Felelet Lipkos József és Szász Móricz heves-megyei mérnököknek a Hetilap 144-ik számában iktatott megtámadására.
Felelet Lipkos József és Szász Móricz heves-megyei mérnököknek a Hetilap 144-ik számában iktatott megtámadására.
Dorgálják, feddik, intik és fenyegetik a fent nevezett mérnökök a gyakorlati földmérés szerzőjét, – munkájában állitólag elkövetett hibáiért, majd tiltakoznak a hibás munka árultatásaért, és csak nem parancsolják, 836hogy szerző feleljen, és hibáit igazitsa ki, a szerint, mint fentirt mérnökök jónak találják. Igen is – szerző szivesen felel, de hiszi, hogy feleletét recensens urak ablakba tenni nem fogják. Különben is hogy jöhettek legyen recensensek a szerzőnek irányában azon nyomos iskolamesteri szerephez – ő azt felfogni nem képes. Sőt bár szemeivel látja, mégis alig hiheti, hogy olly tanult mathematicus mint Lipkos ur, kinek különben is a tükörföldmérés dolgában, mint az Értesitőből láthatni, némi érdemei vagynak – hibás recensio által a jó ügyet ledorongolni törekedjék.
Hol vette legyen szerző az annyira megrótt XI. számu képletét, világosan megirta; és ha ott keresik recensensek és az ott találtakat elfogulás nélkül felfogják; nem dülnek azon verembe, mellyet másnak ásni törekedtek. Most ismét oda utasithatná szerző recensenseket; de mivel az kissé nagyobb studiumot igényel, és egy rövid, bár legjobb iskolai kézirat megmagolása után a dolog kifejthető sem levén, az idézett tanok reájok nézve sükeretlenek lennének. Menjünk azért a geometriai constructio terére: melly csillagászatban is több rendbeli feladatok megfejtésében, felszámolások helyett a legpontosabb eredményt adja, s igy sphaerica nélkül mutassuk meg, hogy recensensek tetemes méltatlanságot követnek el. Pedig ha olly fennyen nem hirdetik képzelt bölcseségüket, szelidebb válaszra számolhatnak. Mert hiszen emberek vagyunk, s különösen szerző csalhatlanságot nemcsak nem igényel; sőt lehet hogy akaratján kivül is munkájában hibák lappanghatnak. De midőn recensensek elbizottsága határtalan, szerzőnek becsmérlésére vágyásuk kétségen kivüli: ne vegyék rosz néven, ha a felelet szinte ugy mint a recensio marczona leend – vicem provice reddo tibi bone amice. – Mert barátim a szegény szerzőt, ki hihető többet fáradott munkája mellett, s annak hibátlanságára jobban törekedett mint recensensek, illy módon nemcsak elkeseriteni, sőt pelengére kitenni, a legroszabb akaratot tanusitja, mellyel csak tudomány kedvelő, miveltséget igénylő egyén, a másik szaktársát üldözheti. De a dologra. – Legyen
A B a látkör vonala. Ezen látkörre állitsa szerző képzeletben az A B E F lapot függélyesen.
A C B szöglet legyen 22° 30’ = α
Ha A B vonal = 200 láb vagy öl: hogy A C B szöglet 21° 30’ legyen; kell lenni AC = 482,84-nek, mivel 200 Cot 22° 30’ = 482,84272
Legyen F pont függélyes magassága A pont felett = 68,43 ekkor minthogy AF függélyesen áll AB-hez, leszen CAF szöglet, γ =8° 4’: mivel
Most felfogom 22° 30’ foku tükrömmel az F zászlót, és ezt vetem E pontra: ekkor mivel A F=BE vagyis mindkét pont F és E egy látkörben léteznek, marad a szöglet = 22° 30’ = α = ε
Ha forditván tükrömet az F zászlót E-ből a látkörbe hozom, D-hez jövök s itt zászlót üttetek, vagy ha itt nem lehetne zászlót tüzni, CD vonalban bár hol p. o. I pontban lészen a valóságos szöglet, mellyet tükrömmel vettem ACI=ACD. Mivel mint tudva van bár mi szögtükörrel, bár mi magas, vagy alacsony pont körül körivet lehet HEDG formálni. Kérdés mekkora leend ezen természeti ACD=ε szöglet? Ezt adja
837
Ha az ekképen geometriai constructióval lehozott ábrában a hosszmértékeket AB, AC, AF mellőzzük, és mint műértőkhöz illik a tükörszöglet tangensét =1 teszszük, a valóságos ε szögletet a tükör, és magassági szögletekből kereshetjük: mint ez a gyakorlati földmérés 14-dik czikkében látható. Ekkor ezen eredményre jövünk
azaz a XI. képlet ugyan azon eredményt adja, mit a geometriai constructio. És kisértsenek meg kegyetek bár mi más esetet geometriai constructioval előállitani; fogják tapasztalni, hogy a munkában levő XI. képlet mindig ugyan azon eredményre vezet.
Most piruljanak kegyetek idomtalan lépésök miatt, mellyet még illetlen modoruk is terhel, és vegyék vissza szerzőtől ugyan azon iskolamesteri intést, mellyel őtet megtisztelték. Mert ha 21° 15’-ből 21° 3’ kihuzunk, marad 0° 12’ már illyen tetemes hibát elkövetni nem lehet, nem szabad; s igy szerző nagyobb joggal vissza figyelmeztetheti Lipkos és Száz urakat, „hogy miután a külföld ugy is tetemesen vádolja a magyar mérnököket – ne adjanak arra kétszeres okot az által, hogy mint oktatók fellépvén olly hibás képletekkel akarják a jó ügyet” ledorongolni, mellyek a szerző által előadott esetekre épen nem alkalmazhatók; pedig recensensek által előállitott sphaericai képletek tükörméréseknél egészen haszontalanok.
838Itt az igazat sem csupán sphaerica, sem csupán plana, hanem vegyes sphaerico-plana trigonometriával lehet kihozni, miről recensenseknek aligb van fogalmuk. Próbálta a csupa sphaericát szerző is, de a surdumokra jövén, azokat abban hagyni kényszerült. És pedig jelesül α által, η-ból γ-t, csak sphaerice lehet keresni, de már az AD mennyiséget a plana adja? Mindezek pedig Vegában feltalálhatók. „A műértő ugyan recensensek képletei felett azonnal eltöri a pálczát, de az elméleti mathematica ágaiban gyengébbek használván az illy hibás elveket, miután rosz eredményhez jöttek, kárhoztatják az egész tükörmérési rendszert. Ime egy gyakorlati megmutatása annak, hogy a recensensi pályának elegendő előkészület s judicium nélkül neki iramolni nem lehet.”
Látják kegyetek, milly könnyen tévedhet az ember legjobb szándéka mellett is, mire való tehát amaz elbizott gúnyos kihivás, ama követelő számadásra szoritás? mintha épen kegyetek volnának csalhatatlanok!! – A fellépés és a nehézségek előadása maga rendin volna; de nem a sértegetés, mintha szerző tükörmérésével dicsekednék, vagy a régibbszerü mérnököket lenézné. Mi idomtalan beszédek azok is recensensektől: hogy „a minori ad majus non valet argumentatio?” hiszen nem hihető, hogy kegyetek tükrökkel már egy egész vármegyét felmértek volna. Hát még azon lenézve sértő kifejezések, mellyekre okot szerző recensenseknek soha sem adott u. m. „azonifölül az itt előadott képletek mind egytől egyik hamisak: a leggyengébb theoreticus által is kiforgathatók; már most kérdem mit mond főképen az ellenünk elfogult műértő olvasó, kiket Gáty ur még hibás mathematicai képletekre is mert tanitani.” – Nem tudja szerző mit tudna bár ki is mondani roszat kegyetek felől, csak azért, hogy ő gyakorlati földmérést irt; már ezen idomtalan logicára bizony mindenki megfelelhet. Ugyde kegyetek még tapasztalásokat is alig képesek mathematicai 839dolgokban idézni, ha ugyan mint mondják, astrolabiummal tett kisérlet után, tulajdon hibás képleteiket, helyeseknek találták.
Mihez egyébiránt ollyanoknak, kik a tudományt értik épen olly kevéssé szükséges a földszinén teendő kisérlet, mint annak babszemekkeli kirakása, hogy 10 szer 10 = 100. Olly egyének kegyetek, kik a főtanodai tanulmányokat a természet viszonyaira balul alkalmazzák. Ennélfogva, midőn a tanár tekintélyével lépnek fel – ki pedig kegyetek dicséretén fölül áll – ő néki nem a legjobb szolgálatot teszik, mert az olvasó közönségben azon gyanut költik fel, mintha a kegyetek hibás felszámitása az ő mive lenne, vagy mintha ő a kegyetek tudományának ferde irányt adott volna. Piruljanak kegyetek azért is, hogy Heves megye gyönyörü sik téren 45/90 szögtükrökkel annyit működve, annak természetét kitanulni képesek nem valának. A fentirt megtámadások annál nagyobb szerénytelenséget tanusitanak, mentül bizonyosabb hogy recensensek a 45/90 szögtükrök használatában szerző ekéjével szántva, boronájával boronálva arathatták Hevesmegye gyönyörü sik terén azon hasznokat, mellyekkel méltán büszkélkednek: minek szerző is örül, és csak annál fogva sem tudna recensensek ellensége lenni, de illetlen megtámadási modorukat megrovás nélkül nem hagyhatta. Mert ennyi munkát, mérő asztal mellőzésével, tükrökkel hazánkban végrehajtani, még ki sem birt, ki sem merészelt mint recensensek; s hihető szerzőnek azon állitása fortyantá fel recensensek kedélyét, hogy hegyes völgyes vidékeken is szint olly pontosan lehet a tükröket használni, mint bár mi sikföldön. Mit pedig elvégre kegyetek is elismernek recensiójokban, csak szerző felszámitásit nem helyeslik.
Megválom kegyetektől ezuttal azon kéréssel, ne prostituáljuk, ne dorongoljuk egymást, hanem segitsük a gyengélkedőket, támogassuk az erőtleneket, serkentsük az iparkodókat, s vessünk vállat a tudományok előmozditására. Ha valami nehézségök van szerző tanai iránt, barátságosan adják tudtára, hol ő hibázott, kegyetek helyreigazitását köszönettel veendi, sőt hogy önök ebbeli érdemeit az olvasó közönség is méltányolhassa, hirlapok utján mindenkit fog róla értesiteni; kiemelvén, hogy az kegyetek felfedezése legyen. Mert mit ér valamelly találmány felett dobot ütni, minek valósága még bizonytalan? Ha illy bizonytalan vitában a szerző veszt, hiba ugyan, de sajnálva menthető; mivel eszméiben elmerülve, a képzeletek lánczolata sokszor többizben egyforma tévedésre vezetheti, s ha nincs körében, kivel azokat közölhetné, a hiba megmarad, pedig bizony tévedésből ki sem ohajt munkájában oktalan s hibás tanokat terjeszteni: de ha a recensens bukik, ez már teljességgel nem menthető, mert mathematicai tanokban a dönthetlen alapok vagy kifejtvék, vagy idéztetvék, ezeket ha recensens érti, s még is hibás recensiót ir, erkölcstelen, kaján; ha nem érti buta, vakmerő, rágalmazó; ha érteni véli, de nemérti, elfogult, tudatlan. Illy recensió nemcsak gyalázat magokra nézve, sőt a szerzőre nagy méltatlanság, az olvasóközönségre pedig haszontalan vitatásokkali terheltetés. Barátim a mathematicában jól kifejtve csak egy az igazság, mellynek győzni kell. Ez okból ismét kéri szerző recensenseket, 840a kétes dolgokban ne legyenek olly annyira elbizottak tulajdon bölcseségökben, hanem közöljék nehézségeiket, észrevételeiket, és felszámitásaikat szerzővel, hogy igy a dolog minden oldalról megvitatva, csak a tiszta igazság jöjjön az olvasó közönség elébe.
Végre e marczona feleletet illetlen biráskodási modoruknak tulajdonitsák: mert a ki mást nem kimél, maga sem érdemes hogy kiméltessék, s igy mind ketten vigasztalhatják magukat Aesopus eme mondásával – merito plectimur. – Mindezekből az jő ki, hogy jobb leend önöknek a recensensi hirvágyról addig lemondani, mig a mathematicában, logicában, stylisticában, és az irói modestiában nagyobb előmenetelt teendenek, mint talán megint tulajdon gyalázatjukra az olvasó közönség részint nevetségére, részint boszuságára, a mostanihoz hasonló capitál – szarvas bakot lőni. Gáty.
