Az első hazai életbiztositó intézet alapismerete.
1631Az első hazai életbiztositó intézet alapismerete.
(Folytatás.)
Ezt illy körülményesen előadni azért tartám szükségesnek, mert hazánkban sok ollyan ember találkozik, ki ha tán valamelly szakban jeles, azon hiszemben van, mikép ő biztositó intézetet is képes volna felállitani. Szóval, hazánkban sok a kontár, miről a ki meg akar győződni, olvassa át a lapokban megjelent, megyei elaggodt tisztviselők nyugintézetéről, a prot. lelkészek özvegy és árva tápintézetéről, s tüz elleni biztositások tervét, mellyekből kiviláglik, hogy tervezők halálozási rendszert nemcsak hogy nem láttak, de hirét sem hallották, az alapszámitáshoz nemcsak hogy nem értenek, de még azt sem tudják mi az az alapszámitás; a biztositási igazságosság, s arányosságról pedig, nemcsak hogy tiszta fogalmuk nincs, de fogalmuk sincs. Pedig uraim! higyjétek el, hogy a biztositásoknak épen ugy meg van saját tudománya, mint a törvény, mérnökség és vallásnak. Egy biztositó intézet-felállitó szakértő, és egy tervkoholó közt annyi a különbség, mint egy városi lakatos és falusi czigány kovács közt, ki bárha tud is ajtót nyitni, de azért nem lakatos, vagy mint egy sárfal-rakó paraszt, és a lánczhid épitője közt. De szükségesnek láttam azért is, mivel az első hazai életintézet keletkezte által,a külföld legjelesebb biztositó egyéneit nyerte meg honunk érdekeinek, kik, ha hazánk a biztositások terére tettlegesen föllépend, igen csekély áldozatért tettlegesen segédkezet nyujtandanak, melly alkalmat elszalasztani, véleményem szerint, annyi volna, mint a hazát meglopni. Szükségesnek láttam azért is, hogy ennek tudatásával a magyar olvasó és nem olvasó, de azért halló közönség teljes bizalmát az illynemü intézetek iránt megnyerjem, feltévén azt, hogy el fogja hinni, mikép ezen intézet, melly a hannoverai kis királyságban 1831. óta fenáll és virágzik, a nagy Magyarhonban bizonyosan felállhat, és számos részvevőkre számolhat. Kellene még nehány fejérvári gyász eseményeket idéznem fel, mellyek ennek keletkeztét előzték meg, de „exidat illa dies acvo etc.” s szent Dáviddal csak azt mondom:
Az isten minden szivnek titkát
Jól tudja minden gondolatját,
S hogy semmirekellők látja – – stb. –
Jól tudja minden gondolatját,
S hogy semmirekellők látja – – stb. –
„Minden életb. intézetnek – igy a magyar életbiztositó intézetnek is – érdekében áll, hogy csak egészséges s megállapodott koru egyéneket vegyen fel részvevőiül – szabály szerint 15dik évkortól 60ig. – Kiszámitatott, hogy egy bizonyos egészséges ember meghatározott életkortól kezdve, még mennyi évet élhet valószinüleg, s az illykép tapasztalt élet-tartósság után vettettek ki minden életkorra az évi részvétdijak. Mivel pedig az életidő haladtával ember mindig közelebb jut kitüzött végczéljához, igazságos tehát, hogy az életkor emelkedtével az évi részvétdijak is emelkedjenek, s igy az elaggott korban levők többet fizessenek mint az ifjak, mert valószinü, hogy hamarébb elhalhatnak mint az ifjak, s e szerint maradékaik hamarébb hozzá juthatnak a biztositott tőkéhez. Igaz ugyan, hogy fiatal ember épen olly könnyen meghalhat, mint az elaggodt, de mivel azt kell feltenni, hogy tovább is élhet, és tapasztalás szerint él is; a méltányosság és igazság egyiránt kivánják, hogy hoszszu évek alatt kisebb öszterekben fizesse le azt, mit az öreg 1632nagyobb öszletekben kevesebb évek alatt. – Hogy a részvétdijaknak az életkorokhoz képest különbözőknek kell lenniök, s az évkorok haladtával folytonosan emelkedniök – ha csak az ifjakat az öregek könnyebbitéseiért terhelni nem akarjuk, mutatja a részvétdijaknak az életkorokhoz képest egymástóli távolállása: p. o. 21 éves részvevő felvételi évében biztositott tőkéjével fizet két századékot, 35 éves ugyanazon tőkétől hármat, 42 éves négyet, 55 éves hetet. Nem igaztalan volna e tehát az intézet alapszámitása, ha a 21 éves is hét századékot fizetne például, ha élne 80 éves koráig, vagy az 55 éves két századékot fizetne, például ha szinte 80 éves koráig élne?
Minden részvevőnek beléptekor bizonyos meghatározott belépti dijt és tiz első évben csekély pótlékot is kell fizetnie, – ha ugyan él, ez a feltétel mindenütt áll – a végre, hogy ezen belépti dij, és pótlékok tőkésitetvén, a 66 évkoron felül tetemesen emelkedendő, de alapszabályok szerint az öregkor kéjelmére 5 ft 30 kron megállapitott részvétdijak hiánya abból pótoltathassék. Senki ne ijedjen meg attól, hogy 55 éven felül a biztositott tőkének 7 századékát fizeti, mert ez csak a felvételi évben történik, mikor a belépti dij is fizetendő, mert azután 10 évig jóformán csak 4, tiz év mulva pedig csak 5 századék fizettetik, minél feljebb nem is emelkedik, épen a belépti dij segitsége miatt. Ezért a ki részvevő akar lenni – ha teheti – leghelyesebben cselekszik, ha ifjabb éveiben lép be, a mikor még a belépti díj és pótlékok életkorához mérten szerfelett csekélyek. A ki pedig az ifju kort tulhaladta, legalább igen elaggodt korára ne halogassa a biztositást, részint mivel 60 éven felül csak kedvező körülmények közt vétetik fel valaki, részint mivel az aggodt kort hamarébb érhetik biztositást gátló betegségek. Vannak emberek, kik mivel egészségesek napról napra azért halogatják az intézetbe lépést, mivel attól félnek, hogy ha sokáig találnak élni, soká kell fizetniök a részvétdíjt? Boldogtalan félelem! félni attól, hogy sokáig élünk! hát nem örömest él az ember azért, hogy övéit láthassa? és nem örömest fizet e azért hogy él? s kiván e meghalni. hogy ne kelljen fizetnie? vagy nem nyugodtan él e azon tudattal, hogy bármikor történjék halála, övéi biztositva vannak? Aztán ember egészségében soka nem hizhatik, mert ezer veszély minden pillanatban halálszemekkel vigyorog az életre, s ha épen halál nem köszönt is be, nem megeshetik e, hogy résztvenni kivanó, de azt egészsége rovására halogató, olly nyavalyába esik, melly miatt a szabályok szerint fel nem vétethetik, s igy önhanyagsága által eljátszotta kedvesei jóllétét.
Az e. m. k. életbiztositó intézetnél biztositható legnagyobb tőke 4,000, és a legkisebb 100 pft. Ezen két határ közt mindenki szabadon választhatja azon tőkét, mellynek részvétdiját vagyoni állapotához képest maga megerőtetése nélkül befizetheti. Különösen ajánlható, hogy látszani vágyás, vagy pöffeszkedésből senki erejét meghaladó tőkét ne biztositson, mert meglehet, hogy a fiatal korra eső részvétdijakat könnyen befizetheti, de majd a vénség dijai nagyobb áldozatot kivánnak. Például egy 32 éves egyén, ki évi jövedelméből csak 40 forintot szakaszthat el, igen bölcsen teszi, ha 1000 forintnál többet nem biztosit, mert ámbár a 62-dik életkor nem kiván is 40 ft részvétdij-fizetést, az okos gazdálkodás kivánja, hogy a felesleget takaritsa meg 1633azon korra, midőn a részvétdij-mennyiség a 40 ftot is tulhaladja. Mert hiszen ha vagyoni állapota javul, jövedelme szaporodik, mindig szabadságában áll életére egy másik tőkét is biztositani.
Kétfélekép lehet az életbiztositó intézet részvevőivé lenni; vagy élethosszra, vagy határozott időre. Élethosszrai biztositásnak neveztetik, midőn valaki azon feltét alatt lép az intézetbe, hogy ő mig él, részvevője leend annak, azonban ő is megkivánja viszontlagosan az intézettől, hogy az a biztositott tőkét, bármikor, előbb vagy utóbb történendő halála esetekor maradékainak kifizesse. Határozott időrei biztositás az, midőn valaki bizonyos számu éveket kiköt, mellyeknek eltelteig lesz csak részvevő, s ha az illy egyén a kikötött évek eltelte előtt hal meg, csak azon esetben fizettetik ki a biztositott tőke, ha pedig meg nem halt, megszünik biztositási joga, s reá nézve elveszett a kikötött évek alatt befizetett részvétdij, ha csak ujra be nem avattatja magát. Igaz, hogy ki élethosszra biztositatja magát, valamivel több teher nyomja vállait, de ezen kevés felesleges terheltetést el lehet türni azon előnyökért, mellyekkel az élethosszrai biztositás, a határozott időrei felett bír. Már maga azon kedvezmény, hogy élethosszra biztositott részvételi jogától, ha kötelességének eleget tőn, semmi esetben sem fosztathatik meg, midőn a határozott időre biztositott, ha kikötött évei alatt terhes betegségbe esik, a határozott idő eltelte után az intézetbe ujolag fel nem vétetik, s illykép el van zárva az övéi biztositásától, elegendő ösztönül szolgálhat arra, hogy a biztositással nem kell játszani, hanem a ki szereti övéit, a czélra vezető, bár terhesebb utat válassza. Az is előnye az élethosszrai biztositásnak, hogy itt részvevő csak egyszer fizet belépti dijt, midőn amott mindannyiszor kell fizetni, a hányszor ujolag belép, s orvosi bizonyitványt előmutatni. Az élethosszrai biztositásnak a másik feletti elsőségét s hasznosb voltát mutatja, s tanusitja a tapasztalás is, jelesül 1836-ban a német életbiztositó intézetek közt legrégibb góthai intézetben 9,240 élethosszra biztositott részvevő volt, kik összesen 15,229,800 e. tallért biztositottak, midőn ugyan azon évben, s ugyan ott csak 241 határozott időrei biztositott találtatott, 485,300 e. tallérig. Azonban vannak és lehetnek körülmények, midőn a határozott időrei biztositás elkerülhetlen, azért kiki használja ugy, mint körülményei parancsolják.
Nem vétetnek föl részvevőkül a tébolyodottak, asz-, viz, s egyéb nehéz kórokban sinlődők, tengeren utazók, katoanák – háboru alkalmával – s olly iparüzők, kiknek mesterségük, életük koczkáztatásával van összekötve, p. o. bányászok stb.
A ki tán fiatal kora miatt saját életét nem akarja biztositatni, szabadságában áll egy harmadik nála éltesebbet biztositani, csak hogy felvételkor jelentse ki, hogy a biztositási dijakat ő fogja a felvett egyén helyett fizetni, ilylyenkor a felvett egyén halálával a biztositott tőkében az fog örökösödni, ki a részvétdijakat fizette, mivel a felvételi bizonyitvány tulajdonosa ő, ha pedig a felvételi bizonyitvány tulajdonosa előbb meghal, mint a biztositott egyén, azért nem szünik meg a részvételi jog, mert azon egy felvételi bizonyitványnál fogva bárki is folytathatja a részvétdijak befizetését, mivel az intézetnél mindig a biztositásra felvett egyén halála vétetik tekintetbe. Legczélszerübben tehetik 1634ezt szárnyukra bocsátott gyermekek, kiknek szüléik élnek, és pedig még ollyan korban, hogy szabály szerint felvehetők. Azonban az illy mód nyert örökség csak a befizető személyét, nem pedig az összes osztályos vérséget illeti.
A ki az é. intézet részvevője akar lenni, személyesen tartozik megjelenni azon ügynöknél, kinek kerületében lakik. – Illyen ügynöki kerület 150 leend Magyarországon, azonban jelenleg még csák 40 van betöltve; mivel az ügynökségek levelezés utjáni felállitása tetemes idő és költségbe kerül, kivált illy intézetnél, hol a kölcsönös felvilágositás s utba-igazitás olly elkerülhetetlen. Illető ügynök felvétetni kivánónak egy példányiratot – ajánlkozó levél – kézbesit, mellyre az születése idejét, helyét, kereszt- és vezeték-nevét, czimét, a biztositandó összeg menynyiségét, a czélt, mellyre a biztositás történik, feljegyzi, azt aláirja, keresztelő levelét, s az általa szabadon választható orvos egészségi állapota felőli bizonyitványát hozzácsatolja s ezzel végbement a felvétel. Ügynök ezen irományokat a maga véleményével együtt az igazgatósághoz megküldi, melly is – ha ajánlkozót oklevelei után felvehetőnek találja, – a felvételi bizonyitványt (Police) megkészitvén, az ügynökhöz azon utasitással küldi meg, hogy ha ajánlkozó a felvételi bizonyitványra hátalt összeget kifizeti, azt azonnal kézbesitse.
Boross Mihály.
(Vége köv.)
