Vezérczikk: (Ismétlés.)
Vezérczikk: (Ismétlés.)
Ha az urak amott a másik oldalon nem szoritkoznának csupán egyoldalu véleményprofessiohoz, hanem hajlamot éreznének magukban néha egyebet is hallani és olvasni az ő magasztalásukra szolgáló beszédeken és iratokon kivül, mellyek, köztünk legyen mondva, a hazafiuság moráljának s a férfiasságnak birálatát gyakran nem igen állnák ki: ugy sokkal, igen sokkal könnyebben bontakoznánk ki az elágazó vélemények hinárából, s a sikerről jobban biztositva érnénk a köz-meggyőződés tisztájára.
Sok szónk van e kivánat nyomán journalistikai magunkra hagyatottságunkban, az erőszakos ráfogások, a ténytagadások, s az okmellőzések ellenében; annyira sok, hogy szinte tulságig vagyunk kénytelenek olvasóink türelmébe helyezett bizodalmunkat fesziteni. De egyszer valahára csak tisztába kellvén jőnünk az eszmék küzdelmei között: lássunk ez uttal egy ténytagadást. Azt mondja egy financier legközelebb, a magyar financzia hova forditásával kapcsolatba hozván a közlekedési eszközöket „épitsünk vasutat Fiuméba ha lehetséges” – Ugyan kérjük, hát még ma is, 1847. eszt. juniusa 29-én ha lehetséges? Hányszor be volt már bizonyitva számokkal, és lapasztalt embereknek, kik e 842sokat megvitatott kérdés megoldását maguknak különös feladatul tüzték ki, egyenes határozott véleményükkel, hogy lehetséges! föltéve, hogy szeszélyből olly vasutnak épitése nem kivántatik, mellynél az emelkedés egy ölre egy hüvelyknél több semmi esetre ne legyen, de még ez is lehetséges egy két mérföldnyi alagut segitségével, ujabb tapasztalások után pedig e nélkül is.
Ladeszichtől (2 1/2 mf. Károlvároshoz a Luiza uton) Bródig a Kulpánál és igy közel 9 mérföldnyi térségen már ezelőtt több mint 50 évvel az akkori Kulpa hajózási egyesület által a Kulpapart hosszában a hajók vontatásához szükséges lovak számára egy tökéletes vontatóut készittetett, és több erős sziklatöréssel, nevezetesen a szeverini vár alatt, hol egy magas sziklafal a Kulpa fölött majd egészen keresztül nyult, (s a szó szoros értelmében) a szikla és viz között egy egér sem bujhatott volna keresztül, kényelmes széles kocsiut létesitetett, és jóllehet elég nehézséggel, de még is Bródig vitetett.
A vizáradások elkerülése s a kitérési helyek végett ugyan ezen már kész utvonalon némi változtatások szükségesek lehetnének, s itt ott egy kis sziklarepesztés sem volna mellőzhető; minthogy azonban a sziklahányást már csak a falazatokhoz szükséges kövek végett is okvetetlenül meg kellene tenni, ezen költségek nevezeteseknek sem mondhatók, sőt bizton föllehetni, hogy az érintett 9 mföldet (Ladesichtől Bródig) a legszebb s leghasznosb vasuttá lehet át alakitani. Épen olly kevessé legyőzhetlenek a vasutépitési akadályok Fiumétól a grobniki mezőn át.
A mi a Károlváros és Ladesich közti tért illeti, főkéaz ujabb fürkészések után már lapjainkban több helyen megemlitettük 843a könnyüséget, melly még a hajdan fenállott aggodalmakat is eloszlatja, ugy annyira, hogy a tehetségről már a dologhoz értő nem is kételkedhetik, és a ha lehetséges clausulával csak az élhet még ma, ki altatni akar.
Tegyük föl azonban, hogy a fentisztelt financier nem akarja azt tudni mit az egész világ tud, hogy a fiumei vasutat nem csupán jövedelmezési szempontból kell tekinteni, hanem nemzetiből, alkotmányosból, és világkereskedelmiből: legyen szives a B. P. Hiradóhoz több izben hiában pedig illő tisztelettel intézett e nehány kérdésünket megfejteni, és mi ellenzését nem tartandjuk többé – legkevesebbet mondva korlátozottnak. Ugyan is
1) Mennyit kellene azon esetre, ha e vasut p. o. 20 millió ftba kerülne kamatbiztositás mellett az országnak évenkint fölfizetni, és bizonyos-e hogy kellend fölfizetni? –
2) Ha kellene fölfizetni, mennyi esnék abból a 12 millió lakossal biró ország egyegy holdjára, s egyes fizető egyéneire? – 3) Mennyiben emelkednének árban a fiumei vasuti folytonos szállitás nyomán a magyarországi ártalan mezőgazdasági termények, s ez ár-emelkedés nem érne-e legalább föl a netán kellő kamatbiztositási fölfizetéssel? – 4) Fiumei vasut nélkül kiállandja-e majd felső Magyarország a Tiszának megnyilásával az alsónak concurrentiáját; s nem volna-e jobb inkább valamit kamatbiztositásul fölfizetni, mi semmi esetre sem tarthatna sokáig, s mi csak előlegezés volna, mint az egyetlenegy irányba kényszeritett kivitel által egyedül némelly tartományoknak használva, magunkat kölcsönösen kárositani? – 5) Mit gondol a tisztelt financier ur, hány év kell odáig, mig a vasuti szállitás Fiume felé annyira élénkülend, hogy az előre ne tán szükséges kamatbiztositási fölfizetés elmaradhat? – Végre 6) méltóztassék megfejteni mennyit ér nemzetnek egy biztos világ-piacz, mennyit ér név és jelentősség, mennyit a polgárisuláson kivül naponkint biztosan növekedő gazdagulása? – – –
Nem ugy urak! a magyarnak Fiuméhoz vasut kell. E határozatban hazánk jövendőjének egyik kulcsa rejlik – – és ha e nemzet érdekét megérti, – – – – a vasut meglesz, s benne egy olly mű leend alkotva, mellyhez hasonlót e büszke világ keveset mutat, melly a magyar névnek dicsőséget vivand ki, millyenről eddig csak szép álmaink között vala eszménk, s mellynek fényét a nemzetek történetéből még a rosz akarat sem lesz képes kitörleni.
