Az Agramer Zeitung augustus elsői száma.
Az Agramer Zeitung augustus elsői száma.
– Az Agramer Zeitung augustus elsői száma, placat alakban kitünő öreg betükkel hirdeti b. Jellasichnak bécsi fogadtatását. E szerint a bánt, mint őt az Agramer Z. nevezi, a Bécsben szállásoló német, tót és olasz sorkatonaság tisztei ugyancsak megtisztelék; e lap szerint soha Bécs olly fáklyás zenét még nem látott, mint a melly julius 27-én a bárónak, mint Ausztria emberének adatott. E nap örökre nevezetese leend a horvát krónikákban.
Azt irja továbbá e czikk, mintha a magyarok e nagyszerű tiszteletet macska zenével kivánták volna paralisálni, de a mi nem sükerült; mert a nemzetőrség védelmére állt a vendégnek. Maga Doblhoff minister állt estve őrt a báró laka előtt, kit később b. Jellasich maga személyesen vezetett a katonatisztekkel, nemzetőrökkel s bécsi küldöttekkel és polgárokkal megtelt vendéglőbe. A magyarok által bérbefogadottak cravallt akartak csinálni, de elfogattak, s egyről még a nemzetőri köntöst is lehúzták, mert „pereat Jellachich” kiáltani bátorkodott.
E nagyon is fenhangon s nagy betűkkel irt dicsekvések után nevezetes az Agramer Zeitungnak a következő czikkecskéje is melly azonban már valamivel kevésbbé kitünő betükkel van irva; ebben köszönet mondatik a szabad Austriában levő szabad horvát, szerb nemzet részéről Bécsnek a bán iránt tanusitott szives fogadtatásaért, s e köszönetben a több phrasisok közt az is mondatik, hogy Bécs falai közt tartózkodik jelenleg az ő Messiásuk, ki talán Austriának is Messiása.
És utoljára magának a bárónak rá kell jőni a gondolatra, hogy ő csakugyan valódi Messiás, ha csak azokról értesíttetik, miket a bécsi kormánylap, az osztrák Lloyd és az Agramer mondanak felőle; mert ezeknek mindenik száma a legkeresettebb bókokkal hódol neki, ellenben a magyarokat a legkeserűbb rágalmakkal illeti. Ha valahol itt bizonyúl be ama régi közmondás: „Jótét helyébe jót ne várj.”
Kérdjük, midőn a martiusi napokban kimondók az egyenlőség, szabadság és testvériség elvét, s kivívtuk a régibb alkotmánynak átalakitását, vérrel fertőztettük-e utczáinkat, volt-e bántása csak egynek is, ki más nemzetbeli köztünk lakott, nem hirdettünk-e békét minden népeknek; s nem szentül megtartottuk-e szavainkat, és ime felkel b. Jellasich Horvátországban, és elkezdődik az ottan lakó magyarok ellen az üldözés, és vérszemet kapnak a hazánk déli részeink lakó szláv népek, és foglalás vágya szállja meg keblöket, és kegyetlenség, pusztítás és rombolás bélyegzi utjokat. Ezt nevezitek ti civilisatio terjesztésének, s ez iszonyatosság első főinditóját nevezitek ti Messiásnak.
A bécsi „Constitution” szerint, midőn az exbán b. Jellasich aug. 1-jén János főherczeg előszobájában várja bebocsáttatását, egy udvaroncz eme szavakkal mutatá be őt a belépő spanyol követnek: „Ime b. Jellasich egyike ama három férfiaknak, kik Ausztriát fentartják.”
A czikkiró kérdést tesz, ki lehet e 3 férfiu! s felel rá: Radeczky, Windischgrätz, és Jellasich,és miután elmondá a két első felőli nézeteit, azt kérdi: miként lehet ez utóbbit Austria gyámolának tartani. Ez ugymond megfoghatlan! kinek feltünte a legmagasb körök chronique scandaleuse-ében fog megemlíttetni, ki a Metternich-Apponyi protectiójának utolsó maradványa, ki egy mart. 13-kára visszadatált rendeletnél fogva horvát bánná neveztetett a magyar ministeriumnak daczára, kinek tehetségi köre hűtlen pártütés, kinek érdemei csak a sárgafekete reactio számára készített machinatiók, s e férfi egyike Ausztria gyámolitóinak! Gyalázat azon feketesárga udvaronczra, ki a fenebbi szavakkal mutatta be őt.
Bezzeg más mondanak azon vagyonosb horvát családok tagjai, kik mint becsületes férfiak a Jellasich-Gájféle camarillával nem tartván kiraboltattak, s ha Grätzbe nem menekülnek, azóta már függnének, Jellasich föl is kéré a Pillersdorf-ministeriumot ezeknek kiadatására, mi azonban főherczegünk közbenjárása miatt meg nem történt. –
Ugyancsak a Constitution figyelmessé teszi Bécs polgárait, kik b. Jellasichnak fáklyazenével tisztelegtek: vigyázzanak, nehogy a camarilla megbizásából ő adjon majd nekik egy nagyobbszerű fáklyázást.
Sz. F.
