Egyesületi mozgalmak.
Egyesületi mozgalmak.
A vukovár-fiumei vasuttársaságnak folyó 1847-ki november 4-kén tartott közgyüléséből. Hogy e gyülésnek mind tárgyát mind határozatait a lehető leghűvebben közölhessük, legczélszerűbbnek láttuk a társaság pesti bizottmánya által a közgyülés elébe terjesztett jelentést kivonatban adni, előre megjegyezvén, miképen a közgyülés a bizottmánynak inditványait mind elfogadta. – Az érintett jelentés, főbb pontjában, igy következik:
„Az országgyülés 3 nap mulva megnyittatik, mellytől kell mind kérnünk, mind várnunk azon vasut létesitésének föltételeit, mellynek eszközlése társaságunknak kitüzött feladata. Ez okért nem véltük a közgyülés öszvehivását továbbra halaszthatni, különösen azért is, mert a Vukovár-fiumei vasut ügyében a mult országgyülésből törvény-javaslat terjesztetvén föl ő felségéhez, s az királyi válaszátul függvén, szükség a körülmények által javasolt föltételi módositások iránt mihamarébb nyilatkoznunk, nehogy ennek elmulasztása olly feltételeknek törvénybe iktatását vonja maga után, mellyek a három év óta sokat változott körülmények miatt vállalatunk létesitését vagy igen nehézzé, vagy tán épen lehetlenné tennék.
Szükséges tudomásul megjegyezzük, hogy mi Kreuter főmérnök urral a szerződést akkint kötöttük, miszerint köteles lett volna a vasut-terveket egészen azon pontig, hol a Dráva völgyén vitt uj vonalunk a Sziszek és Károlváros közt gróf San-Fermo által készitett s rendelkezésünkre álló vonal használható részével összeköttethetnék, mult augustus végeig elkésziteni; később azonban a műtani vizsgálatokból az sülvén ki, hogy a San-Fermo-féle tervezet a Száva és Károlváros közti hegygerincz áthágására nézve, az általa javaslott emelkedési arány inpracticabilitása miatt, haszonvehetlen: ezen vonal részének is uj kidolgoztatását kellett munkába vétetnünk és e miatt Kreuter főmérnök urnak a terveknek Vukovártól Károlvárosig tökéletes elkészitésére még 4 héttel több időt engedtünk, miszerint aztán mint september végével volt volna köteles szerződésileg elvállalt munkálatával teljesen elkészülni.
A helyszini munkálatok be is vannak rekesztve már, s csak a térképezés és számvetések nem készültek el egészen. – De gonddal leszünk, hogy mikoron e tárgy az országgyülésen felvétetik, a tervek és költségvetések, ne hiányozzanak.
E szerint a főmérnök urral még nem számolhatván, az előmunkálati költség-kimutatást is el kell ez alkalommal halasztanunk, annyit azonban jelenthetünk, hogy ámbár a föntemlitett munka-toldalék miatt költségeink mintegy 4000 p. forinttal megszaporodnak, s az erdős vidékeken szükséglett vonal-kivágások is tetemes költségekbe kerültek; e tekintetben még is a vállalatunk iránt országszerte tapasztalt részvétnél fogva nemcsak nem leszen fölakadás, sőt talán még a Károlváros és Fiume közti vidéknek ujabb műtani helyvizsgálatáról is gondoskodhatunk.
Ezeket előre bocsátva átmegyünk azokra, a miket e jelen közgyülésen elintéztetni mulhatlanul szükségesnek tartunk.
1491Itt van ugyanis ideje, hogy társaságunk, melly ekkorig az előmunkálatokkal foglalkozott, jelenben már a vállalat létesitése tekintetében az országos Karok és Rendekkel értekezésbe bocsátkozzék. – Mellynek sikere végett szükséges:
1) Hogy a tisztelt közgyülés a mult országgyülési állapodások nyomán a vállalkozásnak olly alapfeltételeit méltóztassék megállapitani, mellyeknek alapján e nagyszerü vállalathoz szükséges tőkéknek részvénykibocsátás utján beszerzésére minél nagyobb reménységünk lehessen.
2) Hogy ha a tisztelt közgyülés az igazgató választmányt továbbra is bizalmára méltatja, méltóztassék annak határozatilag hatalmat adni, hogy a jelennen megállapitandó föltételek alapján e dolgot az országgyülésen előmozditsa és szerencsés eredmény esetében saját kebeléből nevezendő meghatalmazottak által a szerződést is megköthesse.”
Ekkor fölolvastatván azon törvényjavaslat, melly e tárgyban a mult országgyülésen készült, a jelentés ekkint folytatja:
A fölolvasott törvényjavaslatból megérté a tisztelt közgyülés az országos Karok és Rendek akaratát, de bizonyosan észrevette egyszersmind, hogy vannak abban olly pontok, mellyeket részint az europai finantiális állapotnak azóta közbejött kedvetlen változása, részint pedig a társaságunk által munkába vett műtani tervekből és vizsgálatokból kiőrlődött körülmények miatt, az ország érdekében módositani szükséges, ha akarjuk, hogy a vállalat mind finantiális tekintetben eszközölhető legyen, mind pedig műtani tekintetben az ország érdekeinek minél inkább megfelelőleg eszközöltessék.
Mi ezen módositások főbbjeit ezennel a tisztelt közgyülésnek ki fogjuk jelölni, de ugy vélekedünk, hogy mivel a dolog alku és egyezkedés tárgya leend, szerkezeti állapodásokba nem volna tanácsos bocsátkozni, hanem csak a dolog lényegének megállapitása mellett kellene megmaradni, minden egyéb az alku és értekezés körére tartozván. – Következők pedig véleményünk szerint a szükséges módosisitások főbbjei.
1) A törvényjavaslatban az van megállapitva, hogy ezen vasut a Száva és Kulpa egyesülésének vidékétől kezdve a Kulpa-völgyön vitessék. Ezen állapodásnak az volt alapja hogy Vallau mérnök Vukovártól a vonalt levitte egyenesen a szávaparti határ-őrvidékre. Mi ellenben, az ország sokféle érdekeit figyelembe véve, vonalunkat a Dráva-völgyön, Baranya és Somogymegyék tőszomszédságában és Zala közelében viszszük. Annál fogva olly módositás szükséges, miszerint csak a főpontok s az irány legyen meghatározva, de maga a vonal fekvése csak annyiban kijelölve, hogy 1) a vasut Vukovártól kezdve s Eszéket érintve a Dráva és Száva folyam-vidéket elválasztó hegylánczig a Dráva-völgyön vitessék; 2) hogy a Szávát olly pontnál érintse, hol az, kedvező vizálláskor az ország belsejéből jövő nagy gabona-hajókkal még hajózható, s 3) hogy igy menjen tovább Károlvárosig.
2) A törvényjavaslat Károlvároson tul is Bródig a Kulpa-völgyöt szabja ki vonal-vitelre. Meglehet azonban, hogy ez nem leend tanácsos, mert Bród lent a völgyben csak 454 lábnyira fekszik a tenger fölött, mig a Luiza-ut legközelebbi pontja (Delniczénél) 1954 lábbal fekszik magasabban; 1492ha tehát a vasut Bród környékén tul is okszerüleg kivihetőnek mutatkoznék, meglehet, hogy az emelkedésnek kedvező arányban legyőzése végett, fent a hegyoldalon kell a vasutnak vitetni, nem pedig lent a Kulpavölgyében, honnan aztán rögtön a hegygerinczre fölemelkedni nem lehetne. – Itt is tehát szükségesnek látszik csak Fiuménak, mint iránypontnak, kijelölése mellett maradni, de a vonal fekvésére a törvényben ki sem terjeszkedni.
3) A törvényjavaslat a magyar tengerpart érdekei biztositására megállapitá ugyan, hogy Triest felé a magyar Dunától vasut-épitésre 20 évig engedély adatni nem fog, ámde ezen tilalmat csak az Al-Dunának a Dráva és Száva-torkolatok közt fekvő csekély részére szoritotta, ugy hogy e szerint már például Mohácstól Marburg, következőleg Triest felé nem volna tilalmas vasutat épiteni. – Miből világos, hogy az ország Rendei által szándoklott biztositás egészen elenyésznék, ha a törvényhozás az idézett megszoritáson tul nem terjeszkednék. Szükségesnek látszik tehát olly módositás, hogy Pesttől és Pesten alulról Triest felé vasut-épitésre engedély ne adassék. Ha akadandnak vállalkozók, kik akár Pesttől, akár az ország bármelly pontjától Fiume felé, tehát a mi fővonalunkhoz vasutat épitni akarandnak, ennek társaságunk csak örvendhet, de a Triesthezi paralella ellen tökéletesebben kell biztositatnunk, különben vállalatunk jövendője bizonytalanná, tehát kivihetlenné tétetnék. –
4) Ellenben a törvényjavaslat magának a Vukovár-fiumei vasutra vállalkozó társaságnak is megkivánja tiltatni a triesti vaspályával való összeköttetést. Gondos tapasztalásaink s vizsgálódásaink azonban minket arról győztek meg, hogy ezen öszveköttetés kellő ovatosság mellett országunknak nemcsak kárára nem, de sőt hasznára válnék; ennek megmutatására elég annyit megemlitenünk, hogy Zágrábhoz Triest még 39 mérföld, Fiume ellenben csak 24. Lehetend-e Triestig folytatni a déli status-vaspályát? e kérdés még megoldva teljességgel nincs; az ellenben, hogy a mi vonalunkban Károlvároson tul is, ha bár nem egészen a tengerpartig, de minden esetre Fiume felé jó messzire a vasut minden rendkivüli nehézség nélkül lehetséges, senki előtt nem fog kérdést szenvedni, ki a helyfekvési viszonyokkal csak valamennyire ismeretes. Azonban, ha bár a vasut-épitési akadályukat Fiume felé ugy mint Triest felé egészen egyenlőknek tekinthetnők is, a dolog minden esetre ugy áll, hogy ha Triest felé lehet vasut, lehet Fiume felé is, ha pedig egy részben Fiume felé ép ugy nem lehetend vasut, mint nem Triest felé, Triesthez bizonyosan nem vezetend a vasut végpontjától jobb kőut, mint a minő Fiume felé a Luiza-ut, és igy akár vasuton, akár egy részben jó kőuton, Zágráb minden esetre 15 mérfölddel marad közelebb Fiuméhez mint Triesthez; minélfogva teljességgel nem képzelhető, hogy a magyar szállitmányok azon vonalt válaszszák a tengerhez, mellyen 15 mérföldnyi szállitási költségekkel többet kellene viselniök; sőt igen valószinü, hogy maga a styriai kereskedés is Steinbruchtól inkább a mi rövidebb vonalunkra jövend át, miután az eddigi tapasztalás szerint is még magokra a triesti kereskedőkre sem teszen nevezetes különbséget, Triestben vagy Fiuméban rakodjanak e hajóra? hanem ott rakodnak s fognak jövendőben is rakodni, hová vagy honnan hasonló jóság, biztosság és gyorsaság mellett a szállitás rövidebb, 1493tehát olcsóbb. Hozzájárul még ehhez, hogy Zágrábnak vasutunkkal érintése, a déli status-vaspálya vonalába eső Steinbruch közelsége miatt az előadott okoknál fogva ártalmas nem lehetvén, viszont forgalmi tekintetben nagyon kivánatos az, mert Zágráb a maga 15,000 lakosával s tartományi fővárosi helyzetével minden esetre olly nevezetes pont, mellyet vasutunk forgalmába venni méltó is, tanácsos is. – Mind ezeknél fogva szükségesnek látszik a törvényjavaslatot oda módositani, hogy társaságunknak megengedtessék a Vukovár-fiumei vasutat Zágrábtól Steinbruch felé épitendő mellék-vonal által az austriai déli status-vasuttal is öszvekötni, de csak akkor és nem hamarább, midőn már a fővonal, legalább a hajózható Szávát érintő pontok Károlvárosig, s Károlvároson tul Bród tájaig fölépitve, megnyitva s a forgalomnak átadva leend.
5) Mivel azonban az előadattaknál fogva megtörténhetik, hogy ha vasutunk vagy csak Bródig a Kulpa mellett, vagy ennek tájékáig vagy tovább is ugyan, de nem egészen Fiuméig épitethetnék, a Luiza-utnak használatára egy részben szükség leend, az pedig minden esetre bizonyos, hogy illy nagy munkát egy két év alatt egész kiterjedésében megépiteni nem lehetvén, Károlváros táján a vasut már egy két évben használtatni fog, midőn még tul rajta más szállitási eszkőzről kellend gondoskodni, s e tekintetben sem az ország érdekével, sem a vállalat létesitésének kellékeivel meg nem volna egyeztethető, hogy ezen vasutat pótló közlekedési eszköz más kezekben legyen, mellyek a vasuti forgalomnak kapujával rendelkezhessenek, mulhatlanul szükségesnek látszik társaságunkat kötelezni, hogy a Luiza-utnak használatban maradandó részét a vasuttal közvetlen kapcsolatban s tökéletes jó karban föltartsa, s azon a forgalmi és szállitási szabadságot ne gátolja, de sőt az utvámot a kiterjedés aránya szerint felére le is szállitsa.
6) A törvényjavaslat 8 évet szab a munka tökéletes bevégezésére. Ezt nézetünk szerint categorice megszabni bajos, mert az épités közben előfordulható mindennemü akadályokat számba venni előre lehetlen. – A vállalkozó társaságnak az áll érdekében, hogy minél gyorsabban, de egyszersmind jól is épitsen. Az ország magát erre nézve tökéletesen biztosithatja; és ennyi elég, többet kivánni annyit tehet, mint vagy lehetlenné tenni a vállalatot, vagy a vállalkozókat elhamarkodott rosz épitésre kényszeriteni. Szükségesnek látszik tehát azon módositás, hogy a vállalkozó társaság az épitést egy év alatt a szerződés megkötése után Károlvárosnál megkezdeni és szakadatlanul folytatni, egyes használható részeiben pedig időközben is megnyitni köteleztessék, – az ország érdekei e tekintetben kellő fölügyeléssel biztosittatván.
7) A mi a tariffát illeti a gabona-nemüekre és hasonlókra mérföld és mázsánkint, az országgyülésileg megállapitott 1 p. kr. mellett kellene ugyan nézetünk szerint maradni, de mivel egyebekre nézve a törvényjavaslatban még további alkutól függő sok bizonytalanság van felhagyva, annak elenyésztetésére legtanácsosabbnak látszik azon elv kimondása, hogy a középponti magyar vasut tariffája legyen maximum gyanánt vasutunkra is megállapitva.
8) A kamatbiztositás tekintetében a 3-dik, 4-dik és 5-dik kamatláb biztositásától szükségesnek látszik az egész 5% kamatbiztositására visszatérni, ugy a mint azt a Karok 1494és Rendek táblája eredetileg fölállitotta és igen nyomos okokkal állhatatosan sürgette. A 3-dik, 4-dik és 5-dik kamatláb biztosittatni különben is megajánltatván, nincs semmi ok, melly miatt a két alsóbb, tehát semmi veszélylyel nem járó kamatláb biztositása megtagadtassék. Szükséges pedig azt megadni azért, mert a positiv biztosságot kereső külföldi résztvevő tőkepénzeseknél, a bár alaptalanul de ovatosságból subsummálható bizonytalanság helyett, a szükséges tőkepénz beszerzését hathatósban előmozditandja, mire valóban a jelen europai ismeretes finantialis körülmények közt az ország érdekében is nagy szükség van. A biztositandó tőke öszvegének, e jelen közgyülésbeni kimondására nem tartjuk szükségesnek kiereszkedni, minthogy az a tervek alapján teendő számvetés dolga, és igy mint számvetési kérdés, bizvást az alkudozó meghatalmazottakra bizathatik.
9) Okvetlenül szükségesnek látszik még a törvényjavaslat azon pontjának kihagyását sürgetni, melly az országnak fenhagyja, hogy a vasutat a szabadalmi évek lefolyása előtt is magához válthassa. Ez olly terhes feltétel, melly mellett e vállalat finantialis kivihetése nagyon problematicus. Vasutak az első években minden esetre kevesebbet szoktak jövedelmezni, mint későbben, ha tehát a vállalkozók pénzöket még is biztositott 5% mellett illy vállalatba fektetik, azt csak azon kilátással teszik, hogy majd a forgalom növekedtével, bizonyos meghatározott évek folytán (70 évig) talán nagyobb jövedelemre is számithatnak, különben nem vonnák el pénzöket nyereségesebb kilátásu befektetésektől, s ha most azon bizonytalanságba helyeztetnek, hogy az első években, mig a jövedelem kevesebb, a vasut kezökön hagyatik, de mikor már jobban kezd jövedelmezni, tőlök elvétetik: e bizonytalanság a vállalat kivitelét nagyon megneheziti. – Volt illyen föltétel a gloggniczi vasutnál is, de a status átlátta, hogy az kimondhatlan bajt okoz, attól tehát később elállni volt kénytelen. Itt az országra nézve tökéletesen elég az, hogy 70 év mulva a vaspályát ingyen birtokába veszi, de ezen évek lefolyásáig nem tanácsos a vállalkozók birtokát bizonytalanná tenni, a status számára olly jognak föntartásától, mellyel az élni bizonyosan nem fog, mert nem is volna okszerü tömérdek milliókat fizetnie olly vasut átvételeért, mellyet nehány év mulva ingyen megkap s időközben is a taritfát ugy, a mint a törvényjavaslatban van, mérsékelheti.
10) A mi a vállalkozóktól kivánt biztositékot illeti, azon reményünket fejezzük ki, hogy miután vállalkozó társaságunk tisztán hazai elemekből áll, annak vezérlete kétségtelenül a kivitelnél is illyen maradand, – miután továbbá az ország részérőli kamat-biztositás csak a vasut tökéletes fölépitésével kezdődik, – miután végre az ország fölügyelése mindenkép gyakorlandó leszen, az ország Rendei be fogják érni azon biztositékkal, mellyet a társaságunk által megveendő Luiza-ut, az épitésnek egy év alatt megkezdése, s a vonal használható részleteinek időközben is a közforgalom számára megnyitára nyujtanak, s nem fognak olly más biztositékokat kivánni, mellyek a pénzerőnek minél gyorsabban az épitésbe fektethetését csonkitanák. Végezetül:
11) Meggyőzöen fontosak ugyan mind azon okok, mellyek valamint társaságunkat ugy az ország Rendeit is arra birták, hogy indulási pontul Vukovár a Dunánál jelöltessék 1495ki, de mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy egy részről a magyar középponti vasutnak, másrészről pedig a Vukovár-fiuméinak kell azon két alapvonalt képezni, mellyre idővel az egész magyar- s erdélyországi vasut-hálózat, jövendő kifejlődésében, nehezkedjék, s azért az országnak kétségtelen érdekében van, hogy jövendőben ezen két alapvonal is egymással összeköttettessék, mikor aztán Vukovár mindig igen nevezetes ugyan, de nem végpont maradand, hanem leszen ollyan, mint például Szólnok a középponti vasuton, azért tehát ezen öszveköttetésnek engedélyezését a törvényben már most kimondatni s arra, a Központi Vasuttársaságnak, ha neki tetszik, bizonyos kiszabandó határideig elsőbbséget adatni, de ha az ezen elsőbbségi joggal élni nem akarna, társaságunkat is ugy, valamint szinte vasutvonalunknak Vukovártól Ujvidék, Tittel vagy Szalánkemen, Nagy-Becskerek s Temesvár felé leendő tovább vitelére felhatalmaztatni ohajtanók.
És ezek ama lényeges módositások, s pótlékok, melylyeket elfogadtatni s a választmánynak s meghatalmazandó küldöttjeinek utasitásba adatni javaslunk, magában értetvén, hogy ha az értekezések folytában olly körülmény adná elő magát, melly a tisztelt társaság, közgyülési intézkedéseit igényelné, a közgyülés mindannyiszor öszvehivatni el ne mulasztassék.
Eddig a jelentés, mint legelől megjegyeztük, a közgyülés ez inditványokat elfogadta, – a bizottmányt fölhatalmazván, hogy az elnök gróf vezérlete alatt alkudozó küldötteket nevezhessen.
Továbbá folyamodás rendeltetett beadatni az országos Karok és Rendekhez, azon jelenkezéssel, hogy társaságunk vállalkozással ajánlkozandik, s azon kérelemmel, hogy ez alkudozások eszközlése végett, a Rendek részéről bizottmány neveztessék ki.
1496Végre bizottmányunk inditványára szives köszönet szavaztatott a vukovári albizottmánynak azon fölügyeletért, mellyel a főmérnöki munkálatokat gondviselte. – Pesten, nov. 13-kán 1847.
