Populationisticai vélemények.
Populationisticai vélemények.
(Vége.)
Másik nyeresége nemzetiségünknek, hogy a német elem félig meddig már elismeri, hogy az aldunai részeken nincs neki hazája. – Tudjuk, mikint eddig a németek német folyónak nevezék a Dunát egész folyásában a fekete tengerig, – mikint a német gyarmatositás legtermészetesebb terrenumának a német Duna folyamvidékét le még a töröktartományokig is, nevezgeték, mikint a boldogult List a dunai gyarmatositást egyik nagy terve gyanánt ápolta stb. – Most mind ez, ugy látszik, le van téve, el van ejtve. Az Augsburgiban e részben következőt olvasunk: a mostani körülményekben nyilvános fonákságnak tartjuk német gyarmatoknak a dunai tartományokban vagy kis Ázsiában megtelepitéséről szólani, mint ezt némelly oldalról, balul értett buzgalomból ajánltatni látjuk. Valószinü, hogy egyik vagy 1604másik török-dunai tartományban nehány százezer német számárá lehetne helyet kapni. De e kivándorlók sorsának csak egy két esztendőre leendő biztositására is Németország most nem tehet semmit. Ha csak az czéloztatik, hogy a kivándorlani szándékozóktól legkönnyebb módon menekedjünk, hiszen ugy csak küldjük őket Szerbiába, Havasalföldre vagy Moldvába, vagy, a mi még jobb, hányjuk őket a Dunába, a szállitási költségek megkiméléseül, de ha ki ez emberek jövendőjére is gondol, az nem fogja soha szavazatát illy esztelen vállalkozásra adni, s legkevesbé fog a dunai országok germanizatiójáról álmodozni.
A németek e szerint kiábrándultak volna azon hóditási tervezeteik lehetsége felől, mik szerint ők gyarmatositás által akarták a Duna folyamvidékét nemzetiségük számára megszerezni. Mint azonban előbb megjegyeztük, e kiábrándulásban ránk, magyarokra nézve csak félig meddig van biztositék. Vehettük ugyan is észre, hogy a német hóditási körből a Dunavidéknek csak török tartományai vétetnek ki nevezet szerint. Rólunk nem tétetik emlités. Tehát még mi sub lite sumus. És valóban mondatnak is a következők az Augsburgiban: Semmi kérdés, hogy Németországnak nem kevesbé van teljes joga, mint érdeke is szembeszökőleg parancsolja, miszerint nemzetiségének minden elől álló örseit (Posten) minden erejével föntartsa, erősbitse, biztositsa. Pedig, magában e czikkelyben, a német nemzetiség illy örsének az erdélyi szásznép is vétetik, s a magyarországi német elemre nézve is évek óta ugyan ezt haljuk követeltetni.
Ismételjük tehát, mikint a heidelbergai és augsburgi véleményekben ránk nézve igen komoly s annál komolyabb figyelmeztetés van, minél inkább provocáltabbaknak érezhetjük magunkat a trón magyar megszólamlása után azon megnyugvásra, hogy nemzetiségünk minden veszélyen tul van immár. De mondjuk, és ismét mondjuk, még nincsen! Még más nemzetiségek igényei nem némultak el ellenünkben. – Pedig mig ez nem történik, addig perben állunk.
E pert azonban mi nem tartjuk ellenünkben jogosnak, nem alaposnak, jelesül az Augsburginak következő megjegyzésénél fogva sem, mellyet különös figyelembe ajánlunk:
„De ha ki – a dunai tartományokba telepitendő németek – jövendőjére gondol, az nem fogja soha szavazatát illy esztelen vállalkozáshoz – a gyarmatositáshoz – adni, s legkevésbé fog a dunai országok germanizatiójáról álmodozni. És fájdalom, nincs e nekünk, saját határainkon belül elég mezőnk a germanizatióra, hogy nemzetiségünk terjesztéséről az idegenben kelljen gondoskodnunk? Ha Csehország és Morva teljesen németek leendenek, ha Karinthiában és Tajországban a szláv nyelv teljesen el fog némulni, ha a nyugoti porosz és poseni népesség egészen a németséghez fog áttéritve lennie akkor szóljunk a felől, valjon nemzetiségünk számára a Duna mentében további foglalások tanácsosak és jogosak e?”
Azt hisszük, hogy ha a német nemzet hazájának illy tágan s bizonyosan jog nélkül értett határai között germanisatióra érzi magát följogositottnak, akkor nekünk magyarokul, saját honunkban a magyarizatiohoz még alaposabb, még kevesbé contestálható igényeink vannak.
1605Tehát minél inkább „látszunk lassu kihalásra vagy csekély tengetegségre rendeltetve lenni,” annál inkább figyelmezzünk s éljünk jogainkkal! –
Weisz Ferdinánd.
