Vasut az alföldön.
Vasut az alföldön.
A jelen időben a vasut azon eszköz, melly a kereskedésnél s a kereskedéssel összekötött status-jóllétnél szükséges nemcsak anyagokat, de még inkább személyeket kivánt pontossággal szállithatja, s ennélfogva ott hol már eddig is kereskedés létezett, azt feljebb fokozatra emeli, ott pedig, hol annak lehetősége van, reményt felülmuló gyorsasággal fejti ki. Sőt minden ország bármilly költséges legyen is benne a vasutépités, vasut-hálózatot kénytelen épiteni. Ha gyáros, azért, hogy készitményit kiszállithatván az iparnak rugót adjon, ha pedig termesztő azért, hogy termesztményeit pontosan és jutányosan ki, – a szükséges gyártmányokat pedig olcsón az év bármelly szakában is beszállithassa. Különben 1533az elsőben az ipar hal el, az utóbbiban pedig a pénzerő merül ki. –
Hazánk, ha iparunk a vasutakkal egy arányban fejlik, boldog jövőnek nézhet elibe. – Magyarhon kereskedési czikke termesztmény és nyers anyag, mi jóllehet az északi vidékre szűken, de a déli sikon, a mostani nem ipar mellett is, bőven terem. Majd egykor bizonyosan megleendő vasut-hálózatunk vonalai közül egy, minél előbb, a hon déli részén huzandó. Igy majd az itt hamar nagyra fejlett kereskedés ébreszti a szomszéd vidékeket, s a magyart ezen uj épitménynél tett első lépésért hirtelen nagyra lobbanó enthusiasmusához mért gyors eredménynyel jutalmazni, további lépésére lelkesitni, s kitartóbbá tenni fogja.
Azon szép sikon, hol Heves, Békes, Csongrád, Csanád, Arad, Temes és Torontálmegyék feküsznek, két nevezettes pont van, hova utaink irányzandók, egyik Temesvár, másik Arad. Mind két város érdekegységét annyi ok pártolja, hogy alig tudni egyiknek a másik feletti elsőségét eldönteni. Mert mind a temesvári, mind az aradi ut ugy helyezhető, hogy népes városokat, s termékeny határokat érintenek, és meg mind a kettő nagy mennyiségü s értékü árukat bizonyithat, hogy piaczán megfordulnak. Azonban annak tudása, hogy az arad-szolnoki vasuttal érinthető gazdag és népes vidéknek jelenleg semmi közlekedési eszköze sincs, de nem is épithet tetemes kiadásával semmi utat is czélszerübben, mint vasutat, habozást nem engedőleg győz meg bennünket, hogy ezen vidék vasut-épitésre van szoritva, de teremtve is azon sikoknál fogva, hol mérföldekig még gyakorlott szemmel is észrevehető emelkedés vagy lejtés nincs. Nem mondhatni, hogy a szeged-temesvári utnak a föld emelkedése vagy zsombékossága miatt amannál sokkal rosszabb helye volna, de az tisztán áll előttünk, hogy vasutja a szabályozás alatt levő Tiszán fejlődő kereskedés vetélytársa lenne, mi pedig fejlődő kereskedésünk és vállalatinkra nézve igen veszedelmes lehetne. Igy tehát okszerüleg meg előzi az arad-szolnoki ut a szeged-temesvári épitését. Sőt ha netalán a szeged-temesvári vasut épitése hosszura marad, az arad-szolnoki vonallal nyer Temesvár is, mert magát Araddal összekötni, csak egy pár évi épitkezés teremtménye. Hallottam mondani: „nem akarjuk városunkat másodrangu kereskedő várossá tenni.” Ezen rangozás inkább csak ideában mint valóságban van, hiszen azért, hogy egy vasut előbb érinti Aradot, s azután Temesvárt, nem következik, hogy Arad első és Temesvár másodrangu várossá legyen, mert itt a rangot nem a sor, hanem a forgalom nagysága után lehet mérni, s osztani. Továbbá ha a forgalom mennyiségénél fogva Temesvár ekkor másodranguvá válnék is, kereskedése és gazdagodása még is nagyobb lenne a mostaninál, s illy körülmények közt nem az üres czimet, hanem a dolog valóját kell tekinteni. Végre Temesvárnak ezen rangozattóli borzalma állhat akkor is, ha a vasut Szegedtől épül Temesvárnak. Sőt Temesvárnak ezen Araddali mérkőzés félelme, nyilvános elismerése, hogy Arad nála erőteljesebb. Ugyanis nincs kereskedési czikk, és ág, mellyet Temesvár felmutatva hozzá hasonlóval Arad ne dicsekedhetnék, ezenkivül Aradnak kőszene van, s az Erdély Magyarországgali kereskedésnek kulcsa, mellyek közül mig az első a fejlődő kor szükségeinek néz elibe, akkor az utóbbi egy életér, melly nemcsak kapcsolja a két testvérhazát, hanem a jóllétükre szükséges kereskedésnek is előmozditója. Mellőzve most Arad 1534népe vállalkozó jellemét, vessünk igen röviden egy pillanatot a már kitüzött arad-szolnoki ut irányára.
Az arad-szolnoki pályafő Arad piacznyi téres „hoszszu” utczája vége és a csinos erdőcske közt igen czélirányosan választatott mind épités, mind izlés, de különösen kényelem tekintetéből. Innen az ut Kurticsnak tart nyilegyeneses, s tőle kettős szám formáju görbével tekereg el Mácsára, holott Kurticsot jobbra hagyva nemcsak kevesebb kurticsi jobbágy illetőséget metszene, de szebb sikot is érne, s egyszerü görbével mehetne Mácsára. Mácsát balra hagyva Ottlakát jobbról éri, s a gyulai toronynak tart. Gyulát, Csabát, Berényt jobbról hagyja, s kedvező sikon Túrra, Török-Szent-Miklósra s Szolnokra megy. De ne nyargaljunk, mintha már is gőzparipáznánk, mert ha az egész vonalnál semmi tudományos tapintatot is ki nem emelhetünk, de ne hallgassuk el azon történetes czélszerüséget, mellyre ezen irány Török-Szent-Miklósnál talált. Mert addig is, mig a debreczeni vasut hosszadalmasan valahára elkészülne, az onnan jövő kereskedés 2 1/2 mérfölddel hosszabb vasutat élvezend, s idővel majd ha egyszer a debreczeni vonal is épül, Török-Szent-Miklóstól lesz a Kunságon keresztül a legrövidebb ut. Ha pedig minden okszerüség daczára is a debreczeni ut Egernek kanyarodnék, elégedjék meg a Kunság áldott földje és szép népe, hogy felé a vasut 5 mérföldnyi görbéje könyököl.
De majd is elfelejtők, hogy Csabánál kétfelé válik a terv, az egyik az, miről szó volt, a másik miről igen méltányosan szólandunk. Ez az irány Csabáról a kondorosi nagy csárdától nem messze Szarvasra, s itt át a Körös folyón Szolnokra megy, de csak azután, miután Csabától balra eltértiben először jobbra a Tébitő, balra a Bakütő hegyet kerülgeti, mint a Monor s Pilis vasutrész. Uram! igazgató mérnök uram! hiszen nincsen itt hegy, de még ok sem a miért ide vasut terveztessék. Csabától Szolnokig szinte 12 mérföld, s ezen hosszu vonal csak középen érintene egy 20 ezernyi lakosságu mezővárost. Egyik felől 5-től 6 mérföldnyi szélesen uradalmi puszták, köpczös alacsony juhszinekkel, és sugár széna boglyákkal, a szalmakazalokkal imitt amott bokrosodnak, más felől 3 mérföldnyi szélesen jobbágyi külső illetőség, s rajtuk nyomora visnyók, mellyek a városodiasság elleni menedékek. Ide tüzni az arad-szolnoki vasutat annyi, mint ezen szép és hasznos tervet bölcsőjében elölni akarni. No de a józan ész ama Tur felé menő vonalat el nem hagyja, mert a részvényesek érdeke a zsebben olly hangosan dobog.
Vásárhelyi D.
