Verbász alatt a jászkun táborból aug. 2.
Verbász alatt a jászkun táborból aug. 2.
A legnagyobb lárma és nyugtalanság után indítom útnak tudósításomat, mellyért is, ha talán zavartnak látszanék az olvasó előtt iratom, mentsen ki azon körülmény, hogy a Danaidák hordójaként folyó híreket és eseményeket lehetetlen hirtelenében pontosan rendbe szedni. Mindenek előtt leginkább figyelmet érdemel tegnap történt csatánk, mellyet tájékozás végett czélszerűnek láttam körülményesen leírni. Miután ugyan is lovasainkat már annyira elragadá a vakmerőség, hogy minden felsőbb tiszti engedelem nélkül öten-hatan, ki ki csaponganak a sz. tamási tanyákra: alkalmat és vérszemet vevének a ráczok tyúkólakba, és más rejtett helyekbe lopni magokat azon czélból, hogy az egymástól elszakadozó requiráló lovasokat többed magukkal elcsiphetvén: diadallal vigyék gőz-quillitonnális veszedelmesebb mészárszékökre. Tegnap történt ugyan csak, midőn a már akasztandó Zomborba igyekezett rácz deputatio tagjai. Alexievich és Stojacsko kémek nézésére összesereglett nemzetőrök tömege közé villámgyorsasággal jött azon hir, hogy a tanyákon czirkáló lovas kúnok közől többeket elfogtak a ráczok, dühös oroszlánként rohantak a lovas huszárok bajtársaik megmentésére, minthogy azonban már csak hült helyöket látták az elfogott kúnoknak, bőszültségökben felgyujtották a tanyák egy részét. – Borzasztóan szép volt látni az üszkök lángjait, mellyek több ölnyire nyaldosták a levegőt. – Mig mi vizsgálgatánk a háborús időkben legkevesbé sem meglepő jeleneteket, rohanva hozá egy lovas huszár azon hirt, hogy jőnek a ráczok, álljunk talpra stb. – Három negyed nem került bele, midőn az őrsereg és sorkatonaság Volnhoffer general és Bakonyi ezredes vezérletök alatt ágyúteleppel ellátottan szemközt állott a kukoriczába huzúdótt ráczság egy részivel. Legelőször is ágyúval üdvözöltük a kukoricza hősöket, és egy szerb csoporttal rakott kocsi keresztül is lövetett. Ők szinte feleltek, de minthogy fent lőttek, csak sivitásait hallottuk golyóiknak. Röviden oda megy ki az egész, hogy a kölcsönös ágyú és puska-puffogtatásoknak az lett eredménye, hogy az ágyulövések után előre nyomult bátor lovas nemzetőrség egy része közől gr. Zichy Ferencz, gr. Széchenyi minister nővérének gyermeke* midőn egy mellette lévő szerbre vágott volna, eltévesztvén a csapást, lebukott lováról, s tüstént keresztül lövetett egy bandita szerb által. Elesett ezenkivül még egy becsületes kis-kún-szabadszállási polgártárs is, kinek a csatatéren maradt testéről fejét levágván, bevitték fészkökbe, hol minden magyar fejre két darab arany van kitűzve parancsnokuk által. Mieink közől többen nem estek el, míg közőlök a kukoriczában és zabban tudja a jó ég hányan maradtak. Név-játom H. L. a bácsmegyei főispán testvére egy olly szerbet vágott le, kinek elvett pompás fegyverei, mindenesetre előkelőt árulnak el. – Baki Endre Kis-Kún nemzetőr szinte más világra küldött egy sikra szorult szerviánt. Két negyed órai küzdés után visszavonult az épen városunk alatt álló kukoriczából a vadrácz csorda, sánczai közé. Megjegyzendő, hogy e csapat volt a triariusság. Haza vonulván táborunkba, mi is leheverénk egy kissé, midőn az örsön levő őrök jellövésére lármát kiáltottak embereink, egyszer éjfél előtt, kétszer pedig után. Hozná isten már mielőbb Ó-Becse felől a megtámadás óráját! hogy a megboszankodott sereg innen is neki eresztetvén, semmivé tehetnénk e szemét népet, melly csak bitófára született. A foglyok közől naponként felköttetik kettő három; a pópákra legutoljára kerül a sor.
Gr. Széchenyi Lajos leányának gyermeke. – A szerk.
Horvát László. 8. századb. nemzetőr.
