Europai kenyérfa.
Europai kenyérfa.
Ugy hallám, hogy az olaszok gesztenye-ágat gesztenye-törzsökbe oltva eszközlik maronéik nagyságát, mit mi is megtehetünk, mihelyt elég fiatal törzsökkel birunk, és azokba vagy olasz, vagy honi nagy diókat termő ágakat oltunk. – Hogy ezen oltoványok még nagyobb gesztenyéket hozandnak, mint az anyafa, mellyről vétettek, ha egyéb bizonyságunk nem volna, a szilvafa is meggyőzhetne, mellynek galyacskáját ha ugyan azon faju törzsökbe oltjuk, háromszorta is nagyobb szilvákat hoz az oltovány, mint az anyafa. Az is bizonyos, hogy nagyobb és nemesebb magvakról nemesebb fákat és gyümölcsöket várhatunk, azért tanácsos ültetésre a legnagyobb gömbölyü marone, vagy honi gesztenyéket kiválogatni.
Mitterpacher ugyan ezen kenyérről azt irta, hogy átültetésével nem boldogul az ember, de én ezt ugy értem, ha ültetéséhez nem értünk, Tanácsolja tehát, hogy a gesztenyéket csak oda ültessük, hol nagy fákat akarunk nevelni. De ezen dióknak illy szerte ültetését, hol gondjukat nem viselhetjük, a férgek sokasága, melly azokat elemésztené, ellenzi, és az ellenkezőt, kertben, oltalom alatt iskolába ültetést teszi szükségessé. Mihelyest tehát késő őszön kalmárainkhoz a maronék fölérkeznek, veszünk belőle jó sereget, és teleltetésre tüstént elrakatjuk igy: alkalmas edény fenenekére hüvelyknyi vastagságra nedves homokot terittetünk, erre egy sor gesztenyét rakatunk ugy, hogy azok se egymást, se az edényt ne érjék, homokkal hüvelyknyire bétakartatjuk, ismét gesztenye-réteget rakatunk, és a munkát váltogatva folytatjuk, mig az edény majd meg telik. Fölül homokot tevén, az edénybe tiszta vizet addig öntelünk, mig beissza. Valahányszor azután a fölső homok száradni kezd, meg kell azt nedvesiteni. A teleltetésnek legjobb helye a zárt és fűtetlen szoba, de mellybe nagy hidegek idején meleg levegőt lehet bocsátni, arra ügyelve, hogy három négy foknál R. szerint nagyobb ne legyen. A pinczének melege 10–12 fokos levén, igen is korán csiráztatná a gesztenyéket és elrontaná. Az én gesztenyéim martius végén kezdettek csirázni, tüstént iskolába rakattam 1–2 hüvelyknyi mélységre, egymástól egy talpnyira, és mindjárt megöntöztettem, hogy a földdel összeragadjanak. Nehogy pedig dióimat vagy a lóféreg kiegye, vagy a vakondok felturkálja, az iskolát jó arasznyi árkocskával kerittettem, melly azon ellenségeket elmellőzte, és május hó elején gesztenyéim nagyobb része kihajtott. A gesztenyék kikelése idején aprilis végén és május elején szükséges rájok az a gondviselés, hogy fölöttük a földet megcserepesedni, és a gyümölcsöket lefojtani ne hagyjuk, hanem száraz üdőben minden második napon megnedvesittessük, minek másik haszna az, hogy a diókat a kihajtásra erősiti, és sürgeti.
Tanodájokban a fácskákat legalább három évig kell hagyni, tavaszkor fakadás előtt minden oldal-ágaikat lemetélni, gyakorta csekélyen megkapáltatni, s gazoktól mindig tisztán tartani. Első éveken forró nyáron esténkint igen 674hasznos lészen a fácskákat nehányszor bőségesen meg is öntöztetni, nehogy növésök megcsökkenjen, vagy épen kiasszanak.
A szép növésü három éves fácskákat termő helyeikre fakadás előtt martiusban kell esős, vagy legalább fölhős üdőben kiültetni igy: a növendékről minden oldalágak lemetéltetvén, (a felső vagy vezérágat legkevésbé sem szabad megcsonkitni) a növendéket minden gyökerestől halkal, és nagy vigyázattal kiásatjuk, és minél előbb termő helyére ültetjük. Inkább tág mint mély gödröt vájatunk, abba a fa gyökereit körbe soroztatjuk, azon oldalát, melly előbb délnek állott, most is arra forditván. A karót nehány hüvelyknyi távozatban leüttetjük, a fát szijjal vagy gyapju-szövet szalaggal hozzá köttetjük, de ugy, hogy azt ne érje, a gödörbe 2–3 hüvelyknyire jó apró földet hányatunk, nagy kanna vizzel a gyökerekhez ragasztjuk, azután a fa körül annyi földet hányatunk, hogy a verem fölteljék, mellyre a föld kiszáradasa ellen apró murvát vagy ganajt rakatunk. Az igy ültetett fák áthelyeztetésöket meg sem érzik; mert a helyükön maradtakkal egyszerre fakadnak, egyenlőképen nevelkednek.
Ezen fáról tapasztalás szavának tartják, hogy bővebben terem, ha hozzá közel legalább egy társa áll, minek oka talán az, hogy a más fáról rászállott himpor az anyaszárak (stigmata) fogamzására hatósabb mint sajátja. – Ha minden falu határán két annyi gesztenye fát neveltetnénk, mint a lakók száma, ezek tápszeri szükséget soha sem látnának, és még sertés-hizlalásra is sok gesztenye maradna. De sohajt valaki: ugy! ugy! de hát mikor lesz az! annyi esztendeig várakozni! Nemde szeretnénk, ha elődeink nékünk minden helység mellett kenyérfa-berket hagytak volna? De e helyett hagytak ők számtalan nagy javakat szeretett utódaiknak: gondoskodjunk tehát mi is azokról, kik utánunk következendnek, törekedjünk nemzetünkkel minden kitelhetőképen jót tenni, mert irántai szeretetünket tényeinkben akarja látni, nem hiu szavaink harsogásából hallani. De nem is kell a kenyérfa gyümölcsözésére igen sokáig várakoznunk. Banátban a lovrini angol, vagy igazán chinai szerü kertben szép fiatal marone fát lelvén megrakodva diókkal, a főkertész csak hat évesnek mondá. Ha pedig hetedik éven is terem ez a fa 50–60 diót, mennyit hozand husz éves korában, kiváltképen, ha diói számát esztendőnkint kettőzteti!
De mit érnek mind ezek, ha a gesztenyét csak rövid ideig lehet használni, mert sokáig állva elromlik, avasodik, penészedik? Rosz volna, ha az ész még illy kis bajon sem tudna segiteni. El lehet azt tökélyes épségben egész télen nedves homokban tartogatni ugy, a mint fön megirtam. Az olaszok meghámozván, napon vagy kemenczében megszáritják, és lisztét őrölve használják, mások, a mint szemtanu beszélte, a megszedett diókat napon hajastól megszárogatják, száraz helyen ujig is eltartják, mikor használni akarják, langyos vizben áztatva felduzzasztják, megfőzik vagy sütik. A szalamegyeiek a szinte megszárogatott gesztenyét száraz homok közé jókora edényekbe rakván, meddig akarják épségben eltartják, használat előtt ők is vizben áztatják. – Nincs hát egyéb hátra, hanem hogy kiváltképen édes honunk északi soványabb oldalán, hol kevesebb a szántható föld, de több a nép, kenyérfa-berkekről gondoskodjunk. Nem látok ezen vállalatra semmi akadályt, semmi sulyos ellenvetést, 675még csak panaszra fakasztható költséget sem, csak a népen örökre segitő akaratunk meglegyen. Hajó termő földbe ültetünk, mig majd a fák fölnevelkednek, tanyájokon termeszthetünk burgonyát; ha pedig egyszer fölnőttek, és bőven gyümölcsöznek, elfoglalt helyeikért vajmi nagy bért fizetnek. Ha a kenyérfákkal sovány és ekkorig talán haszontalan tanyát foglalunk el, hogy a haszontalan helynek ezután olly nagy hasznát veendi, mindenki örülhet. –
Katona Dienes, piárista.
