Országos kölcsön, közinség szempontjából.
Országos kölcsön, közinség szempontjából.
Távol jövőbe néz a hajós: és kétes sejtelmek merülnek föl lelkében. Hajója a viz hullámain majd sebes, majd lassu futással evez, s a haboktól – mellyek körülötte zugnak – hordoztatik. Horgonyt vet a rohanó habok ellenébe, vitorlát hoz a kedvező szeleknek: s a menny vezércsillagai kisérik őt.
Az idő hullámain leng a status-gépezet: vész és csend 672váltogatják egymást. Gondosság, előrelátás, czélszerü tervek, intézkedések szükségesek.
Nógrád, Gömör, Sáros, Árva, Trencsin s egyéb felső megyék kivándorolt lakosai elboritották az alföldet. Seregenként lepnek el egyes helységet, éhségtől sáppadt arczczal villanyozván a könyör és részvét érzelmeit. Itt az eredetileg magas s erős testalkatnak torzitott képpel, megtagadt érzékekkel, némaságot s egyéb megdöbbentő csodarémet szinletten térdelnek ajtaink előtt. Ott mások sirva, kiáltozva jajveszékelnek tördelt szavakkal. Amott munka után esengnek csupán a napontai sovány tápláltatásért. Ámde a tót nyelvet nem értjük; aztán meg itteni lakostársaink is készek a munkára napontai élelemért.
Erőt feszit az alföld, hogy e szerencsétlen honpolgárokat az éhelhalás gyötrelmétől megmentse. Sőt kényszeritvék is vagyunk segélyre nyujtani karjainkat.
Május közepén irom e sorokat, mellyekben a naponta magasabb fokra rohanó közveszély csak gyenge szavakban tolmácsoltatik. Május közepe: és több hónapok multak el, mellyekben eső nem volt, mi emlitést érdemelne. Még egy hét az aszály cyclusából: és több oldalról bucsu-sugárt int az esengve várt aratás reménye, melly különben is, ha az ég csatornái nem zároltattak volna is be, gyengén ápolta a gazdák ohajtását. A kora vetések ugyan is olly szépek voltak, hogy azokat csak egy pár zápor is földre döntendette volna: midőn a későbbi vetések elepedten fonnyadnak. E két tulságból következtetve határaink feletermést igértek. Ha eső lesz: kora vetéseinknek vége; ha aszály epeszt tovább is: későbbi munkánk gyümölcse szálland füstbe. Már kora vetéseink is lankadnak. A későbbiek több helyen a télen át vagy egészen kivesztek, vagy felettébb ritkák és vékonyak; az árpa és zab kikelt, de eső után eped; egyéb terményeink még a földben. Repczénket a tél ölte el. Nem sokára kaszálni szeretnénk, de nincs mit. Vermeink kifogytak, csűreinken szelek üvöltnek át szabadon, erszényünket a paizsos férfiu nyakába akasztottuk: hogy nézünk tehát még egy nagyon könnyen beköszönthető zsarnok év elébe?! Ha itt az alföldön magunk tovább szőhetjük is gazdálkodásunk vásznait; ha magunk megélhetünk is: de mit tevők legyünk nyakunkon tengődő, egy nap kétszer is megkereső, mostoha vidékről hozzánk kényszerült szerencsétlen hazánkfiaival?
A megyei aláirt összegek csak palliativ, kevés s az egészre ki nem ható gyógyszerek. Egy nagyobb országos kölcsön háritja el e közveszélyét a hazának. Az országos kölcsönt, mellyel az illy szomoru kilátásnál a statusgazdaság gondos s előre vigyázó kezei vettek fel, a reményünket haladólag jó termés feleslegessé nem leendi. Mert egy az: hogy a nem reménylett áldásból örömmel és könnyebben törleszthetjük a jövendölt közinség elleni ovakodás szempontjából fölvett kölcsönt, mig más részről: annyi teendői között e fejlő, de még parlag hazának (népnevelés, vasutak, vizszabályozás stb.) azon, a nem várt bőség esetében más, idves czélokra forditható volna. Ha pedig csakugyan a közinség árjai tornyosodtak fejünk fölé; az országos kölcsön felvételében emberi és hazafiui kötelesség leend teljesitve egyszersmind. A megyei összegek rögtön és az eddigi meddő évek miatt keservesen fizetendők, még sem elégségesek: az országos, czélszerüen fölhasznált kölcsön pedig több évek folytán törlesztetik, még pedig eredményeiben önmaga törleszti magát.
673Jelek vagynak előttünk, ismét szük esztendőre mutatók: illessük a kebel hurjait, milly hangulatban találjuk azokat. Vajha rövid soraim nyom nélkül elenyésztek ne legyenek. Tisza-Földvár (Heves), május 15-kén 1847.
Iff. Váry-Szabó S.
