A weimari országgyülés két inditványa az ipar védvámok és kiviteli jutalmak általi emelésére.
A weimari országgyülés két inditványa az ipar védvámok és kiviteli jutalmak általi emelésére.
Átalánosan a honi ipar, különösen pedig a fonal érdekében Eichler követ köv. szólt a weimari országgyülés egyik ülésében: „Ha én önöknek az eisenachi felföldön uralkodó szükség és inség rajzát adom, ez némellyek előtt nagyitottnak tetszhetik, annyit azonban mondhatok, hogy a valóság a leirást jóval meghaladja, mert sok olly szegény van, ki minden keresettől megfosztatva közel áll a kétségbe eséshez, a nélkül, hogy helyzetét ismernék. Azon becsületes törekvés mellett is, hogy családjoknak legalább a legszükebb tartást megszerezhessék, sok ezer különben tehetős munkás, látá az éhséget magánál beköszönni. A megromlott burgonya só nélkül csemege nekik. Fa szükében, mellyet csak keveset és életveszéllyel vihetnek a status és magánosok erdeiből, sok gyermek ki van téve a megfagyásnak, és sinlődnek, mig a halál véget nem vet szenvedésüknek. Látni kell az ollyan családokat, hogy nyomoruságukról meggyőződjék az ember. A sok segedelmezés nem ér föl a szükséggel, s a koldulás naponkint szaporodik. Az adó mérséklése által könnyithet a status a szegények állapotán, de még inkább az ipar minden ágának emelése s alkalmas védvámok által még sok történhetik e részben, jelesül a fonal három nemét illetőleg.” Szónok itt bővebben fejtegeté az iparvédelem szükségét, és az idegen verseny korlátozásának s kiviteli jutalmak tételének inditványozásával rekeszté be beszédét.
Martini követ pedig köv. nyilatkozott: „Weidaban és vidékén a népesség legnagyobb része takácsokból áll, szorgalmas, 784szakmájokban ügyes, de szegény emberekből, kik gyapotos vászonkelme (Köper) s efféle pamutárukat készitenek, mellyek leginkább Levantébe küldetnek. Ezen iparág a nagyherczegség legjelentékenyebb iparágaihoz tartozik, és igen nagy figyelmet érdemel, mint szinte a fonás is. A takácsság átalában több kezet foglalkodtat mint az utóbbi. Eichler követtel egyet értve, én is azt tartom, hogy a kérdéses iparosokat nem lehet elnyomni hagyni. Az angol és átalában külföldi twistet még nem nélkülözhetni egészen a pamutáruk gyártásánál, midőn a fondák e vámszövetségi statusokban eddigelé csak egy harmadát fedezik a kelletnek. Hogy a vámszövetségben létező fondák elegendőleg védve legyenek, és létre ujak idéztessenek, mintegy 6 tallér vám volna mázsájára szükséges. A korábbi 2 talléros vám mellett nem érhetni czélt, és a 3 tallérra emelt vámnak sem lesz sikere, mivel az a kiviteli kereskedésre igen kártékony hatásu, hacsak kellő kiviteli jutalmak is nem állitatnak fel. A nagy verseny következiben a gyapotáruk ára annyira lenyomatott, hogy a gyáros egy egész végen csak nehány garast nyer, és a fonalra fölemelt vámot, végül is a takácsoknak kell viselni. A kereskedés, a vámszövetségi statusokban legtöbb gyártmányra nézve már darab idő óta igen roszul megy, és ez által Silesiaban, Szászországban és a Rajna mellett sok ezer munkás jutott végszükségre. Gyapotos vászonkelme, és más gyapotáruk – az ugy nevezett görög gyapotos vászonkelme (Köper), mellyek Weidaban és vidéken kitünőleg készitetnek, eddigelé Levantén jó keletnek örvendtek; jó időben 8–900,000 tallérra tehetni a keletet. Hogy ezen iparág el ne veszszen, legalább igen meg ne csökkenjen, itt az idő, hogy azt a magas twistvám mellett kiviteli jutalmakkal védjük. A német gyapotos vászonkelme gyártóknak veszélyes versenytársa Schweiz, melly semmi vámot nem ismer, a német vámegylet által fölemelt twistvámot örömmel üdvezli, és szokott erélyességével az idevaló gyárosokat a piaczról kiszoritja. Ha hamar segitség nem érkezik, a kiszoritás rövid idő mulva megtörténik. A külkereskedést illetőleg a külföldi fonalra vetett nagyobb vám által, párositva a visszaviteli vámmal, e szövetáruk nagy előnyt nyernek, s e mellett a belföldi munkaerő a külföld rovására értékesitetik, és az idevaló készitményekért készpénz adatik, vagy legalább ollyan áru, mellyet vennünk kellene. Az országgyüléshez azért azon kérelem intéztetik: tegyen a kormány a kérdésben levő hazai iparág védelmére alkalmas, erélyes intézkedést, jelesül lehetőleg oda munkáljon, hogy a gyapotos vászon-kelmékre és más gyapotárukra, különösen az ugy nevezett görög félgyapot-vászonra, melly főleg Levantéba küldetik, kiviteli jutalmak tétessenek, mellyek illő arányban álljanak a külföldi fonalra vetett vámmal. – Nebling követ szerint sokan azért félnek a védvámtól, mivel a kérdéses iparág még nem fedezi egészen a bel kelletet; midőn azonban a takácsságnak a belföldi fonda az alapja, nem látja át miért ne kellene védvámhoz folyamodni. – Az inditvány bővebbi vizsgálat végett a vámügyi választmány elibe utasittatott.
Ezen inditványt azért közöltünk, hogy a B. P. Hiradó végvalahára meggyőződjék, miként a fejletlen iparnak az erősebb, fejlettebb ipar ellenében védelemre van szüksége, miként a védegyleti, védvámi eszme csak ott penditetik meg, s azt csak ott kivánják életbe léptetni, hol az idegen verseny 785vagy egészen elnyomta a védtelen honi ipart, s ez közelszegényedést vont maga után, vagy pedig ott hol illyentől nem ok nélkül tarthatni.
