkbe, semmi titkolódzást és leplezgetést nem ismer, mert megállapitott czélok még előtte ismeretlenek, csupán a szép fölötti öröme vezeti törekvéseit, s gyakran mint pajkos gyermek bodor szeszélyeinek örömittason vágja utánok a gyeplőt.
De a gyermekkor elmulik, s a természet czélok szerint s után kezd működni tanulni, mert már az alak különfélesége s szépség nem lesznek egyedül vezető elvek, hanem a hasznosnak lesznek alárendelve, s egyszersmind az eszközöket, mellyeket czéljai elérésére használ, bölcsen elrejti. A mi előbb nyilt s látható volt, most elrejtetik, s az állat magát saját organumai körül összezárja. A növényeknél alapelv volt a szépség és az alak különfélesége, mellyhez az élet csak eszközül használtatott, az állatoknál megforditva, az élet, – mellynek az alak alá van rendelve s hozzá alkalmazva, – különböző nyilatkozataiban, mint végczél lép föl. Itt a czet hal-alakot vesz föl, mivel a vizbeni lakásra van rendelve; ott a cactus-szárnak a levél működéseit kell teljesiteniök, mert a természetnek tetszett egy növényt levelek nélkül teremtenie. A növénynek lehető sokféle alakot kell kifejtenie, azért magában semmit sem foglal. Az állatnak az életet a leglehetőbb egyéni önállóságra s elzártságra kell kifejtenie, hogy a külvilágnak lehetőleg egynemü s egyjelentésü felületet vagy külszint mutasson. Egy szóval a növény kifelé, az állat befelé fejlődik.
Ha ezek szerint az anatomiát ugy tekitnjük, mint az életműszerek tudományát, az állatoknál a belső részek vizsgálatát, tulajdonképeni anatomia; a növényeknél pedig a külrészek szemlélését. – Morphologia – jelenti. De mind e mellett, mind a két országot illetőleg van még 676egy tudomány, melly az elemi életműszereket (elementar-organ) tárgyalja, az ujabb időkben ugynevezett felsőbb anatomia. A növényeknek csak egyetlen elemi életműszerük van, a már fentebbi értelemben kifejtett sejt. Schvan megmutatá, hogy az állatoknál is ugyan ezek az elemi életműszerek. De épen ezen megegyezésben mutatkozik ismét egy nagy különbség állat és növény közt. A növény alakképzése által egyedül a különféleség játékát üzi, egyedül csak külső, azért egyénisége sem szoros szabályok által megállapitva, sem oltalmazva nincs. Az állat czélirányos törvények szerint képzi magát, minden lényeges részeit saját magában rejti el, s a külvilág irányában tökéletes elzártságra, s egyéniségre törekszik. Azért az elemi életműszereknek változásai s átalakulásai végtelenül többek az állatoknál, mint a növényeknél, s azoknak egyénisége épen semmi, a midőn a növényeknél épen az elemi műszerek, a sejtek vannak a legtökéletesebb egyéniségre emelve (individualizirt), s az egész növénynek alig megalapitott egyénisége szinte egészen a sejteknek egyéniségében olvad föl.
A föntebbi vizsgálatok önként vezetnek bennünket azon különbségre, melly az állati és növényi physiologia közt uralkodik. Az állat kiképzésénél gyors lépésekkel halad a természet azon pontig, hol az alak egészen kifejlődött, s aztán állandó s alárendelt marad, mialatt az élet, mint egyedüli czél, csak most kezdi hatás, s visszahatás által valódi szerepét játszani. Ezen kora az állatnak, midőn alakja egészen kiképződött s megállapodott, neveztetik fölserdülésnek (adolescentia), s itt csak némelly folytonosan növekedő, de az alak ugyanazonságát mégis mindig állandóan megtartó állatok alkotnak az átalános szabály alól nemi tetszőleges kivételt. Egészen másként van ez a növénynél. Az alakoknak czélba vett különfélesége az által még nagyobb mértékben valósittatik, hogy a növény életének szinte minden perczében saját magának csak egy része, hogy a saját lényegéhez szükséges életműszereket most elveti, néhány percz mulva ismét uj, s épen olly lényeges életműszereket kifejtendő, és egy az alakoknak állandó átalakulása által, mihez hasonlót még a rovarok valódi átalakulásában is alig szemlélünk, már saját egyéni életfolyamában mindig az alakok azon tarka különféleségét mozditja elő, melly egész létezésének főczélul tüzetett ki. Például a záspa kikerics (Colchicum autumnale), melly őszszel virággal levél nélkül, s tavaszszal levél s gyümölcscsel virág nélkül jelenik meg, valjon ugyan az e tavaszszal, mi őszszel volt? Innen tehát következik, hogy a midőn az alkatról egyszerre a külvilágtóli elkülönözött egyéniségében, akkor a növényről csak fokonkinti változásaiban figyelemmel kisérve szerezhetünk helyes és tökéletes fogalmat.
Ugy hiszem nem kell hozzá semmi mélységes tudomány, hogy átláthassuk, hogy egy lény, melly minden részeit kifelé fejti ki, egészen más törvények uralma alatt áll, mint egy más, melly minden vagy legalább leglényegesebb részeit saját magában zárja el. A növénynél minden egyes életműszer a környező köz (medium) befolyásaitól függ, mivel a physikai erők ellenében semmi által sincs elkülönitve, mellyeknek arra gyakorolt befolyása az igen gyönge egyéni kifejlődés által nemcsak el nem töröltetett, de csak nem is módosittatott. Ebből következik, hogy a növényeknél még sokkal 677több joggal, mint az állatoknál, a chemiai s physikai erőkkel kell megelégednünk.
Szanka József.
(Folyt. köv.)
