A selyemtenyésztés Europában.
1663A selyemtenyésztés Europában.
Akármelly szempontból tekintsük is a selyemtenyésztést, feltünik előttünk annak fontossága, és hogy a közel jövőben, milly széles mező nyilik előtte, már azon roppant előhaladásból következtethetjük, mellyet a közbéke helyreállitása óta tett. Más tenyésztési ágat alig tehetni vele párvonalba. A selyemtenyésztés egyik igen nagy előnye abban fekszik, hogy épen a legszegényebb néposztálynak van hasznára, és a föld-, különösen a szőlőmiveléssel igen jól összeköttetésbe hozhatni. Hogy annál jobban szemügyre vehessük, egy pillanatot vetendünk ezen fontos tenyésztési ág történetére.
A selyemtenyésztés eredete az ősidő homályában vesz el. Mindenesetre ugy látszik, hogy China – az olly sok fölfedezés csudaországa – volt bőlcsője. A chinai mondák szerint Si-ling-tschi császárné, Ho-ang-ti császár neje, a mi időszámlálásunk előtt 2700 évvel, tanitotta a chinaiakat a selyem-bogár-tenyésztésre, a selyem szerzésére és feldolgozására. A világ minden országai között még most is mindig China termel aránylag legtöbb selymet, és a nők ottan a legtevékenyebb részt veszik ezen nemzeti foglalkozásban. A mint a földmivelés buzditására a császár minden évben saját kezével megfogja az eke szarvát, hogy az első barázdát vonja, ugy gyüjti a császárné minden évben nagy ünnepéllyel a legelső szederfalevelet a selyembogarak számára, hogy a népet a selyemtenyésztésre buzditsa.
Idiában, hova a selyembogarak Taprobana (Ceylon) lakosai által jutottak, legott kiterjedt ipart hoztak létre, jelesül Sericában, Serinda (kis Tibet) tartomány egyik fővárosában, honnan a rómaiak a selymet sericum-nak nevezték. Persiából a selyem-ipar, hol sokáig egyedáru volt, Nagy Sándor hóditásait követve Ázsia nagy részében elterjedt. Már Aristateles emliti, hogy a selyemipar Pamphila által Kos szigetébe vitetett. Mind ezen nagy elterjedés mellett is a selyemkelme igen ritka és szertelen drága volt. Aurelian császár ezen szavakkal adott nejének egy selyemköntöst „isten őrizzen, hogy valaha selyemszövetért annyi sok aranyát adjak.” Akkori időben egy font selyem egy font aranynyal fizettetett.
A selyemtenyésztés és selyemkelmék gyártása Europában, hova a keleti selyem már rég eljutott, sokáig egészen ismeretlen maradt. Rómában a selymet pók csinálmányának tartották. Csak 527-dik év táján hozott két barát selyembogártojást nádban Indiából Constantinápolyba, mit Justinian császárnak adtak, ki azt nagy örömmel fogadta és olly jól tudta használni, hogy kevéssel azután Athenében, Thebában és Korinthusban selyem kézmű-házak keletkeztek, és a selyemtenyésztés, mint Montesquieu mondja, egyike lett gazdagsága forrásának és leghatalmasabb támaszainak. Roger siciliai király a selyemtenyésztést, Görögország meghóditása következtiben Palermóba ültette át, honnan Olaszarszág más részeiben is csak hamar elterjedt. Spanyolországban az arabok által jött divatba. Olaszországból VIII. Károly alatt déli Francziaországba jutott, de hol a 15 és 16-dik században csak csekély gyarapodást tett, ugy hogy csak II. Henrik koronáztatása alkalmával Reimsban viselte az első selyemharisnyát. Angliában VIII. Henriknek, VI. Eduárdnak és Erzsébeth királynénak volt nehány pár selyemharisnyája, de a mit csak különös ünnepély alkalmával viseltek.
1664Francziaországban a selyemipar csak a 17-dik században nyert először gyarapodást. IV. Henrik és ministere Sully voltak első hathatós pártfogói; Olivier de Serres volt az első, ki azt nagy buzgalomal terjesztette. XIV Lajos alatt Lyon városa, Colbert ministertől hathatósan gyámolitva keritette kezére ezen uj iparágat, melly gyorsan virágzásra jutott. Azonban a selyemkelme magas ára miatt a népnek megszerezhetetlen maradt, és a közönséges piaczról egészen ki volt zárva. Egyedül a királyok, fejedelmek és a főnemesség használhatták, és csak a mi időnkben lett tulajdonkép közönséges. Francziaországban a selyemtenyésztő társaságok, különösen Párisban erre rendkivül sokat tettek, mint évkönyveik 10-dik kötetéből láthatni. A franczia forradalom következtiben a selyemipar Francziaországban, különösen Lyonban, Toursban és Nimes-ben egészen tönkre jutott, az iparos népesség az országból kitüzetett, és csak Napoleon alatt kezdett ismét a selyemipar Francziaországban emelkedni. –
Jelenleg csaknem minden europai statusban, ha nem a selyemtermelés is, de a selyemkelmék gyártása otthonos. – Mindenek előtt ezen iparág elterjedtségeért az austriai birodalom emlitendő. Öszves selyemtermelése jelenleg az itteni hivatalos adatok szerint évenkint 26,880,000 kilogramm gubóra emelkedik, mellyből 13,880,000 kil. Lombardiára, 10,460,000 kil. a venetiai tartományokra, 1,680, 000 kil. Tirolra, és 672,000 kil. a birodalom több részeire esik.* Lombardiában az aránylag csekély földterületet és ahhoz megkivántató tőkét tekintve, egy iparágat sem hasonlithatni jövedelmezőségre nézve a selyemtenyésztéshez. Vegyük egy bécsi mázsa szederfalevél középárát 2 ft 20 krra. ekkor a Lombardiában föletetett összes levél-mennyiségért 11,340,000 ftot kapunk. Ha most a nyert gubó bécsi fontja egyremásra csak 49 kr is, ekkor az összes gubó-termelés Austriában 24,387,000 ftnyi értékü lesz, mellyből a levélre forditott költség levonása után 13,047,000 ft marad a termelők számára.
Statisticai tabellák szerint 1842-ben a selyemgubó-termelés az austriai birodalomban 317,136 mázsára ment: ebből esik Lombardiára 173,126 m, Velenczére 110,578 m., Tirolra 22,173 m., Magyarországra 4712. m., katonai örvidékre 3111 m., tengerpartra 2910 m., Dalmatiára 466 m., Karinthia és Karnióliára 50 m., Ennsen aluli Austriára 14 m. és Csehországra 12 m.
Egy font venetiai gubó átalában csak 48 krra számitatik, miszerint a selyemtermelés öszves értéke a birodalom ezen részében 15,200,000 ftra megy. Nem kevésbé megnyugtató állapotban vannak a gombolyitó intézetek. Lombardiában volt illyen 1841ben 3,183, kazán hozzá 38,600 mi körül 90,000 ember 50 napig talált munkát. 12 könynyü font gubóból kap az ember egyremásra 1 font nyers selymet, melly 7 fton kel, e szerint az öszves lombardi nyers selyem értéke, az 1 millió ftnyi munkabért is bele számolva, 28,371,000 ftra rug. A venetiai tartományokban van 2126 gombolyitó ház, melly 2,330,000 font nyers selymet állit ki. Tirolban 1841-ben csak 778 illyen intézet volt 5352 kemenczével, mellyekben 375,650 font nyers selyem készitetett. Legkevesebbet termel azonban a selyemtenyésztésre annyira alkalmas Magyarország a katonai vidékkel együtt, u. m. csak 8,560 mázsa gubót, 61,800 font nyers 1665selymet, melly 1,480 kazánnal biró, 82 motoláló helyen gombolyitatik le.
Fonda volt Lombardiában 1841-ben 546, a venetiai tartományokban 200, ugy hogy az austriai birodalomban készitett selyem összes értékét 52,510,000 ftra tehetni, melly köv. oszlik fel a birodalom részei között: Lombardiára esik 30, 540,000 ft, velenczei tartományokra 18,218,000 ft, Tirolra 2,995,000 ft, Magyarországra és a katonai vidékre 542,000 ft, a tengerpartra 210,000 ft. Ezen összegben volt gubó 44,579,000 ft áru, nyers selyem 3,028,000 ft áru, feldolgozott selyem 4,600,000 ft áru, és hulladék 305,000 ft áru. Az összes nyers selyem-termelés az egész birodalomban 1841-ben 3,939,956 fontra ment, mellyből egy harmadrész, vagy is 1,200,000 font kivitetett, a többi a belföldön dolgoztatott fel.
A statistikai rovatos adatok ugyan különböznek valamit a mienktől, mivel az értéket 50,294,291 ftra teszik, u. m. gubó 42,700,000 ft értékü, nyers selyem 2,900, 000 ft. ért., fonott selyem 4,400,000 ft, és a hulladék 500, 000 ft értékü. Austria kereskedelmi hivatalos kimutatásában a selyem-forgalom 1845-dik évre következőn van számitva:
| Bevitel | Kivitel |
| értéke | értéke |
| Selyemgubó legombolyitásra | 18,300 pft | – |
| Nyers selyem fonatlan | 759,600 pft | 6,705,000 pft |
| Nyers selyem fonott előfonalra, bélfonalra stb. | 1,800 pft | 17,239,500 pft. |
| Tisztitott vagy festett selyem élőfonalra, bélfonalra stb. | 7,200 pft. | 170,400 pft. |
| Varró, kötő és szövő selyem stb. | 4,800 pft. | 1,693,200 pft. |
| Mindenféle selyemhulladék | 76,680 pft. | 974,610 pft. |
| öszvesen | 868,380 pft. | 26,782,710 pft. |
Türk szerint a selyemtenyésztés északi Németországban is egész Königsbergig és Laland szigetéig, azaz az északi szélesség 50-dik fokáig elhatott, hol már a szőlő meg nem terem. Az eddig tett öszves kisérletek bizonyitják, hogy szederfát mindenütt nevelhetni, hol az alma- és körtefa megmarad, miből azt lehetne következtetni, hogy a selyemtenyésztés ezen vidékeken is haszonnal üzethetik. A Documens sur le Commerce szerint a vámegylet selyemtermelése mintegy 1000 kilogrammra megy, holott már a Nagy Fridrik idejében magában Poroszországban 7000 kil. ment. A fölebbi adat tehát nyilván, igen csekélyre van téve. A legutolsó berlini kiállitásnál képviselt termelő országok voltak: Porosz-, Bajorország, Würtemberg, Baden és Anhalt. Az északi selyem különösen azért kapós, mivel a bogarak annál finomabb szálakat bocsátanak, minél inkább észak felé vitetnek. E körülmény előttünk amaz országok selyemtermelésére igen fontos. A vámegyletnek, melly 1837-ben csak 14,111 selyemszátyvával birt, van jelenleg mintegy 25,009 szátyvája, melly egyremásra 800,000 kil. nyers selymet dolgozik fel. Crefelden és környékén van mintegy 9000 szátyva. Elberfelden és környékén 800, Viersenben, Kölnben és Gladbachon 3000, Berlinben és Potsdamban 3000, Szászországban 1000, és a többi vámegyleti országokban 1000.
1666Spanyolországban a selyemtenyésztés főleg Valencia, Requena, Talavera és Jaenben üzetik. Ezen, a selyemtenyésztésre olly alkalmas ország öszves selyemtermelése 1, 100,000 kilogrammra becsültetik. Mintegy fele külföldre megy, de be semmi nyers selyem nem vitetik. A selyemszátyvák száma Spanyolországban 25,000-re tétetik épen annyi mint Poroszországban, és két annyi mint Schweizban. A Madridban tartott legutolsó iparműkiállitás megmutatta, hogy Spanyolország selyemipara nem sokára nagy kiterjedésre és tetemes javulásra teend szert.
Europa selyemtenyésztést üző többi országai közül még Törökországot emlitjük, melly a gyáros országoknak évenkint 2–300,000 kil. nyers selymet szállit. Sardinia selymét nagyobb részint külföldre küldi. Anglia ugyan maga selymet nem tenyészt, de mindig tetemesb mennyiséget használ fel, leginkább Indiából, jelesül pedig Bengalából, kisebb de mégis tetemes mennyiségü selymet vesz Olaszországból, különösen Lombardiából. Anglia vett 1844-ben 2,812,233 kil. vagyis három annyi nyers selymet mint 1841-ben. – China adott e mennyiséghez 335,114 kil., Keletindia 757, 000, Olaszország 616,000, Francziaország 513,000, Törökország 338,000 kil. selymet. – A chinai selyem ezen csekély mennyisége nyilván mutatja, hogy Anglia Chinából nem közvetlen uton kapja a selymet. Oroszország 1842-ben csaknem 400,000 kil, külföldi selymet használt fel, mellynek 1/4 Persiából, 1/4 pedig Olaszországból jött. – A szállitmány Törökországból annyira megfogyott, hogy csak 1/16 részét tette az egész bevitelnek. A Kaukazon tuli tartományok 3/16 részt szállitottak. Átalában a selyemtermelést Europában 56,481,000 kil. gubóra tehetni. Ebből az austriai birodalomra esik 26,880,000, a vámegyletre 1000. Spanyolországra 11,000, Törökországra 400,000, Sardiniára 500,000, Francziaországra 17,000,000, a két siciliai királyságra és Olaszország egyéb részeire 500,000, Schweizra 200,000 kilogramm. Más országok termelése részint jelentéstelen, részint nincs kipuhatolva. Ha itt Francziaország selyem-termelését még különösebben szemügyre vesszük, köv. észrevételeket kell tennünk:
Francziaországban a selyemtenyésztés a forradalom előtt csak Provence és Languedoc-ban üzetett, Dauphiné, Gascogne és Touraine-ben pedig ezen a nélkül is gyöngén ápolt iparág ismét abban hagyatott. Jelenleg a selyemtenyésztés 64 megyében van elterjedve, és azok közül 22ben nagy tüzzel üzetik, a többi 42 megye csak mintegy 10 év óta kezdett szederfákat ültetni, és a bogarak tenyésztése ott is minden évben nagyobb terjedelmet nyer. Ezen gyors előhaladást az ország főleg a párisi selyemtenyésztő társaság ernyedetlen fáradozásinak köszönheti, melly ezen iparágat közép és északi Francziaországban, mindenek felett pedig a főváros környékén meghonositani törekedett. A párisi sajtó és a megyei hirlapok is sokat tettek rá, hogy a selyemtenyésztés Francziaországban tudományos alapra helyeztessék. Igen nehéz Francziaország öszves selyemtermeléséről pontos és tökéletes átnézetet adni, mivel e tekintetben eddigelé semmi hivitalos közlés sem bocsátatott köztudomásra. Annál szivesebben kell hát vennünk a megyei fökormányzók egyes közléseit megyéjök selyemtenyésztéséről. Ezekből tudjuk, hogy Ardeche megyében 1846-ban csaknem 1.642, 660 kil. gubó, és abból 185,964 kil. selyem nyeretett. – Herault megyében ugyanazon évben a gubó-nyeremény 233,968 1667kil., a selyemé pedig 173,934 kilogrammra ment. – Szederfa mintegy 375,931 db volt. Vaucluse megyében a gubógyüjtelék 511,591 kil., a selyemtermelék pedig 125, 966 kilogrammra ment. Bouches-du-Rhone megyében 359, 018 kil. gubó termeltetett. Belley kerületben 123 községben 1274 család volt, melly selyemtenyésztéssel foglalkozott; volt ott a csemetéken kivül 222,910 db szederfa. Dyon környékén 4000 kil. gubó termeltetett.
Mit még a selyemtermelékről mondanunk kellene, arról a hivatalos adatok hiánya miatt hallgatnunk kell. Nehány itteni statisticus a termelést 1,700,000 kil. nyers selyemre becsüli, mit mintegy 17 millio kil. gubó termelékének tekinthetni. Ha ez utóbbi kilogrammjának középárát 4 frankra veszszük, akkor abból 68 millio franknyi érték kerekedik ki. A franczia selyemkézműzet szükségletére az emlitett mennyiség korán sem elég, és 1846-ban még 72, 161,628 frank áru selyem vetetett külföldről.
Lehetetlen mégállnunk, hogy ez alkalommal az itteni selyemtenyésztő társaság teljesitéseiről kissé bővebben ne szóljunk. A társaság a falusi iskolamestereket szólitotta fel, hogy a selyemtermeléssel foglalkozzanak, és a bogártenyésztést az idősb tanitványok társaságában végezzék. E végett a társaság több év óta jutalmakat osztott ki a legérdemesb tanitók közt. Fájdalom, a pénzerő nem engedi, hogy hatáskörét tetemesen kiterjeszsze. Azon javaslat, melly a jutalmak számát tetemesen kivánja szaporitani, hogy az a vidéki tanitók számával illő arányba hozathassék, és e végre a kiadási költségeket a statustól akarja kieszközölni, eddigelé még semmi viszhangra nem talált. Az elemi tanitók helyzete Francziaországban átalában szomoru. A status a fizetést ezeknek, összehasonlitva hivatásuk nagy fontosságával, olly szükmarkulag adja, hogy minden, helyzetök jobbitását czélzó rendszabály az ember előtt csak teljes tetszést találhat. Ez egyébiránt a leghathatósabb eszköz, melly a selyemtermelést az országban népszerüvé teszi, mi a dolgozó osztály java tekintetéből annyival kivánatosb, mivel kevés iparágat lehet a föld-, kivált pedig a szőlőmiveléssel olly tökéletes öszhangzásba hozni. A szederfa derekasan tenyészik az olylyan földön is, mellyen már a gabna nem terem, amott tehát az utóbbitól nem vonja el a földet. Minden bortermő vidéken teljesen alkalmas az égalj a bogártenyésztésre. Ezen vidékek azonfelül a föld eldarabolása, és a szőlőmiveléshez szükséges kézi munka következtiben a legnépesebb vidékek, a számos gyermek, aggastyán és némber, kiknek erejét a nehéz mezei munka felülmulja, a selyemtenyésztésben czélszerü, könnyebb és e szerint legalább is szintolly jövedelmező foglalkozást találnak. E mellett a kicsinyben üzött selyemtenyésztés a legjobban sikerül. Tisztaság, rend és pontosság a bogár ápolása körül, melly a szőlőmivelésnél elkerülhetlenül szükséges, átalában inkább feltalálható a szőlő-, mint a földmivelést üző népnél, s a szőlőmiveléssel foglalkozóknak épen azért különösen ajánlhatni a selyemtenyésztést.
A selyemtermelő országok nem mindig egyszersmind azok, mellyekben legtöbb selyem feldolgoztatik. Igy Anglia, melly eddigelé semmi selymet nem termelt, felhasznált 1844-ben 2,812,233 kil. nyers selymet, a vámegylet 800,000et Oroszország mintegy 400,000-et, Francziaország majd 4 milliót, mig Törökország, Spanyol- és Olaszország nagy része 1668a keblökben termelt selyem csak igen kis részét forditják iparukra.
Bármilly tökéletlenek is a fölebbi adatok Europa selyemtermeléséről, mégis elegendőleg bizonyitják, hogy ezen iparág mindenütt, hol megismertetett, a legujabb időben tetemes gyarapodást nyert, és igen sok helyen a legnagyobb sikerrel vitetett be. Mi azon meggyőződést tápláljuk, miszerint a selyemkelme arra van rendeltetve, hogy a gyapotkelmét még a közép és alsó néposztálynál is mindinkább pótolja. A selyemtermelés és feldolgozás nyilván képes arra, hogy nevezetes szerepet játszék azon gyarapodási alakulásnál, melly jelenleg a földmivelés és iparkörében, részint elő van készitve, részint pedig már valósággal be is állott. Vajha azért a kormányok ezt figyelemre méltatnák, és ösztönözve éreznék magokat, hogy a nemzeti foglalkodás ezen olly sokat igérő ágának diszlésétől a szükséges pártfogást meg ne vonnák. Nincs iparág, mellynek idegen országok versenyétől még sokáig olly keveset kellene félnie, mint a selyemtenyésztésnek. A gubó és nyers selyem kelete még sokáig könnyü és hasznot hajtó marad.
