Különfélék.
Különfélék.
A Pesti Hirlapnak Nagyváradról május 26-káról irják: Félelem s rettegéssel nézett minden meleg keblü emberbarát a mai heti vásár elibe. A mult héten véletlenül a békesiek által felcsigázott árak – a tiszta buza 35, kukoricza 23 vfton keltek – az ugy is kétségbeesett kedélyeket még inkább felizgatták. Ide járultak azon hirek, mintlha egyedül a kereskedők, nevezetesen a zsidók okoznák mind azt, s hogy a lisztesek a liszt közé homokot, meszet s más hasonló haszontalan s ártalmas szereket vegyitnének. A zsidó községi gyülésben tegnap előtt szóba hozatván a drágaság iszonyatos foka, önként s egyértelműleg, azonkivül hogy a pálinkafőzést eltiltották, még azon nevezetes s utánzásra méltó határozatot hozták, hogy aratásig minden héten 200 köböl, Erdélyben vásárlandó tengeri, vékánként, még saját árán is alul fog árultatni, hogy ez által árcsökkenés eszközöltessék. Azonnal a határozat foganatositásához fogván, s addig is mig a tengeri megérkezik, e heti vásáron való elkezdhetés végett aláirási ivet forgatván, azonnal 300 köblöt irtak alá, mi 16 váltó forintjával árultatik. E lépés a megyei alispánnal közöltetvén, őket elhalmozó dicséretekre ragadá, s azonnal a többi városi hatóságok is fel lőnek szólitatva a példa követésére, azonban eddig még siker nélkül, egyszersmind a községi tárakhoz, a tolakodásból származható kicsapongások megelőzésére, elégséges rendőrség rendelteték ki. A földes urak s keresztény kupeczek még kilencz óráig is vonakodtak 23 forinton alól árulni a tengerit, még is végtére látván az átalános tolakodást a „zsidó tengeri” felé, s megdöbbenve azon elterjedt hir által, hogy ezen kimérés folytattatni fog, s hogy a végett már zsidó-küldöttek Erdélybe mentek, ők is kezdették 18–19 forintjával mérni, de nem igen veszik. –
Tagusztály és emberszeretet. Marczalin gr. Széchényi Pál birtokán most volt tagosztaly. Az egész határt, mi jó kora kiterjedésü, eperfákkal ültetik be, a dolgosok gyenge sáppadt férfiak és nők, kin és nyomor gyermekei, a magyar Kanaán eléhezett árva fiai, a szegény éhenhaló felső megyei tótok; könyörületességből adták nekiek e munkát, az elerőtlenedett koldusoknak, hogy éljenek, s mig más nehezebb munka áll elő, erősödjenek. Köszönet érte az emberiség nevében.
Vásári életképek. Zsibóról, máj. 6. 1847. Hogy országos vásáraink, összes iparunk és polgárisodásunk virágzó állapotára épen nem mutatnak, fájdalom! igazolják jelen adatok is. – A melly arányban halad im ezekben valamelly nemzet, olly arányban vesztik amazok jelentősségöket: mert ezen, főfactorok eleven működése által mozgásba hozott pénzforgalom, a meg nem akadó közlekedés élénksége által örökös vásárt teremt elé. – Ez áll a független külföld azon nemzeteinél, kik ügyszeretettel karolták fel, s vették ápolásuk alá azon hatalmas testvérháromságot: öszszes ipart, kereskedést és tudományokat. Nálunk, addig, valamig nemzeti becsületért lángoló közakarattal, azok szives befogadására kaput nem tárnak, és ezen nemzeti életfeltételek 759körül, a pártviszály ellenséges tüzével együtt, a közönbösség el nem hamvad, a vásárok és sokadalmak, főkép a zsibaiakhoz hasonlók, szükségesek fognak annyival is inkább maradni, mivel m. gazdasági termékkereskedésünk szempontjából tekintve, Zsibónak magyar honnali csaknem közvetlen érintkezésénél fogva, kitünő az anyagi haszon, melly – mintegy biztos csatornán egyenesen befolyó pénzforrás által – évenkint országunkba özönlik. – Azonban ezen eszmék tovább füzése görbe irányban vezetne kitüzött czélomhoz. Azért jelen tudósitásom tárgya, az épen lejárt zsibói országos vásárnak, – némelly nézetekkel kisért – folyamáróli értekezés leend.
Ezen nem ok nélkül országos hirre kapott vásárok, a nép boldogitásáért századok óta olly magas lelkesedéssel hevülő nemes bárók mindig buzgó előretörekvésének köszönik lételöket. Zsibónak öt hatalmas országos vására és ezeken kivül, minden héten egyszer, keresett hetivására van. – A jelen tavaszi, derekas vásár napja egyszer ugy mint máskor, az óhitüek sz. György napjára levén határozva, ennek nem mindennapi zsibongása tegnap zajlék le. Aprilis 30-án már tömérdek juhnyáj és számtalan vevő leple el a vásártért. – A concurrentia akkora volt, hogy nagyobbra nem igen emlékeznek. – Másod- s harmad napján a juhok ára annyira hágott, hogy május 2-kán
| a kijeleltebb juhok párja | 27–28 fton |
| közönséges juhok párja | 23–24 fton |
| mustra juhok párja | 20–21 – |
széltiben keltek. Átalánosan tehát egy pár bárányos juhnak közép árát 23–24 vforintra lehet és kell felvenni. – Mi minden esetre, felvéve a lehető dögesendőséget s egyéb felveendőket, ide értve még a hűséges hajtók szivességéből a jámbor gazdák rovására történt hamis elidegenitéseket, olly magas ár vala, hogy az idén a nyerészkedők aligha gazda nélkül nem számitottak. – A juhokon egyátalában szép, tömött és hosszu gyapjas bunda hullámzott, melly körülmény a juhszedőknek némi kárpótlást nyujthatand a rendkivüli soványságért. E soványság a hosszu téllel párosult takarmányszükség természetes következménye, mellyre nézve szakértő, practikus gazdáktól azon észrevételt is hallottam: hogy a mult évi takarmányból szintugy mint gabona-nemüekből koránsem volt annyi táperő kifejthető, mint más években stb. – Ennyit a juhvásáról. –
A baromvásár – máj. 4-kén és 5-kén is folyt. – Ez noha nekem igen népesnek és élénknek tetszett, még is emlékeznek a zsibóiak ennél népesebbre. Ezt illető megjegyzésemet ide igtatom.
A szarvasmarhák száma, mint örökké, ugy most is jóval felülmulta a lovakét. Csekély kivétellel a silány telelés historiája mindkét nemü állatok külsőjéről olvasható vala. Ellenben a takarékosság, tisztaság, melly a sikra kiállitott marhákat jellemzé, – tagadhatatlan. – Azonban annál több piszkos embert és tárgyat látánk, mellyekről majd utóbb. –
Szarvasmarha és ló elkelt öszvesen 455 darab 44,628 vforint 40 kr. Ebből 168 darab lóra 19,901 vft. és 287 darab szarvasmarhára 24727 vft és 40 kr. esik.
760– Megjegyezvén minden esetre, hogy ez öszvegek csak körülbelőleges számitás eredményei. –
Legkeresettebbek a meddő tehenek voltak. A keresők többnyire magyarhoniak.
A középszerüségen csak valamivel felül emelkedett ember, ha egy vizsga tekintetet vet vásártéreinkre, keserü fájdalom érzetének hideg keze ragadja meg önkénytelen keblét, mezőgazdasági iparunk állattenyészeti ágának annyira elhanyagolt voltán. – Ha e lapokat olly urak olvasnák, kiknek e nótát már annyiszor eldúdolták és tespedő szuette állapotukban még is mozdulatlan megmaradtak, ugy feleslegesnek tartanám a jámbor ohajtási czikkek már ugy is csordultig telt raktárát szaporitani; de igy tudva, hogy e lapok olvasó közönségének nagyobb része, (vajha minden erdélyi közönséget ide lehetne érteni) a népből telik ki, mellyben a hajlam minden jóra megvan, csak annak iránytadó külbefolyások ne hiányozzanak, édesörömest ragadom meg az alkalmat kitérőleg, némelly, nem uj ugyan, de még sem népszerü elveket a t. cz. közönség elé állitni. –
Az állattenyésztési termeléseknek (productum), hogy keresettek legyenek, elkerülhetlen kellékök az, hogy az azok előállitása körüli elméletgyakorlati fogásokat a vele foglalkozó gyökeresen tudja (igen, de hány gazdánk van, a ki nem támaszkodva a jótékony természetre, felfogta vagy akarta volna felfogni azokat, s cselekvényeit józan elvekre alapitná?) és azokat az állatok tenyésztése körüli eljárásaiban ugy alkalmazza, hogy kitartása fáradalmait a végczél jutalmazza; – a végczél pedig a jeles külső és belső tulajdonokkal felruházott állatok után anyagi gyönyörteljes haszonvétel, melly kimaradhatlan akkor, ha állataink jó hirre kapván, a háznál keresettek leendenek. – De még az a jó is van benne, hogy nem kénytetünk sötét korbeli népvándorlások képét előidézőleg, vásárból vásárba karavánkodni. Hogy emlitett czélod forrását megnyithasd jó atyámfia, imé reszkető kezekkel nyujtok neked egyszerü egy kis kulcsot át; – mint mondám egyszerü ugyan, de szilárdá edzi azon jó szándék, mellyel anyagi boldogságod iránt vonzatom; fogadd tehát!: áldozz a közérdek előmozditásáért, hogy önérdeked háttérbe nem maradjon. – Szerezz ollyan tulajdonu apaállatokat*, mellyeknek sajátságaikat, mint czélodnak leginkább megfelelőket, az ivadékra átörököltetni ohajtasz; s ez az első lépés leend, melly a dolognak, a mint a tudósok mondják: sine qua non-ja. – Állatnövendékeidből további tenyészetre ismét csak a czélodnak megfelelőket hagyd meg, s ez a második lépés; ezt folytasd igy a végtelenig. – Tartsd állataidat takarékosan; de ne csak a vásárkor, hanem mindig; a fentartásukra szükséges feltétek kiszolgáltatásában fukar ne légy.; tétess sok mozgást velök. Fontolj, határozz s tégy egyébiránt mint jobbnak látod. Én részemről az ügy körüli teendők szükségességétől hevülve, mintegy ennyit láttam helyén itten dióhajba keritve elmondani.
Ha egyedül elégséges nem vagy a költségek fedezésére, ugy egyesületi erővel a kitüzött czélt szinte megközelitheted. – Szolgáljon erre követendő például Grábátz községe Torontál megyéből, melly közelebb két zsibói fiatal szép mént állitotta ki.
M. Zsigmond.
