Petrószai vasgyár Biharban.
Petrószai vasgyár Biharban.
A petrószai vasgyárra nézve köv. adatokkal szolgálhatunk.
1) Tulajdonosa e gyárnak Kisztler Ferencz, ki egyszersmind azt egyedül maga vezeti.
2) A gyár állandóan körülbelől 100 munkást foglalkodtat, s részletenkint napszámosok fuvarosok és favágókul 100–150 embert.
3) Az alap és üzlettőke 60,000 pftra megy.
4) Jelenleg gyártatik: 5–600 mázsa nyers vas, s ebből körülbelől 4000 mázsa nyujtott vas. Egy szeg- és különböző durva szeráruk gyára keletkezőben van. A nyujtott vasnak mázsája 8 pft.
5) A gyár maga termeli magának a vasérczeket, s a szükséges fa-anyagot a belényesi uradalom erdeiből szedi, melly a nagy-váradi görög nem egyesült püspök birtoka. A 4 láb hosszu szénfa öle a tőkén 24–36 pengő forintba kerül.
10066) A gyártmányok Nagy-Váradon lelik keletöket, s semmi idegen földi versenyzésnek nincsenek kitéve.
7. és 8) A közlekedés itten és Nagy-Várad közt csak egy mérföldnyi térségen van megnehezitve, a vasgyártól t. i. kezdve egész a belényesi utig. E rövid ut azonban nedves időben alig járható. A pénz és hitel hiánya itt is a főakadály, melly ezen különben meglehetősen kedvezőleg helyzett vasgyárnak fölkerekedését letartóztatja. 20 pct itt a közönséges kamatláb, melly az ipar főlemelkedését gátolja. Arra hogy az ujabb idők követeléseivel a vasgyártásban versenyt járhassunk, mert csak így eszközölhető a haladás, kisebb tehetségü vállalkozóinknál hiányzik az üzlettőke. E mellett a hitel hiánya (csak egy ház a városban vagy földbirtok vétetik biztos hypothekául) és a magas kamatláb a különben is szerfelett nehezen eszközölhető kölcsönöknél elijesztő körülmények a vasgyári vállalkozásokban. Ehhez járul még, hogy az itteni lakosok: oláhok, semmiféle tartós munkára nem hajlandók, mi által azon kényszerüség áll elő, hogy munkásokat távolabb vidékekről tetemesebb költségeken kell szerezni. Az uradalom erdőségei sem ollyanok, hogy hosszabb jövőre lehetne nevezetesebb termelés mellett számolni. Már régóta mondhatlan pusztitás követtetik itt el. Minden paraszt az erdő tulajdonosának tekinti magát, s kivágja, a mi neki tetszik. A legnagyobb pusztítás a kecskék által vitetik végbe, mellyek sok százanként barangolnak a hegyi erdőségekben novembertől kezdve egész martziusig, a pásztorok kalauzolása mellett, kiknek ez egész idő alatt semmi sürgetősb teendőjök nincs, mint fejszéikkel a bikkfákat levágni, az egész telén át nyájakat azon rügyekből táplálók, mellyeket a ledöntött fák szolgáltatnak, s aztán ezek természetesen csakhamar fölemésztetvén, ujabb pusztitásra nyujtanak okot és alkalmat. – Ha uj vágások képződtek az erdőben, nyáron rájok hajtja marháját a paraszt. – Ekként egész erdőterületek csupaszok, mellyeken csupán mogyoróbokrok vagy legfölebb nyirfák tengenek nagy nehezen. Az uraság átadta ugyan nekem a felügyelést a bikk erdőségek felett, mellyet én a jövőért saját költségeimre átvettem; azonban olly sok esztendő óta a tett kár megbecsülhetlen, s aztán szerfelett nehéz és veszedelmes e magokra hagyott, egész vad, italhoz és lopáshoz szokott rendkivül gonosz indulatu oláh parasztokat rendre hozni, kik semmiféle törvényt elismerni nem akarnak. A belényesi völgy, mellyben Petrósza fekszik valószinüleg nevezetes kőszén-rétegeket rejt magában; ha ez egyszer megnyittatik, ugy jövőre tüzszerrel elégségesen el vagyunk látva; ekkor is azonban azon magyar törvény, mellyszerint a földesur egyszersmind a kőszén-bányáknak is tulajdonosa, ugy látszik gátló körülményül fog szolgálni.
Petrószától két órányi távolságban van egy tiz magasságu barna kőszén-telep. Miután a legujabb időben a gas általi vastermelésnek sikerülése minden kétségen kivül áll, tehát folyamodám a fent emlitett kőszén-réteg birtokosához, a mostani nagy-váradi k. püspökhöz, engedné át jutányos bérletdij mellett azon barna kőszén használatát 6 évre, mire nézve kötelezendném magamat, azon esetre ha a szénre magának szüksége leendne, mindig felét ama szénnek az adott áron átengedni. Tagadó választ nyerék azon kijelentéssel, hogy azon barna szénre vaskói vasgyárában magának is szüksége leend, mi azonban valószinüleg még 1007nem olly könnyen eshetik meg, miután gyárának menete ollyan, hogy kissé drágább, gas-erőt igénylő változtatásra nem igen gondolhatni.
Vasgyáram azonban 40–50 pctnyi érczek, elégséges vizerő s elegendő tüzszerek mellett valamint a jövedelmes vállalkozás, ugy a hazai ipar előmozditása tekintetéből bármilly előnyös helyzetü legyen is, még is azonban csak igen csekély gyártásra vagyok szoritva, s alig nyerek annyit, mennyit éltem fentartása igényel.
A már előszámlált akadályok kivonatilag:
1) Pénz- és hitelhiány.
2) Elégséges tüzszer iránti biztositék hiánya.
3) Elegendő munkások hiánya.
A gyár fölemelkedésének föltételei:
1) Nyilvános hitel-intézetek iparvállalatokra nézve.
2) Illő erdőmivelés és különösen a kőszéntermelésnek kellő védelme a földesurnak szintugy mint a gyártulajdonosnak érdekében.
3) Fokonkénti népnevelés, mellyre nézve a nemegyesült görög hitü oláhoknál semmi sem mozditatik, kik még közel állnak a természeti állapothoz, és a társadalmi közlekedésből csak a roszat sajátiták el. (Egyik közelfekvő faluban azért fizetnek némelly parasztok az iskolamesternek, hogy gyermekeiknek nem kell iskolába járniok.)
Az europai mivelt országokban elég bölcs törvény áll fen mind arra nézve, mi az ipart emeli; nálunk nem kell több, mint hogy azokat saját viszonyainkhoz alkalmazzuk.
Kiszler János, a petrószai vasgyár tulajdonosa.
