A tények szava el nem tagadható.
A tények szava el nem tagadható.
A szabad kereskedés pártolói s egyuttal a gyár-ipar védelmének ellenzői a modornak egy különös nemét hozzák be az országgazdászat terére is a politikáéról. Igy egy lapnak egyik 768utóbbi számában nagy zajt ütnek, hogy Berlinben milly hathatós nyilatkozványok történnek a szabad kereskedés mellett*. Mellőzzünk minden vitát, hanem lássunk e hathatós nyilatkozványok bebizonyitására némellyeket a porosz országgyülésről.
Tudni kell, hogy ha külföldön szabad kereskedést emlegetnek, ott az egész világgal üzendő szabad kereskedést értenek. Ezen urak pedig Magyarországnak az austriai örökös tartományokkal ezeknek határai közé szoritott kereskedését nevezik szabad kereskedésnek.
A május 17i-ki ülésben Lichnowszky herczegnek a mostani vámtariffák átnézetését és a differentialis vámoknak behozatalát tárgyaló kérelme olvastatott föl, mellyben számokkal bizonyittatik be, hogy a kivitel 1839 óta folytonosan csökkenésben van, hogy mind inkább növekszik a bevitt, névszerint pamutvászon-gyapju-áruknak értéke, illy nemü árúk kivitele pedig igen csekély. Hogy középszámmal évenkint összesen 38 millió tallér a bevitt pamut-, len- és selyem-áruk értéke, és ebben a munka 20 millió tallér árú. Ezen összeg pénz, melly a félelmesen növekedő szegénységet és kiköltözést legbizonyosabban gátolná – az országból ezek szerint haszon nélkül kifoly. – Egész terjedelmében magáévá tevé az osztály.
A királyi főhg Fridrik ezeket mondá az inditványhoz többiek közt: „én olly országban és vidéken lakom, melly gyárokkal telve van, figyelmemet forditám arra, a mi a vidéken történik, és fájdalom ugy tapasztaltam, de több hiteles dologhozértő is bizonyitotta, hogy a fenálló vámviszonyok mellett a gyárak lassankint alább szállnak, s dolgozni megszünnek, miáltal a gyárurak elszegényednek, kik pedig különben sok embernek adtak munkát és keresetet, de munkásaikat elbocsátják, ezek aztán szükölküdők lesznek. Szükség szüli az elégületlenséget. Én magam tapasztaltam már azt, hogy szegényeink a Rajna vidékén többé nem kérnek, hanem követelnek, és ez olly baj, mellyet az ország legnagyobb veszedelme nélkül már tovább terjedni nem engedhetünk. A Rajna vidékén hallottam, hogy 20 ezer gyármunkás van munka, tehát kereset nélkül. Még azt ugyan nem értük, hogy a szegények közül valaki törvényellenest vitt volna véghez, és én azt mondom, ott is mondtam nyilvánosan, hogy kalapot emelek ezen emberek előtt, kik a törvényt annyira tiszteletben tartják.”
Línár hg élénk szavakkal tudatá Lichnovszky kérelméhez örömest járulását, mivel a differential-vámok által Németország ipara és kereskedelme igen emelkedni fog.
A királyi főhg a vitára még némelly észrevételeket tőn, a németvámszövetségnek alapul szolgáló szabad kereskedési elvről, „mellynek sikerében” ugymond „fájdalom! csalatkoztunk, a mennyiben a külföld azt nem viszonyozta. Ugy hiszem, azért olly átalános azon kivánság hogy már valami intézkedés történjék, mi által azon czikkek, mellyek köztudomásilag nálunk szenvednek, megvédessenek, hogy azokra védvám vettessék” stb.
Gr. Itzenplitz és Dyrhn a siléziai lenipar hanyatlását a védvámok ideáljanak, a szárazföldi rendszernek tulajdonitják, és azon tételt állitják föl, hogy a melly ipart védeni kell az csak üvegházi növény.
769Gr. Dohna-Lauck megfelelt e hamis állitásra mondván „ha az ember a gyáripar történetébe csak egy pillantást vet is, azon igazsághoz jut, hogy a melly nemzetek iparuk védelmére alkalmas vámokat alkottak, azok iparuk által virágzó állapotra is jutottak” – „hogy a vámszövetség rendszere nem szabad kereskedési rendszer, hanem észszerü védvám-rendszer, hogy e rendszer mellett az ipar ugyan szépen fejlődött, de még sem annyira mint fejlődhetnék még, és a fejlődés növekedése a közönség nagyobb része által a védvámok emelésétől váratik” stb.
Hg Lichnovszki: „én azon véleményben vagyok, hogy minister urak igen jól értesitetvék azon hangulatról, melly nem csupán a porosz statusokban, hanem átalában a vámszövetségi tartományokban szintolly érthetőleg mint nyomósan mutatkozik” – – „hogy a belga-hollandi kereskedelmi szerződés következtében a rajnai tartományokban 13 város olly kérelemmel járult mult évi novemberben a minister urakhoz, hogy a baj hárittassék el.” – „Tudjuk hogy Szászország 22 városa és 604 gyárosa, országgyülésükhez és ministeriumukhoz folyamodtak ugyan ezen bajok eltávolitásáért. – Igen jól emlékszünk még azon időkre, mellyekben a siléziai vászon a világpiaczokon keresett portéka volt. Még 1834–1836. mikor Napoleon (s a száraz földi zárrendszer) rég nem volt többé, a német vászon-kivitel 108,000 mázsa volt, 1845-ig azonban ez 59,000-re sülyedt. Ellenben az angol vászonkivitel 1836-ban még csak 45,000 mázsát tett, 1840-ben már 180,000 mázsát, s 1842-ben nem kevesebbet mint 300,000 mázsát. – S most kérdem mi lett e szegény takácsokból, kik nem a szárazföldi zárrendszer alatt, hanem után, a legutóbbi években szenvedték e bajt? – Mivel foglalkodtattak, mi által védettek az elszegényedéstől, elerkölcstelenedéstől, éhségtől és kétségbeeséstől? – Azon tisztelt tagtársak, kik nálam korosabbak emlékezhetnek még azon időre, mellyben senki sem viselt olly öltönyt, melly nem angol, franczia vagy hollandi posztóból volt. De egy mázsa külföldi posztóra „30 tallérnyi vám vettetett, és e jelen pillanatban a német gyapju-gyártmány minden – nemcsak honi, hanem idegen – piaczokról”, nem csupán Európában, hanem az oceánon tul is „kiszoritja az idegen posztót.” – Nem látom át miért lenne a posztó inkább természetes productuma hazánknak mint a lenvászon. A mint köszönetemet kifejezem a „posztóiparral éreztetett védelemért, nem mulaszthatom el sajnálkozásomat nyilvánitani, hogy e védelem a leniparra is ki nem terjesztetett.”
Tehát terjed a szabad kereskedés elve? Látjuk, Gróf Arnim: „Szabadságot veszek magamnak azon körülményre utalni, mellynél fogva azon iparág, melly nálunk vámmal védetett – a posztóipar – mindig növekedő arányban gyarapodott, és most a legvirágzóbb állapotban van, mig azon iparágak, mellyek nem védettek igen nyomasztó kinos helyzetben vannak.” – „Szem előtt kell tartani, hogy a status azon iparágat védje, a mellyhez a szükséges nyers anyagokat maga termeszti, ez eset van a gyapjunál és lennél.” – „Még nem hallottam a védvámok elleneitől okát azon tüneménynek, miért hogy ugyanazon országban a honi nyers terménybőli gyártás,ha védetett, 770erősödött, mig a másik, mellyhez a szükséges nyers anyagot szinte magunk termeljük, – de melly nem védetett, alább alább szállt, tönkre jutott.
Lichnovszky hg kérelme végre négy szavazat ellenében elfogadtatott, tehát a védvám elve győzött. És még is egész vakmerőséggel szemtől szemünkbe merik mondani, hogy a szabad kereskedés elve Berlinben terjed.
A tények szavát el nem tagadhatni.
