A Tiszavölgy rendezése körült közelebbről felmerült müvek futólagos áttekintése.
A Tiszavölgy rendezése körült közelebbről felmerült müvek futólagos áttekintése.
(Folytatás.)
A földár származásának ezen értelmezése megbirálását midőn a tisztelt olvasó közönség méltó figyelmébe ajánlanám, egyszersmind a természettan t. cz. tanáraihoz azon őszinte indulatból eredt kérelemmel járulok: miszerint ezen a Tiszavölgy rendezése lényegét tevő tárgyat, a kor kivánatához képest vegyék vitatásba. Mert a fenebb idézett köznépies s szárnyaszegetten alantos földár származásáróli elmélkedés eredményét, ugy hiszem, többen nem irandják alá. Én legalább nem tudom megfogni, hogyan tulajdonithatott a Tisza iszapjából növekedett földrétegnek, azon iszaprétegnek, mellyről egy lappal előbb ezt mondja: „ha figyelemre veszszük, hogy mind ezen beleszakadó folyók, magok alkották és iszapolták fel nagyobbrészint azon siktért könnyü iszapjokkal, mellynek közepén magoknak mélyen beásott medret készitettek,” – olly vizellenes erőt t. cz. Paleocapa ur, az azon épitett töltések közt tanyázó viz, mint eső a ruganyból készitett öltönyön által ne szivárogjon. – Én az iszapföldet jó vizvezető, vagy magába szedőnek tartom; s a felső tiszavölgyi iszapréteget ollyannak is ismerem, már csak azon saját természeténél fogva is, mikép akár eke, akár kapát véve föl, mivelése nagyon könnyü s termékenysége kanaháni. Ezen tulajdonok vizelleniséggel össze nem férhetők. – Hogyha pedig azon vélemény megbuknék, mellynek meggyőződésemmel, fejtegetésem nyomán buknia pedig kell, mivel azt annyira természetes leszármaztatásnak hiszem, miként záradékjául Archimedes ευρηχα-ját is illeszthetém vala; ugy maga e körülmény is elegendő lenne a töltésezési rendszer felett, melly a legmagasabb vizállást a mostani irárnyban önnön számttásuk szerint is, némelly helyeken 8 lábbal is növelendi – Szamos-elválasztássali szabályozásnak kivinni az elsőséget. – Melly által Tokajon felül, a töltésezőktől felvett vizmennyiség szerint, bizonyosan partjai közti megférhetése csökkentetnék a Tiszának; Tokajon alul pedig egész a Dunáig a már érintett értekezésemben kifejtettek nyomán a töltésezési rendszer irányában, szintén a egész Tiszafolyam csaknem egy harmad részének egészen külön s öszhangzásba jövendő időbeni fogyasztása következtében tetemesen alantabb állást venne a vizár. Hiszen az istenért! a mostani vizállás mellett is kiszámithatlan az egész Tiszavölgyön a földár miatti veszteség! hát még a 958feltöltésezéssel nevekedett vizállással, valamint kirohanóbb, ugy az apályszak huzamosb volta miatt a felbuzgás is tartósabb levén, jövendőben minden termelés még inkább ki leszen téve e veszélynek.
A széles ártért sovár szemekkel néző érdekeltek megnyugtatására továbbá a 28-dik lapon ezt mondja szerző „a Vásárhelyi ur első közelitő tervében előadott pontos mérések szerint 125 négyszeg mérföldnyi roppant térre terjednek ki a megmentendők. Ha tehát néhány száz ölnyi szélességü földtért a Tisza mentiben el kellene is veszteni: a veszteség nem lenne igen sajnos a földnek megmentése végett. Másodszor, ha felteszszük is; hogy a töltéseket egymástól 500–800, s némelly nagyobb kanyarulatoknál 1000 ölre is kellend épiteni, azért nem lehet állitani, hogy illy nagy kiterjedésü föld veszszen el: mert azon esetben is, ha a töltések közelebb épitetnének a partokhoz, a folyó medrének felüli tetemes szélessége, kanyargásai s más körülmények miatt mindig néhány száz ölnyire kellene a töltéseket tenni egymástól. A honnan a távoli töltésezés csupán az emlitett két távolság közti különbséget hagyja a folyónak kényére maga részéről. – Harmadszor a partok sok helyeken és tetemes kiterjedésben olly magasak, hogy azokat a viz soha meg nem haladja. A meddig tehát e vonalok kiterjednek ott semmi föld sem vész el a töltések távolabb tétele miatt, mellyek illy helyeken nem más mint csak a megettök levő alacsonyabb helyeket védik, elzárván a fokokat vagy is az emlitett természeti magas partok nyilásait. Negyedszer nem kell hinni, hogy a töltés és folyó közti tér elveszett föld lenne. Mikor majd azon fokok elzáratván, mellyeken a viz az elöntetni szokott sikokra tódul, a vizár csendesen fog a töltésig kiterjeszkedni: fel fognak iszapoltatni a töltés és part közötti földek s ugy feltöltődnek, hogy derék mezők válnak belőlük, igy engedvén azt a Tisza iszapjának jó természete.”
| Korunk a nyilvánosság kora levén, ugy hiszem nem leend érdektelen, a mit szerző a néhány száz ölnyi szélességü földben annyiban határozatlanul lökött az érdeklettek elibe, valamint az általa felvett, de hasonlóan ki nem fejtett kisebb és nagyobb ártérreli szabályozás közötti feláldozandó földmennyiség kimutatásának, adataink minősége szerint a tökély lehető megközelitésére törekedve ekképeni megkisértése; többször ki levén már mondva, mikint kellő biztosságu vizszabályzati elv kitüzése egyedül a valóságos vizmennyiségen alapulhat csak. Minthogy szerző már meghatározta a Tisza-folyam leendő tanyája belterjedékét, ebből a valódi vizmennyiség megtudható levén czélunk bizonyos: a Tisza medre Vásárhelyi ur megállapitása szerint 60 öl széles, a viz legmagasabb állásakor 8 öl mély; a folyás sebességét másodperczenkint 6 lábra véve fogyaszt illy meder másodperczenkint | 103,680 k. lábat |
a legnagyobb vizállást 2 ölre,
a közép sebességet
| 3 1/2 lábra véve föl, fogyaszt | 110,880 k. lábra |
| Az egész viztanya fogyasztása | 214,560 k. láb. |
Ha megegyezhetünk abban, hogy a Tisza és Szamos V. Naménynál körülbelül egyenlő vizmennyiséggel folynak össze; a Bodrog pedig Tokajnál a feljebbieket egyenkint csak kevéssel mulja felül – Lám ur is igy találván mennyiségüket 959– ugy önkint következik, hogy a fenebbi vizmenynyiség fele része a 107,280 k. lábakban a Szamosra; a más rész pedig szintén 107,280 k. lábakból a Tiszára esik. És e számban aztán meghatározott azon vizmennyiség, mellynek békés levezetésében, ha t. i. a Szamos elválasztása általi szabályzatot tevők vizsgálatunk tárgyául, áll a feladat. – Ezen vizmennyiség pedig, megtartván a feljebbi kiszámitásnál felvett 6 láb vizsebességet, biztosan leszállitható ollyan mederben, mellynek ágya 60 öl széles, 7 öl mély, ellátva 131 1/2, vagy is nagyobb biztosságért kerek-számban 140 öl széles, a legnagyobb vizállás szerint egy öl, ezen felül pedig még két lábbal növelve; tehát egy öl két láb magas töltéstől övezett ártérrel s ekkép a két töltés közötti tér 200 folyó ölet tenne.
Megtartván a szabályozás alá jövő előbbi értekezésemben 390 ezer vont ölre felvett Tiszahosszuságot: tehát a Szamost a természet által is eléggé kimutatott utjárai igazitással eszközlendő szabályozás által, a felvett hosszuság és szélességben, azaz 390 ezer ölet szorozván 200 öllel, kijő hogy 65 ezer hold 1,200 öles használtatik fel a két töltés között vizjáróul. – Felvevén most már a pusztán töltésezéssel 500–800–1000 ölekre terjedő ártért, az 1000 ölön tul terjedőt az előbbiekből veendő közép szélesség kiegyenlitésére felhagyván, – mellyből a közép szélesség 766 2/3 ölre rug, midőn az ezen rendszer szerinti ártérnek tiszavölgyi hossza, mintegy 316,300 vont ölet tenne, ezen két tényező egymássali sorozásából előállott, ime 202.080 holdban megkapók az egész ártér-kiterjedést. Levonván pedig ezen összegből a fenebbi 65 ezer holdat, a fenmaradt 137,080 holdban azon földmennyiséget tüntettük föl, mellyet t. cz. Paleocapa ur a nehány száz öl könnyeden felajánlott szélesség alatt értett. – És melly egyszersmind általa a második pontban megérintett kevesebb ártérreli szabályozás rendszer közötti elég szembetünő különbség; melly mások becsüje szerint 150 ezüst forintjával számitva 20,562,075 forint szerény összeget, az érdekeltek teljes figyelmét igenis megérdemlőt, teszen.
Már a mit a negyedszeri pontban a jó legelőre mond szerző: higye a ki hiheti, és hogyha azokat az olaszországi folyók árteréről mintázta is – hogy az a Tisza árteréről soha nem valósulhat, arról, ha utaztában kissé szemesebb leendett vala, a Tisza emelkedkedettebb ártere jelen állapotából is könnyen meggyőződhetett, melly az elárasztások után, kender-sürün kelő füzcsemetéktől átalában elboritott; én legalább ha a töltés-őrködés megengedné is, legfeljebb s valami silány s egészségtelen sertéslegelőt képzelhetek, a nyaranta, mint tudva van, több izben eliszapulható ártérből. –
Igy ha a töltésezést veszszük is vizsgálatba, ennél sem lehet az elválasztási rendszerre nézve sujtó következménytől tartani. Mert ámbár a partokhoz közelebb épitett töltésezés, ha hosszabb lenne is, de az egyharmadrészben csökkentebb magasság – midőn t. i. szerző szerint a két öl magas töltés-test kiterjedése, vagy szelvénye után – annak alap-szélessége 9, felső 2 öl levén, egy öl hosszuságban 11 köb-öl lenne a téreg; akkor 1 2/6 magasság szerint hason-idomzatu, vagy is alapban 6 4/6 felül, 2 öl szélességgel, egy öl hosszuságban csak 5 4/6 k. öl tartalmu – ugy a 960Tisza partjaihoz közelebb eső sokkal jobb helyheztetés által, a nagyobb hosszuságból eredő költség, a csak nem felére leszállitott köbök mennyiség által, tulságosan ki lenne pótolva. Nevezetesen a két öl magas töltésezésnél, minden köb öl töltés-testet 40 krra számitva, egy öl hosszu töltés kiállitása 7 ft 23 krba kerülvén, a két oldali 632,600 vont öl töltés kerülne 4,640,066 2/3 pftba; az 1 2/6 öl magas töltésnél a fenebbi becsü szerint egy öl hosszuság kiállitása 3 ft 46 2/3 krba kerülvén 2,946,666 2/3 pftba jönne a töltés, s levonván ezt a fenebbi mennyiségből 1,693,400 ft-nyi nyereség esik a Szamos-elválasztássali szabályozás javára; mellyet az ártéren nyerendő 20,562,075 fttal összitvén, 22,255,475 roppant nyereményt állit elő. S illy tőkét a nemzet-gazdászatból kihagyni még is csak sok. – De ez ő előttük mind ábránd, ha mindjárt bizonyithatlanul is. –
Helye leend itten a Szamos külön medreül szükséges földkisajátitás és meder-kimunkálási költségről is megemlékezni. E részről szabad legyen reménylenem, hogy azon vidék birtokosai, kikről előbbi értekezésemben, körülményesen kimutattam, miként ezen vállalkozás után mezőgazdaságukban – mostani jövedelmük szerint, évenkint 10–15 millióval értékesbülnének, ahhoz mihelyt a megelőző műtani munkálatok is illy eredményt tüntetnének föl, ugy hiszem örömest járulnának.
A mi továbbá e műbe fogfalt gyakorlati kivitelrőli véleményt illeti: engedje a tisztelt olvasó, miszerint őt egybevetés tehetése végett, a Hetilap 102. számától folytatva megjelent s e részben is eléggé eltérő értekezésemre utasithassam. S hajlandó vagyok hinni, mikint az αυτοεϕα-ra vizsgálat előtt mit sem hederitők, felhasznált idejökre nézve, abban kellő kárpótlást találandnak.
E mű t. cz. szerzője mindjárt az országos közlekedési középponti biztosság n. m. elnökéhez intézett jelentésében türelmetlen is látszik az ellenvélemények iránt lenni, midőn azokat a 7-dik lapon ezen szavaiban: „azon vitatkozások, mellyeket több helyeken alkalmam vala hallani, szükségesnek itéltették velem, hogy mellékesen egy más tárgyrul is szóljak: t. i. több ollyan ábrándos tervről – a Tisza, Szamos elválasztását értve a csapi fordulótól – melylyek más mérnökök által közkeringésbe hozattak, mellyek a helyett, hogy a folyók menetelét igazitanák s állapotját javitanák, annak megrontására dolgozván, s a legfontosabb körülményre semmi tekintettel nem levén, csak a vélemények másfelé vonására s megosztására szolgálnak. Egyébiránt elégnek tartottam röviden azt nyilatkoztatni, hogy azok mind a tudomány elveivel, mind a tapasztalás tanácsaival ellenkeznek”, illy érzékenyen jellemzi, s a mellett hogy semmit sem bizonyit, az egész szóhalmaz csak kibuvó ajtócska.
Kitüzött czélomhoz képest megkisértem ezennel most már a Hetilap 140-dik számától folytatva közlött t.cz. Molnár János müve ellenébeni védekezést; szükségesnek tartván azt annyiban, mennyiben az elvet, mellynek én a körülményekhez alkalmazottan hive vagyok, támadja meg. Ezen értekezés kettős örömöt szerzett nékem. Nevezetesen először azért, mert jól esett tapasztalnom, miként szerző egy némelly hirlap rettegtető modora által – midőn t. i. mérnök – közemberi vélemény-osztályzat felállitásán működik – nem engedé magát azon öntörekvése után mindenki által 961igényelhető örömérzettől elüttetni, minővel repesett azon franczia közvitéz kebele, a ki ezen kérdésre, ki nyerte meg a marengói csatát? ekkép válaszolhata: én és még 70 ezer franczia, hanem Magyarország érdekében, mint magyar mérnök közember tollat ragadva önállóan ir, s mint keble istene sugallá a külföldi vezérrel is ollykor ellenértelemben. – Másodszor pedig azért örvendék annak, mivel mint vélemény-ellenem, olly annyira ártalmatlanul ostromolja azt, mikint hahogy ez érdemben hatályosb okok ellen nem kell vivnom: ugy a Szamos külön álló medrének meghoszszabbitásával eszközlendő Tiszaszabályozás jelennen nem valódi ok, hanem mint mellesleg felmerült mérnök-közemberi szerintök, csak megvetendő elven alapuló marad el. Most már nézzük az érintett czikkely foglalatját.
(Vége köv.)
