Tiszaszabályozás.
Tiszaszabályozás.*
Közöljük a Sz. egyenes kivánatára. Szerk.
Csekély fináncziám, mellyet a számos enyimekrőli szükséges gondoskodás is kevesit – ritkán engedi azt, hogy közdolgokban részt vegyek. A Tisza rendezése dolgában azonban ingatlan birtokom nevezetes részével levén érdekelve, – elolvastam a gróf Széchenyi István ur ő excellenciája könyvét, és a tiszai-debreczeni nagygyülés alkalmával nyujtottam is be ő excljának némelly jegyzékeket az emlitett 832könyvre, kérvén azoknak figyelembe vételét. Azon észrevételek röviditve következők voltak:
1) A tiszai társulatoknak nem lehet czélszerüen sehol több emberből állniok, mint a mennyien a Tiszának ugyan azon oldalán fekvő egy darab Tiszarétet birnak, mint a minő például Szolnoktól Várkonyig – hol magam is érdekelve vagyok, a pesti oldalon fekszik, mert egy érdekük csak ezeknek lehet, s már az általellenben levő oldalon ugyan ennek irányában is vagy alacsonyabb, vagy magasabb töltés kell, és lehet hogy valamellyiken oldal-viz is jön a Tiszába, mi a Tiszarétek mentesitése költségeiben mindenütt különbséget okoz, olly nagyot sokszor, hogy a mentesités a költségre nem érdemes, mit hogy az viseljen, ki a magáét kevéssel megmentheti, – nem igazságos. –
2) A Tisza rendezésének előleges libellationalis – directionalis – inspectionalis, és az egészreható általvágások költségei minden kiszáritandó földek birtokosit hold számra közösen egyformán illetik; a töltések költségei azonban csak azokat, kiknek földjeit a viztől ovják szinte hold számra, és classificatióra szükség nincs, mert a föld jobb, vagy roszszabbsága regulatio előtt is azé, a kié azután, s azt nem a regulatio adja, mert annak az előtt is mikor árviz nem volt – az vette hasznát, vagy vallotta kárát, a ki birta. –
3) Az ősiség kérdésére a törvény mondja ki, hogy az örök áron eladott Tiszarétről szóló fassio nem invalidálható, a zálog pedig csak három év alatt váltható ki, különben e nélkül is a javitás megtéritendő.
4) A töltések jó karban tartását csak ugy tartom lehetőnek, ha legalább – mik fák fedendik töltéseinket, folyvást adózunk a szabaditott rétektől felvigyázók fizetésére, munkára. –
5) Minden társulat a második pontban emlitett közös költségekre szükséges somma őt illető részén fölül – csak azon summáért áll jót, – melly az ő földje mentesitésére fordittatott. –
6) Ha valamellyik illy kis társulat, melly egy Tiszakanyarulatot bir, rendezni nem akar, mivel ezzel kárt csak magának, de nem másnak okoz, azt rendezésre kényszeriteni nem szükséges; ha azonban fele akar, fele nem; a nemakaró kényszeritve legyen rendezni. A földnek értvén felét, – nem a személyzetnek. –
Ha jártas lettem volna a vizmérnökségben, szólottam volna ahhoz is, de mivel abból csak annyit tudok, hogy ha az udvaromba eső vizet onnan kivenni akarom, mindig alulról megyek a kapával a szokott lefolyásokon fölfelé, mig sehol megállót nem találok, és mint az apáti forspontos, ki az őt az iránt faggató urat, hogy miképen, honnan jött az apáti töltés mellé az a sok viz – holott ott sem Tisza sem Duna nincs, ezen felelettel hallgattatta el: ugy jött uram! hogy készebb tiz mérföldet kerülni, mintsem egy kis hegyen menjen – mivel mondom csak ennyit tudok, azonban ezekszerint sem igen örömest nézem, hogy fölülről a vizet reám regulázzák a helyett, hogy alulról nyitnák az utját, s igy tőlem is olly hamar mehetne lejebb, mint jön én hozzám. Hallgatok mindazáltal, mert hát ha még is jobban tudja az a sok okos ember, mint az illy magam forma együgyü, legalább philosophus maradok, mihez máskép jutnom nehéz. – Azt azonban nem hallgattatom el, hogy a legközelebbi hevesi 833társulat közgyülésén jelen levén, ollyan akadályokat láttam, ollyan aggodalmakat hallottam, – pedig a dolgot szivesen akaróktól, és némellyikben velök magam is osztozom, melylyeknek elháritásán igyekezni kell, mellyeket megszüntetni szükség, hogy az egyetértés, a közös vállvetés, melly illy óriási munkánál nélkülözhetlen, a nagy tiszai társulatnál fenmaradjon és meg ne szünjék. – Hivatalnokink becsületes fizetése, mindnyájunknak, kik jelen voltunk, a belajstromozásra, a kivánt kötelezvények kiadására készségünk mutatja, hogy a dolgot magát szivesen akarjuk mindnyájan; de akadályokat látunk, – aggodalmaink támadnak, mellyeknek elháritására, megszüntetésére nyomtatott könyveket nem találunk; még a Tiszakönyvet sem birjuk megkapni, pedig abban sincs az a sokféle bonyolodott lehető eset, mellyre az ember, – a kenyértöréskor bukkan. – Illyenek a mennyire eszembe jutnak ezek, a ki többet tud mondja el, mint én elmondani kötelességemnek érzem: –
1) Mit tegyünk ott, a hol a tagosztály nem levén még legalább végrehajtva, vagy az egész vizjárta föld mennyiségét sem tudjuk, vagy ha azt tudjuk, de nem tudjuk hány 1200 öles hold az enyim belőle, hogy lajstromozzuk be, hogy adjuk ki róla a kötelezvényt?
2) Be irjuk-e az egész vizjárta földet, vagy csak annyit lajstromozzunk be, a mennyi meg lesz mentve? És honnan tudjuk meg ekkor azt, mennyi lesz megmentve nékem? mennyi másoknak? ha csak a megmentendőt kell beirni; pedig talán igy kell, mert csak az viselheti a terhet. –
3) Mit csináljunk a vizjárta urbériséggel, ha vagy nem is tudjuk mennyi? – vagy ha tudjuk is, ki lajstromoztassa azt, ki adjon róla kötelezvényt? – Mi pedig nagyon gyakran, s majd minden Tisza melletti helységnél előfordul. –
4) Miért van minden a Hevesmegye kebelében történendő általvágás költsége a hevesi társulatra vetve, holott ez az egésznek, nemcsak ennek a társulatnak, sőt inkább a rajta fölül esőknek használ, ki fog-e ez, és mikor fog kiegyenlittetni? –
5) Miért történnek eltöltések már több helyeken, mielőtt minden általvágások az egész Tisza mentén készen volnának? – és lehet e az előtt tudni, minő töltéseknek kell emelkedni? –
6) Miért fizetünk interest, sőt törlesztünk tőkét, mielőtt pénzt kaptunk volna? mi, kiknek földjök mentésén nemcsak most még munka nem foly, de azt sem tudjuk kerül e reánk is, és mikor, vagy soha – a sor?
7) Egyenlő lesz e sorsa annak, ki vagy már mentve van, vagy rövid időn mentve lesz azzal, ki vagy néhány, vagy nagyon sok év mulva lesz a viz alól kiszabaditva? – Micsoda ut-mód van kigondolva az e tárgybani kiegyenlitésre? nem lenne talán rosz fizettetni azokkal, kik hamarébb lesznek szabaditva – hold számra a viztől mentett földektől, azok javára, kik később szabadulnak: mindaddig, mig az utolsó is kiszabadul. Én legalább más módját a kiegyenlitésnek gondolni nem tudok, mert remélem itt sem felejtjük el, hogy nemo tenetur locupletari cum damno alterius, pedig világosan az én kárommal gazdagodnék az, kinek rétje kiszáritására én adnám pénzemet; ezzel még azt is eszközölve, hogy eddig az ő földjén hevert viz is az enyimre jöjjön heverni. –
8348) Meg lesz e különböztetve az ollyan mentesitett föld, mellynek szabaditására, mivel mély kanyarulatban fekszik, rövid töltés kell, – az ollyantól, melly keskenyen, de hoszszant nyulik el a Tisza mellett, s ennélfogva hoszszu töltéssel lesz megmentendő? holott az első esetben nagy darab föld szabadul kis költséggel: az utolsóban pedig kis darab nagy költséggel. Hát még olly helyeken hol viz leeresztő költséges zugók is kellenek, mennyivel rug fölebb a száritási költség, mint ott, hol egy töltés kell csak a Tisza szabaditására? – Én nem gondolhatom, hogy a zugó árát is én fizessem, ha nékem csak töltésre volt szükségem.
9) Mi történik ollyan helyeken, hol a Tisza a falut mossa. – Tartozik e az általellenben lévő Tiszarét birtokosa a Paleocapa által tervezett egész 300 öl széles ártért kihagyni, és igy 150 ölet a mosott falu javára hagyni árvizutnak? – és
10) Mivel ez a Paleocapa által tervezett 150 öl széles ártér azt következteti, hogy a töltéseknek ugy szólván mindenütt a legalacsonyabb helyeken kell huzatniok, mit ő is elismer, midőn a parttól távolabb fekvő téreket, – mindenütt alacsonyabbnak lenni tapasztalta, nem lehetne e közelebb tenni a töltéseket a partokhoz, kivált olly helyeken, hol különben nagy lapályokba kellene tétetniök, és töltés-magassággal pótolni ki a szükséges ártért, melly a 150 öles szélességre volt számitva. Mert keveset nyerhetek vele, ha 10 láb magas töltést huzok három lábbal alacsonyabb téren 150 ölnyire a parttól, vagy szinte tiz láb magas töltést csinálok a három lábbal magasabb földön, a parthoz 75 ölnyire, mélységben adván igy ki a viznek az ártért, mit amott szélességre számitottam. Azonban a terhet viselő földben nagy különbség származnék ebből, pedig mentől többen viseljük a költséget, annál könnyebben fognánk azt viselni. – Ide tartozik
11) Az a kérdés – követelhet e rectificátiót az osztályra nézve az ollyan atyafi osztályos atyafia ellen, kinek földje vagy egészen, vagy egy részben vizjárta föld marad – a regulátio után is, – holott osztályos atyafia vagy egészen viztől mentett földet fog birni, vagy legalább több viztől szabadultat a regulátio által? Az osztály-bolygatásnak a magyar törvény soha sem volt barátja, megengedte azonban, hogy 32 esztendő alatt akár rectificatiónak, akár nova divisiónak legyen helye a szerint, a mint a sérelem nagyobb vagy kisebb, melly az osztályból származik. Az volna tehát véleményem szerint a megfejtendő kérdés, – roszabb lesz e az ártérnek hagyandó föld, és kevesebb hasznu lesz e mint a minő az eddigi Tiszarét? – mert ha roszabb nem lesz, mint a mostani, ugy nem lesz subseque enatus defectus, a mi egyedül tehetné itt okát a rectificátio-keresetnek; nehezen lesz pedig véleményem szerint roszabb azért, mert a Tiszának a regulátioval sebesedni kell, annálfogva, ha megfutja is az ártért, – a viz nem fog feküdni hónapokig rajta mint most, ugy pedig már nemcsak roszszabb nem lesz, de jobb lesz, és bizonyosabban ád annyi hasznot, mint most ekkoráig. – Ha azonban még is azt mutatná a bevégzett regulátio után egy pár esztendő, mert igazi biró benne mégis csak az idő lesz, hogy az ártérnek hagyott föld, – annyi hasznot sem ad, mint adott – a rendetlen Tiszarét, – akkor csakugyan lesz helye a rectificátiónak az osztályos testvérek között. De ha ellenben az ártérnek hagyandó föld annyi hasznot fog adni, a mennyit 835adott az a Tiszarendezés előtt, ugy rectificátiónak helye nem lehet, mert nem lesz subseque enatus defectus, azt pedig, hogy az egyik atyafi osztályba jutott rátáját pénzzel haszonvehetőbbé tehette, és tette, rectificátióra okot szinte ugy nem szolgátathat, mint nem szolgáltat az, ha két egyformán osztozott testvér közül – az egyik később szerencsés levén, a másik nem, az elsőnek osztályos részét a szerencse az igyekezettel két annyit érővé tette. –
12) Kié lesz a töltés a rendezés után, azé e a kinek földje végén esik? vagy a társulaté; csak azon kis társulatot értem, mellynek földjeit védi? Ha ki lesz sajátitva a töltés-hely, ugy azénak kell lenni, a ki kisajátitotta, de azénak kell lenni a gondviselés kötelességének is. – Talán nem volna czéliránytalan az egész ártérnek hagyandó földet a töltés helyével együtt kisajátitani, és azután ujra adni el annak, ki magára vállalná a töltések jó karban tartását, mint illyen formát gróf Széchenyi a bodrogközi töltéseknél emlitett Tiszavölgy könyvében. – Ha pedig ki nem lesz sajátitva a töltéshely, ugy a töltés felszine annak fog hasznot hajtani, a kié volt a töltés helye, akár kaszálja, akár fákkal ültesse, csak sertés-legelőnek ne használja azt. Kivánatos volna utaknak használni az illy töltéseket, kivált olly helyeken, hol Tiszaárkor, nagy kerülésekkel juthatunk csak a különben közelfekvő helyekre. A rajta járat a töltésnek használna, és ha vámot szednénk rajta, talán a reparatiót is kiadná. De illyesmit p – vics hogy javalhat. – Csak az istenért uraim valahogy a politikai szinezetet a szegény Tisza dolgába be ne hozzuk!!!
Ezeknek elsorolására adott nekem tért a szárazság után szerencsésen bekövetkezett esős idő, mellyért bár elkésett is, elég hálát istennek nem adhatunk. – A kinek több jut eszébe, és jobban reá ér e tárgyakról gondolkozni, irni, több tiszai tagtársaim nevében is kérem, mert helyettük is irok, – legyen szives velünk gondolatit közölni, a fent előszámlált nehézségeket eloszlatni, aggodalminktól bennünket szabaditani annál inkább, mert mi nagyon sokan bár legjobb akaratunk mellett, mit mint emlitém, mind hivatalnokinknak rendelt fizetések illendősége által, mind az által megmutattunk, hogy magunkat belajstromoztattuk, és az első négy évre reánk vetett fizetéstől kötelezvényinket kiadtuk, s ezeket isten segedelmével a magok idejében beváltani is szándékozunk – ugy vagyunk elhatározva, hogy azt ugyan a mit köteleztünk, befizetjük akár történik azon négy év alatt javunkra valami a rendezésből, akár nem, de ha a négy esztendő alatt mindig csak ollyan helyek jönnek munkálati sorozat alá, a melly munkákból mi reánk nemcsak haszon nem jön, de a viz reánk tóditásával s tőlünk alább nem mehetésével kárunk mutatkozik, akkor több köteleztetést magunkra vállalni nem szándékunk, minélfogva a tiszai munkálatok sorozatát, min változtatni szabad ne legyen – minél előbb látni igen ohajtanánk. Várkony 14-dik junius 1847. –
Szücs Ábrahám.
