Vezérczikk. (Magyar financzia és személyadó.)
Vezérczikk. (Magyar financzia és személyadó.)
Előbbi számunkban láttuk, hogy a Budapesti Hiradó magyar financzia, vagy országos pénztári tervében első szerepet játszik a személyadó; mert szerinte az országnak minden 18-at haladó, 65 évet pedig el nem ért férfi lakosa fizetné ezt, és pedig mindenki személy-különbség nélkül egyformán. Valóban e hiradói financzterv, melly hemzseg a gyakorlatiatlanságtól, tapintatlanságtól, különösen pedig az igazságtalan elvektől, méltóbban semmivel nem koronázathatott ugy meg, mint a személydóval. Mert a személyadót minden országban, hol még el nem törölték, most is legsulyosabb, s legigazságtalanabb adónemének tartják, a hiradói személyadó pedig a világ minden országa személyadóját igazságtalanságban még jóval felülmulná. Ugyanis azon országokban, hol ez igazságtalan adónem még fentartatott, legalább avval mérsékeltetik, hogy osztályozások, sőt teljes kivételek vannak ez adó alól, holott a Budapesti Hiradó a legszegényebb embert, a nyomorékot, a rongyokban, járó koldust egyenlő mértékben adóztatná meg a millionairrel, mihelyt 18 évet elért, vagy 65 évet még meg nem haladt, azaz szerinte az osztályozás csak két fokozatból állana, t. i. megnőtt-e már valakinek bajusza, vagy vannak-e már ősz hajai! Mondhatom, jó két indicium arra, birhat-e valaki közterhet vagy nem!
Egyébiránt a B. H. igen szeretvén idézgetni külországok példájára: lássuk mi történik a személyadóval másutt, s legközelebb pedig a szomszéd országokban. Az austriai örökös német tartományokban 1801-ben hozatott be személyadó, melly alul azonban kivétetett az, kinek 100 ft tiszta jövedelme nem volt. Később 1829-ben az egész személyadó, mint igen nyomasztó és igazságtalan az alsóbb néposztályokra nézve, végkép eltöröltetett, s csupán az olasz tartományokban maradt fel addig, mig helyét a status más 970igazságosabb adónemével nem pótolhatja. Mit tehát más status mint elismert roszat: eltörölt, megsemmisitett, minek akarja azt a Budapesti Hiradó hozzánk átültetni? Hát ez a magyar financzia novus rerum ordo-ja, gyökeres javitása?
Poroszországban a személyadó, melly azonban inkább a liszt- és hus-adó kiegészitője, az adózók vagyoni állapotja szerint 12 fő- és al-osztály után fizettetik, s meg ezenfelül teljes kivételek vannak. Névszerint nem fizetnek személyadót:
1) A 16. éven aluli, s 60 éven felüli egyének;
2) A mediatisalt herczegek és grófok;
3) Idegenek, kik egy helyen évig nem tartózkodnak;
4) Katonák;
5) Szegények, kik egyesektől vagy a statustól alamizsnát kapnak;
6) Lakosai mindazon városoknak, mellyek a liszt- és hus-adónak alá vannak vetve.
És ennyi sok osztályozás, sőt tökéletes kivétel után is a személyadó az, melly ellen Poroszorágban legtöbb panasz hallatszik. Hát még Magyarországban mit mondanának e hiradói tervre, melly szerint a koldus is annyit fizetne, mint herczeg E. Igen, de a Budapesti Hiradó azt mondja, hogy ne legyünk misericordianus fraterek, hanem férfiak. Szép dolog! Csakhogy én örömest misericordianus fraterré leszek szegények és koldusok irányában, hanem midőn a B. P. Hiradó e szegényeket illetőleg szilárd kemény férfi tud maradni, de a 20 holddal nem biró cortes nemesek irányában misericordianus fraterré válik: ez még is comicus jelenet.
Eddig csak átalánosan beszéltünk a személyadóról, mint az adók egyik legigazságtalanabb neméről. De még sokkal igazságtalanabb alakban tünik fel a Budapesti Hiradóban tervezett uj személyadó Magyarországra alkalmazva. Ugyanis nálunk az adózó néposztály, mellynek vállain hagyta a hiradói financier továbbra is kirekesztőleg mind a házi, mind a hadi adó terheit, jelenleg is olly sulyos és terhes személyadót fizet, hogy bizvást állithatjuk, miszerint Europában sehol egy főre annyi személyadó nem esik, mint Magyarországban; s annak oka, hogy nálunk a hadi adóból minden évben mintegy 400,000 ft tartozásban marad, főkép az aránytalan személyadóban gyökerezik. És mind ezek daczára a magyar financzia gyökeres reformere egy az országos pénztárba nemes és nem-nemes által egyformán fizetendő személyadót tervez! Igy állván a dolog, két eset 971állhat csak. Vagy tudta a tervező, hogy nálunk most is fizeti a nép a személyadót, vagy nem. Ha nem tudta, ugy csonka s gyakorlatiatlan levén terve egy batkát sem ér; viszsza kell adni, hogy jobban kidolgoztassék. Ha tudta, s még is uj adóforrásul tüzte ki, akkor ismét csak két eset adhatja magát elő. Vagy ugy áll a terv, miszerint a nem-nemes ezentul személyadót, házi, hadi és országos, vagyis három pénztárba fizessen, a nemes pedig csupán az országosba adózzék; vagy az eddigi személyadó eltöröltetvén, ezt nemes és nem-nemes jövendőben egyenlő arányban vigye. Első esetben a terv borzasztó igazságtalanság, második esetben nevetséges financziai fiasco. Borzasztó igazságtalanság, mert az adózó nép terhét, mellyet már mindenki sulyosnak elismer, ismét sulyosbitani nem szép; a csordultig megtelt poharat tovább is töltögetni nem eszélyes dolog. Egy főért személyadót fizetni mindig elég, ha meggondoljuk, hogy a fővel gyomor is jár; a paraszttól pedig azt kivánni, hogy személyadót három pénztárba fizessen, azaz három feje legyen, megtiszteltetés ugyan, de nem köszönik meg az illetők. Második esetben pedig ha a paraszt csupán az országos pénztárba fizetne személyadót, financzi tekintetben nevetségesnek mondám a tervet, mert ha valaki 400,000 forintot akar nyerni, s helyette legalább 2,000,000 veszt, csakugyan financziai fiasco marad az mind addig, mig a hiradói financier nekünk meg nem magyarázza, hogy azon 2 millió forint, melly jelenleg a házi s hadi pénztárokba személyekre kivetett dicák után fizettetik, miből fog fedeztetni. De hogy ne vádoltassunk arról, miszerint a dolgot nagyitjuk, s csupán levegőben beszélünk, vegyünk fel 2 vármegyét, mellyek jelenleg az adókivetésben két extremumban járnak: Tolnát és Bereghet. Az elsőben lehető igazságos és szigoru összeirás mellett a legnagyobb terhet a telkek, a másodikban a legnagyobb terhet személyek viszik, a többi megye majd egyikhez majd másikhoz közelit, de kevesebb személyadó sehol nem fizettetik mint Tolnában, pedig e legcsekélyebb személyadó is más országukhoz képest tetemes és nyomasztó Tolnában a zsellér is csak annyi szemelyadót fizet mint a telkes jobbágy, mert mindenikből 8, a saját hajlékkal nem biró lakóból 12 vétetik egy rovásra. Egy rovás után pedig hadi pénztárba 4 ft 30 kr, házba 3 fi 41 kr s igy összesen 8 ft 11 kr fizettetvén, látnivaló, hogy itt egy, személyre 1 ft 8 1/3 kr személyadó esik pengő pénzben. Az összes rovások (dicák) száma továbbá 21,532 5/ menvén, e summából telkekre esik 14,812, személyekre 3479, marhákra 1933 1/, közös haszonvételekre 655, szerkivüli vagyonra 653: azaz az összes házi és hadi adónak közel 1/6 részét személyek fizetik, s ha az egész ország azon arányban fizetné személyadóját, mint Tolna vármegye, akkor is a személyadó, házi és hadi pénztárt értve. Közel 1,500,000 ftot tenne pengőben. Lássuk már most Beregh vármegyét. Itt egy jobbágy fizet a hadi adóba 2 ft 20 krt, egy zsellér 1 ft 10 krt, egy lakó 1 ftot pengő pénzben, s a házi pénztárba pedig ugyan e hadi adó illetményéhez még 13/20 rész, vagy is minden hadi adóból járult 1 forinthoz még 39 kr adatik, s igy fizet összesen földdel biró jobbágy 6 ft 11 krt, zsellér 3 ft 5 krt, lakó 2 ft 39 krt ezüst pénzben Bereghben a hadi pénztárba személyadó 8537 ft.56 kr, mikor a telekadó csak 5571 ft 52 kr. És igy vannak nálunk vármegyék, hol a paraszt most is annyi személyadót fizet, menynyit Europában egy országban sem fizet sehol, mellynélfogva 972a magyar adózóra ujabb személyadót tervezni, megfoghatlan bölcseség. Azért is, ha a Budapesti Hiradó a nemeseket az országos pénztárba személyesen meg akarja fizettetni, nem bánom, csak osztályozással történjék, de a mostani adózókra nézve nemcsak azt kivánnám, hogy hagyja ki őket a játékból egészen, hanem ohajtanám, bár inkább arra agitálna, miszerint a mostani szerencsétlen adókivetési rendszer minél elébb országgyülésileg szabályoztatnék, s kiigazittatnék.
