FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
149FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Fájdalommal veszem kezembe a tollat. Ismét botrányt kell leirnom; nagyobbat a pesti önkénytesek minapi tetténél. Az 5. honvéd zászlóalj, már mint említők, gőzösön érkezett délután Pestre, másnap hajnalban tovább vala menendő. A legénység partra kivánkozott, mi azonban meg nem engedteték, hír szerint azon okból, nehogy a városban elszéledtek, a kora reggeli indulás időjéről elkéssenek. S e félelem, mint a következés bizonyítá, nem volt helytelen, az elöljárók hihetőleg ismerék vitézeik fegyelmetlen szellemét. De legyen bár hogyan: katonának – és a honvédek csak azoknak tartják magukat – első kötelessége az engedelmesség, essék bár nehezökre, lássék bár igazságtalannak, csak a haza törvényeit ne sértsék, s ezen tilalom, bár igen kényelmetlen lehete a zászlóaljra, bizony nem veszélyezteté a hazát. Honvédeink egy része azonban megszokta mindenben árulást látni, ha valami ínyökre nincs, tüstént elárultatnak hirdetik magokat, s kitől a gyakran képzelt baj származott, árulónak nevezik. Igy egy, már mártius előtt hazafiságáról ismert, s miatta üldözött főtisztöket, nem átallották néhányan ezen irtózatos bünről gyanusítani, miért? mert fenyítéket tart zászlóaljában. E rosz szellem látszék izgatni az ötödik zászlóaljat is, először is fenhangon követelé a tilalom visszavonását, s azt meg nem nyervén, szúronnyal rohant tisztére, s erőszakkal tört ki a hajókból, és szétoszlott a városban. Ezt még, mint ifjui hév kifakadását, szemben egy nagy város ingereivel, talán menteni lehetne, de nem az éjjel s más nap történteket. De a hazának ezen ifju katonái, ugy szólván reményei, nagy részt vad dőzsölésben tölték az éjszakát, s rendőri jelentések szerint, néhányan részegen hevertek reggelig a dunaparton, s más nap csak apródonként szállongtak a hajóra, magok bizonyítván, milly helyes volt a kiszállás tilalmának oka. S igy a folytonos dobolás és jellövések daczára is elmaradó honvédek miatt, a zászlóalj hajnali 4 óra helyett, csak délután 4 órakor indulhatott lefelé. Ez olly bűn, mellyet, ha a tilalom valóban igazságtalan lett volna, sem lehet menteni. Ez olly bűn, melly nem egyszer tizedelést vont maga után. Sereg, melly a fegyvelmet ennyire nem ismeri, nem nyert, nem nyerhet csatákat, de veszélyeztetheti hazáját. Hinni kell azonban – mert magyarok, hazafiak – hogy belátandják roppant hibájokat s megtérendenek. Honvédeink szeretik emlegetni a spartaiakat, de ezeket csak a szinte kegyetlenségig szigorú figyelem tette spartaiakká. S azokat, kik a Termoplyleknél a legnagyobbat tették, mit ember honáért tehet, – meghaltak, nem gondolá Lacedemon jobban dicsőithetni, mint azt irván emlékekre: „teljesíttették a törvényt”. De igy nem cselekszenek a fentebbi botrány bajnokai, nem ollyanok: kik mint a honvédsereg felállítása első napjaiban Pesten történt, a kapitányt torkon ragadják, vagy parancsolatára azt felelik: „Tudja kapitány ur, én marczius 15-nek embere vagyok, s nem szoktam vak engedelmességhez”. Ha ezen szellem – mi azonban történni nem fog – lábra kapna, ugy hazánk a honvédekben magának egy rokonczátlan praetorianus, vagy jancsár sereget nevelne, s olly epedve kellene várnunk e had feloszlatását, minő örömmel üdvözlők felállítását. – A honvéd zászlóaljak nagy része Szeged vidékén van, vagy oda jő. Gondolják meg, hogy a rettenetes Kinizsy ott volt kénytelen semmivé tenni Mátyásnak a fegyelemre lemondott fekete seregét. – De ezt nem hagyandja elérnünk a magyarok istene. Fiatal honvédeinket elragadhatja ugyan néha tüzök, de ez nemesebb mint sem hogy egy botlás után hamar jó útra ne térne s a meggondolásnak egyszer engedve, rajta ne maradjon. Gondolják meg önök, derék barátaink, hogy a haza reménye nagy részt önök viseletében fekszik. Gondolják meg, hogy rómaiak szerint, kik pedig meglehetős katonák, s annak idejében liberalis emberek voltak, nem „multitudo et virtus indocta”, hanem „ars et disciplina solent praestare victoriam.” S hogy Dobó és Zrinyi, Egerben és Szigetváron, még a titkon beszélgetőket is akasztófára ítélték. S gondolják meg végre, hogy azon katonától, ki egy gőzhajón szorongva töltendő éjszakától vagy más kényelmetlenségtől fél, nem fog az ellenség félni. S ha ezt mind átgondolják, lesznek önök, – mivé lenniök mindnyájan óhajtjuk, – a haza bajnokai.
