Vezérczikk: (Magyar financzia; nemesi ado és még valami.)
Vezérczikk: (Magyar financzia; nemesi ado és még valami.)
Már egy czikkben előadtuk okainkat, miért nem tarthatjuk a személyadót a megalapitandó országos pénztár egyik forrásaul kitüzhetőnek. De a Budapesti Hiradó által javaslott többi jövedelem-forrásokkal sem vagyunk megelégedve, hanem mielőtt ezeket vitatás alá vennénk, szükség nehány szót részint tájékozás, részint később támadható üres szóvita elkerülése végett előbocsátanunk. Nem vagyunk olly elfogultak és szerénytelenek, hogy követelnénk azt, mintha az adók legigazságosabb nemét, a bölcseség kövét, mi felett számos kormányok törték fejüket, s több statusgazdászati irók köteteket irtak, de sikertelenül, hogy talán mi volnánk képesek fölfedezni. Épen nem, senki nálunknál jobban nem tudja, s nem érzi, milly áttörhetlen akadályokkal kell küzdeni a méltányos, az igazságos adóztatási rendszernek. Az adóügygyel ugy van a civilisatio, mint a pauperismussal. Mindnyájan észrevették azt, hogy a háboruk szünte után is a pauperismus Europában aggasztólag terjed, s ennek meggátlása végett a kormányok vetélkedve igyekeztek a nemzetek anyagi jólétét emelni. Uj találmányok s felfedezések történtek, idő s költségkimélő gépek állittattak, a közlekedési eszközök vasutak és csatornák által azelőtt hihetetlen tökély fokára emeltettek, a kereskedési vámok szabályoztattak; a tőkék szaporodtak, s a nemzeti vagyon érezhetőleg gyarapult, és ime a nemzeti vagyon s civilisatio előhaladtával még nagyobb s borzasztóbb hézag támadt a birtokosok és a dolgozó néposztály közt, a pauperismus még nagyobb arányban terjedt, mint ahogy az egyetemes nemzeti vagyon gyarapodott. E tünemény, melly különben a satusok szerkezetéből önként és természetesen következik, mert hiszen ha a statusok s a civilisatio alapját a 1002privat vagyon monopolisálhatása és a szabad verseny teszik, igen természetes, hogy a mind inkább öszpontositott tőkékkel s intelligentiával azon osztály, melly csak két kezével keresi kenyerét, még kevésbé állhatja ki a versenyt, s igy neki okvetlen sülyedni kell, különböző véleményekre vezették a publicistákat. Sokan a statusok hibás szerkezetében keresték a hibát, s igy támadtak a szent simonisták, communisták, socialisták stb. Mások ismét s helyesebben a munkát kivánták organisalni, s már Hamburgban, s több helyeken vannak iparvállalatok, hol a dolgosok a capitalistákkal együtt osztoznak a közös nyereségen, minő sikerrel fognak működni, az idő mutatandja meg. Hanem ollyan eredeti statusgazdászokat sehol Europában nem találtunk, mint a milylyenek Magyarországban a Budapesti Hiradó hasábjain koronként feltünedeznek. Ezek az által kivánják a pauperismust megakadályoztatni, hogy ne legyen, virágzó műipar, nem kell ezt pártolni, ugymond, mert a gazdag műiparos Anglia is tele van koldusokkal. Bizony derék okoskodás, hasonló ahhoz a debreczeni mendicans deákéhoz, ki az 1811ki tüzvész alkalmával tele torokkal kiabálá, hogy nem adná 100 forintért, hogy semmije nincs. Jó lenne ha ezek a hiradói publicisták hiteles adatok szerint megirnák nekünk, hány ember halt el ez évben éhen a műiparos Angliában, s a földmüves Magyarországban; Irlandról ne szóljanak, mert ez egy hajóban evez velünk. A felvilágositást elvárjuk; ha hallgatni fognak, majd mi szolgálunk adatokkal; mindenesetre e hiradói fonák beszédekre még visszatérünk, ha a védvámrendszert, a Hiradó által ohajtott szabad kereskedést, s a magyar és ausztriai vámsorompók eltörlését tüzetesen tárgyalandjuk. Most csak futólagosan akartuk megemliteni, miszerint az adórendszerrel is ugy van a civilisált Europa, mint a pauperismussal. Mindenféle alakban és formában szeretnék több statusok a birtokos osztályt igazságosabb arányban megadóztatni, de azért akár direct, akár indirect adót vessenek ki, mindig a szegényebb consumensek, főkép pedig a napszámosok fizetik azt, mi a gazdagokra volt számitva. És ez ismét igen természetes, mert a birtot az adóhajtó fiscus kezéből gyik módra kisikamlik. Csak kisértsék meg például a gazdag pesti háziurakat jobban megadóztatni, valjon nem az lesz- e következése, hogy a nagyobb adót a lakók fizetendik meg a felemelt házbérrel? De az indirect adó utján is mindig a szegényebb osztály huzza a rövidebbet; nem emlitvén azt, hogy a fogyasztási czikkekre kivetett aránytalan adó utoljára magát a productiot kevesbiti, 1003vagy épen tönkre silányitja, s igy az iparra és kereskedésre legkártékonyabban hat. Ezért van az, hogy Angliában több fogyasztási czikkre az adót kevesbitették, s helyette a birtokosokat egyenesebben tapintó jövedelmi adót hoztak be. Poroszországban is a legközelebbi országgyülésen a hus- és lisztadó helyett mérsékelt jövedelmi adót akart a kormány behozni, de nem fogadták el a nemzetet épen nem képviselő tekintetes és nagyságos Karok és Rendek. Átalában pedig a civilisált országok statusgazdái megegyeznek abban, hogy a birtok-aránylagosan fizetendő adó még nem elég, hanem a progressiv adó volna igazán méltányos és igazságos. És ime! ismét kedves hazánkban a Budapesti Hiradó financierében bukkanunk olly eredeti statusgazdászra, ki 1847-ben azt állitja, miszerint a magyar birtokos osztály elpusztul, ha birtokaránylag adózik; holott már a statusgazdák nagyapja Smith Á d á m ezeket irta: „Nem oktalanság, hogy a gazdag a status kiadásaihoz, nem csupán jövedelme irányában, hanem valamivel többel is járuljon.” És ez állitást Say igy toldta meg: „nem tartózkodom kimondani, hogy én Smithnél tovább megyek, s azt állitom, miszerint csak a progressiv adó egyedül igazságos.” Garnier pedig, ki a statusgazdászati irók felett szemlét tartott, ezeket irta: „A financz-reformoknak progressiv (ha szabad igy szólanom) egyformaságra kell törekedniök, mert a progressiv adó sokkal méltányosabb, sokkal igazságosabb mint az ugynevezett birtokarányos adó, melly nem egyéb iszonyu, borzasztó aránytalanságnál.” És uraim! midőn e leghiresebb statusgazdák a birtokarányos adót is keveselik, akkor a hiradói financier ezt már nagyon sokalja, mert szerinte elpusztul a magyar birtokos osztály, ha birtokaránylag adózik. És az illyen statusgazda akar a magyar financziában „novus rerum ordo”t, gyökeres reformot behozni, ki ott kezdi, hol már mások századdal elébb bevégezték. Értjük már most mit tesz fontolva haladni!
E fontolva haladás következtében pediglen terveztetik vala nekünk a B. P. H. hasábjain e következő gyökeres magyar financziai reform: „Fizessen a megalapitandó országos pénztárba, a közösen viselendő személyadón kivül a nemesi osztály 2 millió frt egyenes adót, de hagyjuk ki ez alul a 20 hold földdel nem biró nemeseket hanem ezek helyett rántsuk be a megyei hatóságok alá tartozó honoratiorokat, hadd fizessenek ők, az adózó nép pedig tovább is kirekesztőleg viselje mind a házi, mind a hadi adót.” E nemesi adó szerencsétlenül van tervezve, mert ez egyik pártot sem elégiti ki. Nem az egyiket, mert a melly semmit sem akar adózni, annak 2 millió is sok; nem a mi pártunkat is, mert ennek a tervezett nemesi adó először summájára nézve igen kevés, másodszor elvtelensége miatt igen sok, harmadszor a honoratiorokat tekintve igen méltánytalan, végre a kiveendő 20 holdon aluli nemes atyafiakra nézve igen furcsa. Summájára nézve igen kevés, mert ha a házi és hadi adó továbbra is a paraszt nyakán marad, ugy mit sem segitettünk a hanyatló földmivelésen, a lebilincselt műiparon, a pangó kereskedésen. vagy talán a földmüvelés nem az adórendszer miatt nyomorog főképen? Csak vegyük például Krassó vármegyét, melly épen nem a legterméketlenebb megyék közé sorozható. Itt az 1846-ki kimutatás szerint találtatott üres egész telek 42, 1004fél 362, negyed 573, nyolczad 859, mi összesen 1836 jobbágy-helyet tesz, mi müveletlenül, elhagyottan hever.
Végre még furcsaság is volna a B. P. H. tervében, ha a dolog maga olly komoly nem lenne. Ez t. i. a 20 holddal nem biró nemeseket minden egyenes adó alul jövendőre nézve is kiveszi. A logica szigoru következtetése azt követelendi, hogy a nemnemesek is, kik ennyivel nem birnak, még sokkal inkább adómentesekké tétessenek. Ilylyen módon tehát elébb utóbb az egész, most adózó néposztályt az adó alól ki kellvén venni, valljon gondolkodott e a tervező arról, hogy az elmaradt 9 millió forintot miből fedezendi. Pedig kell róla gondoskodni, mert tisztelet becsület, de igazság is, a hiradói financier példány-embere Peel nem csupán a nemes emberek részére gondolta ki jövedelmi adójában a szegények megkimélését.
