Személyadó, vámmentesség és dohánymonopolium.
Személyadó, vámmentesség és dohánymonopolium.
Hála istennek! csakhogy az idők megváltoztak. Még csak nehány évvel előbb is, minden inditvány, ha csak hasztalan hálálkodást, ünnepélyes tisztelgést stb nem tartalmazott, – gyengébben vagy erősebben, de mindig egyenlő dicséretes buzgalommal ostromoltatott egy bizonyos párt, az ugynevezett „gyakorlat emberei” által. Már ma máskép van. Az inditványokkal és inditványozással ugy van az ember, mint az ujdon, vagy felujitott s a konyhalatin szavak helyett használatba vett magyar szavakkal voltak a „dominatio vestrak”; eleinte gyalázták, de lassankint észrevétlenül magok is megszerették és használták. A „gyakorlat emberei” ezelőtt szinte kigyót békát kiáltottak minden inditványozóra; most azonban ők is leszállnak a theoria mezejére, terveznek, inditványoznak, – s ha elménk és gondolkodásmódunk azon inditványokat sületlenségnek mondja is, – mégis sokkal jobb, hogy inditványoztassék általuk is bármi, mintsem hogy az inditványozásnak átalában halálos ellenei legyenek. Egyébiránt ha azon kérdéses inditványok az ámitás csalhatatlan bélyegét hordják is magukon – ezt nyilvánitani én még sem fogom, mivel csakugyan százszor előbb lehetséges, hogy én csalódom, sőt hogy az arithmetica csal, mintsem hogy a Hiradóék a „gyakorlat emberei” csalódjanak, annál inkább pedig ámitsanak. A kik olly kegyetlen szigorral gyanusitottak minden üdvös inditványt legalább is ámitásról, néha communismusról, sőt forradalmi irányról is; azoknak e bünöktől lehetetlen tisztáknak nem lenniök, különben hogy mertek volna vádoskodni?
A kik eddig minden adózási inditványt gyanusitottak, azok most – dicséretükre legyen mondva – már az adónak nemcsak nem ellenségei, hanem annak uj nemeit is hozzák inditványba; – ők is országos francziát javasolnak, mellyből kő- és vasutak, hidak, csatornák, stb. közintézetek alapitatnának és segélyeztetnének. Csakhogy ő nekik meg van azon igen ártatlan gyöngéjük, hogy mindezen szép dolgokat nem saját, hanem más erszényéből kivánják megcsináltatni. – Azonban más részről meg kell vallanunk, hogy 1187a hazának nem csekély áldozatot kivánnak hozni, a midőn a pénzek kezelését, elköltését, s a királyi városokban a főfelügyelői sulyos hivatalt – jó pénzért – nagylelküleg magukra venni igérkeznek.
De mind ezt azon – reájuk nézve – igen jutányos föltétel alatt, ha az országos financziának 83 percentje az eddigi adózók vállain marad. A többi 17 percentet, – (mintegy 2 millió e. ftot), a birtokos nemesség is magára vállal, többet egyátalán nem, különben „mulhatatlanul tönkre jut”. Hogyis ne, mikor csupán két annyi, robottól, dézmától és közmunkától szabad birtoka van, mint a directe és indirecte 12 milliót adózó, dézmával, robottal és közmunkával terheit népnek? Ezenkivül nem kell felejtenünk hogy a birtokos nemesség el is van adósodva igen; – de mikép is ne volna, mikor az ország közszükségeihez nem járult, márpedig ide mennyi pénz kellett volna)?
Megmarad tehát az eddigi adó a népen, sőt az még szaporittatik is vagy 3 1/2 millióval, ez pedig a Hiradó terve szerint legnagyobb részben a dohányadóból, más részben – a többi közt – a személyadóbul kerülne, be.
E két adó iránt a Hiradóétól különböző nézeteim vannak, azonban távolról sem akarom ezzel azt mondani, hogy a Hiradó hibáz, – isten mentsen – a logica és az arithmetica csal.
A személyadót illetőleg ugy vélem, (azonban igen könnyen lehető, hogy csalódom), hogy az a „novus rerum ordo-hoz épen ugy – vagyis inkább ugy nem – illik, mint finom posztóból való arany sujtásos uj veres magyar nadrág térdeire és ülepére bőr folt, mikint a csizmadiáknál láthatni. Személyadó, fejadó, haracs a törököknél emlékezetet haladó időtől fogva használtatik, – tehát „a gyakorlat” mellette bizonyit. Hogyis ne, minden más adó alanyát vagy eltitkolni, vagy másénak hazudni, és igy a reá eső adó alól kibuni lehet; ellenben ki fogja a fejét eldugni, vagy azt hazudni, hogy neki feje nincs, és hogy azon főt, mellyet nyakán hordoz X- vagy Y-tól vette kölcsön? Ezt, senki sem fogja mondhatni, tehát a fejadó alól senki ki nem buhat; e szerint az mindenkit egyenlőn ér, „Faragó Mihályt” ép ugy, mint B. C. D. grófot, mert hiszen istenem ezeknek is talán csak van fejük: és igy léphetne a közteherviselés életbe. Legtöbbet bizonyit azonban a személyadó (fejadó) czélszerüsége mellett az, hogy – mikép fentebb emlitém – a törököknél a legnagyobb könnyüséggel alkalmaztatok; már pedig ki érti az országgazdászatot s kormányzást jobban, alaposabban mint a törökök? Igen helyesen teszi a Hiradó, hogy tőlük vesz példát. – Az én szerény észrevételem ugyan az volna, hogy ha a dinnye- és a káposzta-fő sem egy értékü, kár az ember-főt, egy értéküvé tenni. Aztán meg, ha már hangversenyekben, legfuttatásokon, szinházban az kap legjobb helyet, a ki legjobban fizet, miért ne kapjon a statusban is az legjobb helyzetet, a ki legjobban fizet? miért nem kapja a rosz helyet az, a ki roszul fizet.? – Ezek az én észrevételeim, azonban különös nagy fontosságot én nem tulajdonitok nekik, mert érzem hogy „gyakorlat embere” nem vagyok.
Hogy pedig a birtokos nemesség iránti kimélet miatt sulyosbitott adót a nép és polgárság könnyebben elbirja, a forgalmat akarja a tisztelt Hiradó szabaddá tenni, és e végből a közbenső vámokat lerontatni. Én ugyan azt vélem, hogy 1188ez által iparunk tönkre jutand, de mikor a Hiradóék, mint „gyakorlat emberei” ellenkezőt állitanak, tehát ám legyen Istenem! mennyire fel is fog ez a magyar ipar virágzani, ha mindjárt kezdetben az osztrák iparral kell neki versenyre szállni. Kétség sem lehet benne, hogy a mi iparunk leend győztes. Hiszen – a Hiradó szerint – a védett ipar „üvegházi növény”, azaz, „nem életre való”; már pedig az osztrák ipar védett, még pedig ugyan sokáig védett ipar, „tehát üvegházi növény” „nem életre való”, minél fogva a nem védett magyar iparral mint „életre valóval” a versenyi ki nem állandja, hanem „tönkre silányul”. – Adná a magyarok istene, hogy ne csupán az osztrák, hanem a franczia, belga, és angol iparral is versenyre szállhasson iparunk, ezeket mint régebben védetteket, tehát még satnyábbakat, még kevésbé életrevalókat, a mi nem védett iparunk majd még könnyebben tönkre tenné, s Francz- Belga- és Angolország adóznék a magyar iparnak, a magyar iparos pedig a magyar kincstárnak. Ennél fogva le a vámokkal! szabad verseny! minek eredménye: lesz pénz, annyi mint polyva. Ennek igy kell történni, különben vagy a Hiradó vagy a logica csal, minthogy pedig a Hiradó, előttem ugyan ismeretlen okok miatt – nem csalatkozhatik, még kevésbé csalhat, tehát szükségkép a logica csal, ha t. i. a magyar, ipar nem találna győztes lenni. –
A vám azonban meg nem szüntethetik, hacsak egyuttal a dohánymonopolium is meg nem honositatik, mitől egyébiránt nincs mit félni „Bendeguz és Árpád ivadékának”; mert, a dohány akkor sem leend drágább mint most. Ezt a Hiradó mondja, mivel én az ellenkező véleményben vagyok. Ugyanis a Hiradó szerint a kincstárnak a dohányon csupán az a nyeresége lenne, melly a két három egymástól vevő dohánykereskedő, dohánypáczoló, szivargyáros és dohányárus zsebeiben marad, – a nélkül hogy az országnak jövedelme, s haszna lenne belőle. Ezután tehát azon nyereség a kicstáré lenne, és több nem? Már akkor ismét örülhetünk és dicsekedhetünk, mivel a birodalmi kincstár, azon tekintetből, hogy a magyar kincstárnak mintegy 3 millió jövedelmet adhasson, – a nélkül hogy a dohányzó magyar közönség terheltetnék – az osztrák örös tartományokban is le fogja a dohányárt annyira szállitani mint nálunk, ez által pedig tetemeset veszit jövedelméből. – Mert ha le nem szállitandja, akkor semmi vagy csak igen kevés dohányt és sziport fog eladni, minthogy vám nem levén az olcsó magyar dohányt (a Hiradó szerint akkor sem leend drágább, mint most) fogják az osztrákok megvenni, haza hordani és fogyasztani. Hogy pedig ezt fognák az osztrákok cselekedni, az igen természetes, miután náluk a legroszabb dohány fontja is 32 e. kr., mig nálunk csak 5 e. kr„ s a Hiradó terve szerint ezután sem leend drágább. Már volna-e jó a dolga az osztráknak, ha a legroszabb dohányért 32 jó krajczárt adna akkor, mikor azt vitelbérrel együtt talán 8 jó krajczárért megvehetné. Megvehetné pedig azért, mert a vámok megszünvén, Magyarország és Ausztria közt a kereskedés szabad leend. És ha most, midőn annyi fegyveres vámszolga és vámtiszt őrködik a vámoknál nehogy magyar dohány vitessék be, van Ausztriában magyar dohány, hogy ne lenne ezután, ha a dohány-bevitel fölött senki sem őrködik, ha t. i. a vámok majd megszünnek. – Azt pedig csakugyan nem lehet sem kivánni, sem reményleni, hogy a birodalmi kincstár majd 12–14 millió e. ftot fog vesziteni 1189azért hogy „Bendeguz és Árpád ivadéka”, olly olcsó dohányt füstöljön mint eddig, vagyis: ha a dohánymonopolium nálunk rendszeresitetik, mi is szükségkép olly drága dohányt és sziport szivandunk, mint az örökös tartományok lakói. –
Ez az én szerény véleményem; azonban nem merem állitani, hogy helyes, mivel a Hiradó, a „gyakorlat embere” ellenkezőt mond, már pedig, hogy ne volna ő neki igaza.
T. M.
