Magyar lobogó a tengeren.
Magyar lobogó a tengeren.
Számtalanszor panaszosan emlitettük már lapjainkban, hogy a külconsulatusok felállitása, s a magyar lobogónak a tengereken megismertetése iránt fájdalommal nélkülözi a magyar a hatásosabb tevékenységet, pedig e nélkül akár nemzeti jelentősségünk, akár kereskedelmi viszonyaink nagyobbszerű és tetemesebb térben leendő alakulását hiába rebesgetjük. Azért örömmel üdvezeljük a nagyobb közönségü Pesti Hirlap fiumei levelezőjének legujabban közlött velős felszólalását, mit e nemzetileg fontos ügy érdekében im közleni kötelességünknek tartjuk. „Az ország teendői (ugymond a derék levelező) tengermelléke irást is mindinkább előállván, s azok nagy részt némi valósitáshoz közeledvén, nem lesz tán ön előtt meglepő, ha ollyasmit érintek meg, mi ős eredeti sajátja ugyan az önálló nemzetnek, de a mivel – elég csodálatosan, – legalább az ujabb időkben, nem élt.
„A magyar nemzeti lobogót a tengeren nem ismerik; ezzel jól tudom semmi ujat nem mondok, de ép azért kell, véleményem szerint, e tárgyban a legnagyobb őszinteséggel fellépni. Igaz, nem tudhatni ha Fiume, Bucari vagy más bennebb eső hatóság nem adand-e e tekintetben hasonló czélzatu utasitást, de bármint legyen, a nyilvánosságot itt kerülni lehetetlen, sőt nem is szabad. Nem mulasztom el több 826indokot megemliteni, annak kimutatásaul: hogy a nemzeti függetlenség ebbeli criteriumára nézve, végre országgyülésileg rendelkezni kell; megjegyezvén, mikint törvényt hozni a priori szokásban nem volt s nem lehetett, mert a törvény a társaság szükségeiből ered, de ezen törvény ideiglenes elmulasztása végett a nemzetnek jogát megtagadni, merő képtelenség. Kell pedig az országgyülésen határozottan rendelkezni:
1) Mert a tengeren a magyar lobogó mai napig átalában nincs divatban;
2) Mert az 1786-dik évben kelt bécsi közönséges udvari kamara rendelete nyomán, a magyar uradalmi tengermellék is egyiránt élvén az osztrák lobogóval, a saját nemzeti, idegennel fölcseréltetett;
3) Mert a nemzeti lobogó, a nemzetnek magában vétetve, átalános személyi joga; vagy is követelheti, hogy nemzetisége fentartassék;
4) Mert e tárgy szinte az országgyülési rendelkezéshez tartozván, s mint illyen a nemzet s hatalom közt levén elintézendő, mi csoda ha azt Europa közönyösen nézi;
5) Mert nem ujság, s nem áll ellenkezésben Europa ünnepélyes szokásaival. A mennyiben például a svéd és norvég két külön alkotmányu, jóllehet közös fejedelem alatti nemzet, szinte külön külön saját nemzeti szineit lobogtatja a világ tengerén;
6) Mert az aldunai fejedelemségek, bátor kevésbé függetlenek, s jogilag még mindig Magyarországhoz tartozók; még is, épen az ujabb korszak óta, saját nemzeti lobogójuk által képviseltetnek;
80277) Mert az összes monarchiának s képviseletének rendét semmiben meg nem változtatja;
8) Végre, mert ha igaz, mit sokan állítanak, hogy „századok óta nincs kor, mellyben a kormány, törvényszerűség, nemzetiség és alkotmányossággali megbarátkozás dolgában szebben állott volna mint épen most.” – Kérdem, lehet-e csak egy perczig is kétkedni az ohajtott kiegyenlités dolgában?”
A közelgő országgyülés figyelmébe ujolag is, mint már jelesül lapjaink 31. és 145-dik számában s egyebütt olly gyakran tevénk, ajánljuk ez ügyet sürgető kérelemmel.
