Az északamerikai vámárszabály.
Az északamerikai vámárszabály.
Az amerikaiak jelen kereskedési politikája felől sok balitéletek vannak a száraz földön. Valamint az angoloknak ugy az amerikaiaknak is sikerült a szabad kereskedés folytonos emlegetése által a világgal elhitetni* hogy ők csakugyan azon elvet léptették maguknál életbe; mig az ember az ellenkezőről győződik meg, ha a vámtariffára – a mult évi dec. 1-jén életbe lépettre – csak egy pillantást vet is. Ha ezen beviteli tariffát az ember a német vámszövetségével összehasonlitja, igen hamar kiderül, hogy a leglényegesebb pontokban a szabadelvüség a mi részünkön van; és hogy ennél fogva szintolly joggal – ha nem nagyobbal – kérkedhetnénk más nemzetek irányában szabadelvüségünkkel, s a szabad kereskedés diadalával, mint a ravasz amerikaiak. Hogy mi ezt nem teszszük, becsületünkre válik ugyan, hanem egyuttal az angoloknak ürügyöt ád, minden alkalommal a német vámszövetségi tilalmi vámok ellen panaszkodni. Miért is nem nyitja föl már Németország is egyszer kérkedésre száját? A becsületes szerénység nem csupán hogy semmit sem jövedelmez, hanem még kárt is okoz. A kereskedési politikában most szabadelvüség a divat, nekünk is követni kell a divatot, ha csak a dolog rövidebb végét nem akarjuk kapni. – Az amerikai uj vámárszabály egyátalában az ad valorem rendszerre van alapitva, és minden részletes vámokat megszüntetett. Mi megismerjük, hogy ez előnyösebb, főleg védelmi tekintetből, mig más részről kénytelenitetünk megvallani, hogy ha az árúk értékével a vám is folytonosan emelkedik, ebből a kereskedelemre kettős teher háramol. Északamerika ad valorem vámjai különböznek 100-tól 5 percentig. Száz percentet csupán szeszes italokért fizetnek, mig a második osztályba mindjárt a 40 percentesek jönnek. Némelly fűszereken, boron kivül stb. oda tartoznak még köszörült üveg és kikészitett dohány. A harmadik – 30 percentes – osztályba leginkább kézmüvek soroztattak. Itt csupán megemlitem a harisnya-műveket, egész vagy fél gyapjuczikkeket, öltönyöket, mindennemü érczárukat, pamut, len és selyemárukat (a himzetteket) üvegárukat, bőrnemüeket, selymet és gyapjut, selyem- és teveszőrfonalat. 25 percentet fizetnek mindennemü pamutáruk, kártolt fonal és gyapju fonalak. 20 percent fizettetik mind azon nem nyers portékákért, mellyek máskép megvámolva nincsenek, névszerint len- és kender-gyártmányok, bőrök, igazi csipkék, pamutbársony (manchester) és ablaküveg. 15, 10 és 5 percentet csaknem egyedül a gyártáshoz szükséges nyers anyagok, és fogyasztási czikkek fizetnek*. Ezek szerint minden főfő vámtételek a beviteli-czikkek legnagyobb részénél, Északamerikában jóval magasabbak mint Németországban, 758mivel ott is mikép itt a csekélyebb minőségü czikkek már nem a külföldről vitetnek be, hanem ben az országban gyártatnak. Pamutárukért – mellyeknek középára 300 tallér, 75 tallér vám fizettetik, (a vámszövetségnél csak 50 tallér) pamutfonalért 7 1/2 tallér (a vámsz. 3 tallér), gyapjufonal 3 tl. (a vámsz. 15. e. garas) stb.
A mi „világ“unk is hiszi, és apostoloskodik is a hamis tan mellett.
A gyártmányok ellen tehát, a szabad kereskedést mindig szájában hordó Amerika is jónak látja gyáriparát magas vámokkal védeni.
