A czéhek föntartásának motivátiója.
A czéhek föntartásának motivátiója.
A mult országgyülés kereskedelmi kerületi választmányának a „kézmürendszerről” készitett törvényjavaslatára többször hivatkoztunk már fejtegetéseink közben. Ezért talán 1630a nyájas olvasónak kedves szolgálatot teendünk, ha azon választmánynak okait közlendjük, mik őt a czéhek föntartásának s csak visszaéléseik kiküszöbölésének ajánlására birták. Különben is azt gondoljuk észrevenni a közönségben, hogy a többször nevezett választmánynak becses és fölötte sok tanulsága dolgozata kevessé, igen kevessé ismertetik.
Az érintett indokolás igy következik:
„A czéhek fenállása a közönségre nézve leginkább annyiban káros, a mennyiben általuk az iparüzésben egyedárusság állapitatik meg; ellenben a rokon érdekek egyesülésének, azon kölcsönös segélyzetnek tekintetén kivül, mellyben az egyesülők részesülnek, jótékony s hazánk közigazgatásának fenálló formái mellett csaknem nélkülözhetetlen a czéhrendszer annyiban, a mennyiben az iparüzők között a rendőrség általa legsikeresebben tartathatik fen.”
„Kettős tehát a kézmü-rendszer átalános elveinek meghatározásában a törvényhozás feladata, egy részről t. i. fen kell tartani továbbá is a czéhrendszernek mind azon szabályait, mellyek a jó rendnek az iparüzők közötti fentartására szükségesek, más részről pedig meg kell szüntetni mind azokat, mellyek által a czéhrendszer egyedárussággá fajul el.”
„A czéhrendszernek mostani szerkezetében az egyedárusságnak alapja abban fekszik, hogy egy részről a mesterjognak megnyerése nehezitetvén, ez által a mesterségeknek önállólag való folytatása csak kevés egyénre szoritatik, más részről pedig azok, kik a mesterséget a fenálló társulatoknak szabályai szerint nem tanulták, ha bár különben abban jártasak is, élelmüknek illyetén kézi mesterségek gyakorlata általi megszerzésében egyátalában gátoltatnak.”
„A mesterjognak megnyerését a remekelés s a visszaéléseknek attól a gyakorlatban el nem választható tömege neheziti leginkább, a választmány tehát ezt jövendőre anynyival inkább eltörlendőnek véli, mivel az illető egyén mesterségébeni jártasságának biztos fokmérőjeül különben nem szolgál, s midőn a remekelés megszüntetése által a mesterjognak megnyerése könnyitetvén, azáltal a czéhek egyedárussága nagy részben elenyésztetik, ha ezen szabályhoz még hozzá adatik, hogy a mesterséget legényekkel csak a mesterjogot nyert iparüzők folytathassák ugyan, de legényeknek segedelme nélkül, saját kezére élelmét akármelly mesterséggel mindenki, ha bár azon mesterséget szabályszerüleg nem tanulta is, kereshesse: alkalmasint meg lesz téve minden, a mit a czéhek külső alakjának fentartása mellett, a teljes iparszabadság fokonkinti létesitésére nézve a jelen körülmények között tenni lehet.”
„Ezen főelvek vannak által szőve a kézműrendszernek alább következő alapszabályain, mellyekre nézve a választmány még azt jegyzi meg, hogy általa csupán átalános, minden kézi mesterségekre és társulatokra egyenlően titerjedő szabályok tétethettek javaslatba, s ezen átalános szabályokat a mesterségeknek különböző nemeire s a tásulatoknak egymástól szinte különböző helybeli körülményeire nézve részletesen kiegésziteni a közigazgatás köréhez tartozik.”
