A szikszó (Soda) készités műfolyamáról.
A szikszó (Soda) készités műfolyamáról.
(Onger után.)
„Még jelenleg is pontosan követik a gyárosok a sziksó nagybani előállitásánál azon utmutatásokat, mellyeket Leblanc a franczia zendület idejekor polgártársainak nyujtott. Czéljának olly tökéletesen megfelelnek, hogy még fél század mulva sem merészelték azokat elhagyni, vagy azokon lényegesen változtatni.
A kénsavas szikélig (vagy Glaubersó) kréta és szénnek viszonlagos mennyisége, melly az előállitásra használtatik, valamint öszsulyának öszhasonlitása azzal, mi a műtétel bevégezte után mint nyers sziksó a kemenczét elhagyja, 15 év előtt alkalmat adott, a műfolyam elméletét reá alapitni. Dumas azt olly egyszerűn s hihetőn állitá fel, hogy ezen elméletnek a német tankönyvekbe utat nyitott. De ő Leblanc utasitásait használá, ámbár azok igen kerek számokból állanak, mivel nagy czélszerüségéből következteté, hogy elegendők volnának, a parányok vegysulyának megfelelni.
Eleinte, ugymond, a kénsavas szikéleg (Glaubersó) és a kréta egymást szétbontják. Minthogy pedig a képzett sziksó vizzeli megöntése alatt a gypszre bontólag hatna és ismét kénsavas szikéleget s krétát alkotna, azért a szén a gypsznek mészkénegrei (Schwefelkalcium) átváltoztatására szolgálna, mi a mész fölvétele által azon sajátságát elvesztené, melly szerint a sziksó szétbontva viz által felvétetik. E szerint az aljas (basiches) mészkéneg, az egész gyártásnak 852alapja, össze volna téve 2 vegyarány (Aequivalent) mészkéneg és 1 vegyarány mészföldből.
Ezen nézeteknek nehány tapasztalat ellentállott. Tudva van például, hogy kénsavas szikéleg szénnel gyönge izzó hőnél visszaállitva, egy második szikkénegnek (Schwefelnatrium) étető (Aetznatron) vagy szénsavas szikkéneggeli (Kohlensaures Natron) vegyületét adja. Lehető vala, hogy az utóbbinak egyik része ezen szétbomlásából származik, és egy másik része a kettedszikkéneg (Doppeltschwefelnatrium) mészszeli szétbomlása által képeztetik. Az utóbbi esetben a kilugzás után a mészeny magasabb kénesedési foka maradna hátra, vagy a kén egyik részének elégnie, s mint kénecssavnak (schweflige Saeure) eltávoznia kellene.
A nyers sziksó pontosan s tökéletesen keresztül vitt vizsgálata, mellyre Liebig tanár ur által felszólitaték, ezen pontok fölött adhatott egyedül felvilágitást.
Egy nyers sziksónak vegybontásával kezdem e munkát, azt annak maradványa vegybontásával folytatván. Mind a kettőnek hasonlitásából az oldhatlan vegyületnek alkotása tetszik ki, melly Leblanc tanmódjának köszöni elterjedését. Minekutána én még egy kisérletet leirtam, melly a sziksó képzését magyarázza, adandom a műfolyam fejlődését.”
