A szerkesztőség válasza.
A szerkesztőség válasza.
Mi tisztelt levelezőnk szeretetét illeti, mellyel nem csupán a politicai, hanem a kereskedési szabadság iránt is viseltetik, azt válaszoljuk: hogy mi is szeretjük e szép dolgokat mind, de a hazát, a közjólétet még inkább. A Hetilap 1486pártolja a védvámokat, de a prohibitivrendszert nem, s e kettő közt igen nagy a különbség; mert például bort inni, és megrészegedni is nem mindegy.
Hogy a vámok alkalmatlanok a kereskedőkre nézve, ki tagadja ezt? ámde a kereskedő, s a kereskedés is csak eszköz a közjólétre, mellyet nem az által érünk el, hogy sokat veszünk vámmentesen, hanem az által, hogy mind azt mire szükségünk van, bár milly sok legyen is az, megbirjuk – nem hitelbe venni, minek bukása vége, hanem – szerezni más kormányok politikájától függetlenül; szóval, ha a mennyire csak lehet magunk készitjük, és saját iparosainknak (kik kincstárunkba adót fizetnek) készitményeit egyensulyba teszszük, a nekünk semmi adót nem fizető előhaladott külföld készitményeivel az által, hogy ezeket megadóztatjuk védvámok által.
Hogy a forgalom hazánkban csak 3 év mulva is még egyszer akkora lenne mint most, ha t. i. a közbenső vámok megszünendnek, szabad legyen nekünk egyenesen kétségbe vonni. Ugyanis az iparczikkekre, mellyeket Austriából behozunk, most is olly csekély vám van kivetve, hogy azokat csaknem vámmenteseknek mondhatjuk, s épen ez egyik főoka sinlődő műiparunknak, mert gyárosaink nem állhatják ki a versenyt a sok tekintetben bennünket megelőzött austriai gyárosokkal, s ezért volna saját iparosainkra nézve ohajtható a védvám. Igy szinte nyers terményeinkre nézve a vámkorlátok lehullásával sem lehet érezhető nagyobb forgalmat reménylenünk, mind addig, mig Austriában a nyers terményekre vetett accise-adónemek el nem töröltetnek, mert ezek és nem a harminczad és vám gátolják ám a magyar termények kivitelét. Példaul egy akó bor a kivitelnél vám fejében csak 24 krt, ellenben accise-adóban 1 ft 36 krt fizet pengőben.
És ön még a historiára is hivatkozik? Uram istenem! Hiszen a historia épen ön ellen bizonyit. Ön ráfogja a bölcs II. József császárra, hogy az a „vámok káros voltát átlátta.” – Azon bölcs II. Józsefre, ki az austriai birodalom külkereskedésére nézve tiltó és védvámokat alkotott? És ha a bölcs II. József véleményével ellenkezőleg a vámok mint ön mondja csak ugyan károsak, honnan van tehát e „káros” vámoknak azon igen üdvös következésük, hogy Austria mű- és gyáripara, melly a bölcs II. József korában a védvámok előtt gyenge volt, most szilárd és erős? – Ha a védvámoknak a Lajthán tul, illy kedvező és üdvös eredményük volt, akkor theoretice is ugyan, de practice még kevésbé lehetne bebizonyitani, hogy a Lajthán innen nem leend jó következményük. – Egyébiránt nem is lehet józanon kivánni, hogy a mi jónak, üdvösnek bizonyult be mindenütt, azt mi oda adjuk azon hiszemben, hogy majd a nélkül még jobb lesz.
Hogy a csempészség az erkölcsiségre károsan hat, és hogy a minap is két csempész, „két ember lett halál áldozata”, az a vámok ellen semmit sem bizonyit. Mert ha vámok nincsenek, nincsenek ugyan csempészek sem, ez igaz, s ekkor a csempészek „halál áldozati” sem lehetnek. Ámde csak taval nem két, hanem magában Sáros vármegyében harminczezer ember lett az éhség áldozata, melly éhhalál, ha nem egyedül is, de bizony főkép a védvám hiányának tulajdonitható, mert ha a munka vámok által védve van, akkor azon 30 ezer ember munkát s kenyeret talál, s életben megmarad, bárha más részről ugyanazon 30 1487ezer ember életét megmentő vámok miatt két csempész „halál áldozata” lett volna is. Már pedig 30 ezer ember élete a status részéről csakugyan nagyobb figyelmet érdemel, mint két csempész halála. – Továbbá azt mondja ön:
„Ki azt hiszi, hogy a védvám ipart teremt, az csak theoreticus.” E tétel ellen semmi kifogásunk nincs. Mi nem mondjuk hogy a védvám ipart teremt, mi csak azt mondjuk, hogy (a mint a „praxis” és a „historia” ezer tényekkel bizonyitják) a védvám a már meglevő gyenge ipart védvén, azt erősiti, fejleszti. – „A védvám az adó egy neme, mellyel a honpolgárok (?) hasztalanul terheltetnek.” Hogy hasztalanul terheltetnének, még pedig a honpolgárok, ezt már bajos lenne bebizonyitani. Mert az ollyan honpolgárt, a ki a honi munkát megveti s csupán a nem honit kedveli; továbbá, a ki a nem honi iparművekért adózik a külföldnek; az illyen honpolgárt mondom a haza javára is megadóztatni egyátalában nem „haszontalan.”
Hogy im a jelenleg is, de a Hetilapban különben is már százszor megczáfolt hibás nézetek miatt lapunk irányát megváltoztassa ezt ne kivánja ön. Irányunkat, mellyet (emberek levén) csalhatlanul helyesnek nem tarthatunk, csak akkor változtatnók meg, ha helytelensége dönthetlen bizonyitványokkal lenne megmutatva. – Azért tehát felszólitjuk önt: fejtse ki nézeteit még bővebben a szabad kereskedés felett, mi ezeket szivesen közlendjük, s ha okokkal, historiával, tényekkel meg nem czáfolhatjuk: ugy megadjuk magunkat, s elismerjük hogy hibáztunk, s kegyednek a haza nevében is köszönetet szavazunk.
Szerk.
