OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Sardinia. Az olasz tartományok egymásközti szövetségén munkálkodó turini társulat egy emlékiratot nyujtott be Pinelli belügyministerhez, mellyben kinyilatkoztatja, hogy a közbenjáró hatalmak által tett feltételek – hir szerint – ollyanok lévén, mellyek Olaszország becsületét sértik, a nemzeti egység felé tett lépéseket elrontják, s ellenkeznek a félsziget függetlenségével; figyelmezteti az összes ministeriumot, hogy ezeknek elfogadásától óvakodjék, mert béke helyett egyetemes harczra költé a nemzetet.
A „Corriere mercantile” szerint az Austriával kötendő béke alapja ez: Parma és Piacenza herczegségek Lombardiával együtt a Mincioig csatoltassanak Piemonthoz. Peschiera és Mantua szinte. Velencze körülirva határait legyen szabad várossá. Az innen fönmaradt birtok essék Austriának. V-ik Ferencz pedig megtartja a modenai herczegséget.
– Lombardia. Az „Allg. Zeitung” tudósításai szerint is, mellyeket bizonyára semmi ultraitaliano rokonszenvvel nem lehet gyanúsítani, az olaszok újabbi meghódíttatásuk óta nem hogy fűlnének az osztrákokhoz, de a tedeschi még gyűlöletesb lőnek előtte. A polgárok nem ritkán egyik a másiknak szájából kiverik a szivart, csak hogy a kevesb dohányfogyasztásal a kincstárt károsítsák. Nem rég két milanóit, mert ingerlette a dohányzókat, 8 hónapi nehéz börtönre s havonként kétszerti bőjtre itéltek. – Radeczky jelenleg tekintélyes erőt von össze a nagyobb tó Testin és a Po környékén, miért is Comból s Paviából minden várőrséget ide vont. – Milanóban minden katonai pont ágyúkkal s katonasággal van ellátva. A Brera palotában 1500 horvát tanyázik, s a vagyon nem legbiztosabban van felügyelésök alatt. Több franczia, német s schweiczi család elköltözött a városból.
– Modena. Az istenkegyelméből visszahelyezett – mint ő mondja – s a nép boszankodására visszatért, mint az olasz mondja, modenai herczeg, keveset látszik népe szeretetébe bizni, mert palotája előtt két ágyú van fölállítva, és számos őrsereg védi éjjel nappal. Egyik olasz lap furcsa megjegyzést tesz erre. Én nem tudom – igy szól – a királyok annyit panaszolkodnak a kormány bajairól, az uralkodás fáradalmairól, s mégis ha elűzi őket a nép, mindegyik vissza jő. Mégis dicső készség ez a haza iránti szeretet. A rosz világ ugyan azt tartja, hogy inkább a jövedelmek birnak illy varázs visszavonó erővel, de én nem hiszem, hiszen a népek szivesben kifizetnék őket sok helyt, csak hogy tőlök menekülhessenek, de dehogy távoznak, dehogy távoznak!
– Nápoly. (Levéltöredék.) Kétségbe tudnék esni s megtagadni az istent, ha megfontolom azon gazságokat, mellyek itt a tavaszszal kisarjadzott szabadság ellen történnek, s megátkozni a királyt, ki népének javával, életével s mindenével illy roszlelkűleg, illy istentelenűl bánik. – De még tűrök egy kevéssé – talán mégsem hazugság szivemen a szózat, hogy van igazságos és bosszuálló isten az égben, s talán mégis el kell jönni a rosz királyok keserü órájának. Nápoly többé nem a szabadság zöldelő kertje, az ősz lehervasztotta, s a tél talán megöli szépségeit. Messina halomra lövetett, a nép ezerszámra fökonczoltatott, s miért? mert védé magát a bourbon vérszomjasság ellen. Egy királyért! annyi ártatlan vér! Holnap talán össze fog lövetni Palermo, egész Sicilia vérben s lángban fog állani. Az ember élet ki fog öletni, a vagyon elromboltatni, a nép szolgabarommá tétetni? s miért? mert egy nép nem akarja ebként kezét nyalni a vérszomjas Bourbonnak. Egy királyért! Ennyi ártatlan vér! Valljon mikor hat már isten szine elébe, hogy villámot küldjön érette! Az alkotmány csak papiron van, de nem él többé. A kamara minden óvás ellenére is föloszlatott, mert a királynak úgy tetszett. – A szabadelmü párt üldöztetik s börtönbe vettetik. A lazzaronik ismét hatalomra jutottak, s mint testőrei a királyi zsarnokságnak mindenhatók. A ki ellent áll, azt nappal az utszán leszurják. Senki sem biztosk és az degen nem mer lákából távozni. Sokan már bizonyosnak mondják, a tavasszal elűzött Delcaretta rendőrigazgató visszatértét. Ez a királynak első hóhérmestere. – Az orosz követ Chreptowich mindenható az udvarnál. A franczia s angol követek félénkek s gyávák. Miattok veszett el Messina is, mert az orosz követ minden beavatkozást Sicilia irányában casus bellinek mondott. És aztán – mondjátok, illy bánásmóddal nem inkább siettetitek e késleltetés helyett a népek fölkelését zsarnokaik ellen? Közelebb az óra mint sem gondoljátok sat. sat. E levél alkalmasint tulságos szenvedéllyel van irva, de hogy Nápoly sorsa valóban igen szomorú – az nagyon is való!
– Sicilia. Ruggiero Settimo, Sicilia legnépszerűbb embere s kormányelnök, szózatot bocsátott szét az egész országba, hogy Messina hallhatatlan példáját követve, inkább minden város porrá égjen s minden polgár meghaljon, mintsem a gyülölt király kormánya, vagy inkább járma alá visszakerüljön.
– Ancona. Sept. 9-kén érkezett ide Albini főparancsnoksága alatt a Velenczéből elköltözött sardiniai katonaság. Lehetnek mintegy 2 ez. s csak della Marmora tábornagy jött velök. Pepe Velenczében maradt, s nem rég harczi fölszólitásokat küldött szét Olaszországban, részint fegyveres erő, részint pénzsegély gyüjtésére, s mindenütt – főkép Rómában – már is tetemes összeg gyült egybe.
– Sardinia. A király táborából szállongó hirek szerint a békekötés közel van valósulásához, de valljon a közbenjáró hatalmak beleegyezésével-e, vagy sem fog megtörténni? azt senki sem tudja. Miután pedig a turini ministerium nem rég ellen mondott annak, mintha Károly Albert saját kezére alkudozásokat folytatna, tehát a békekötés csak a közbenjáró hatalmak befolyása mellett volna lehetséges, ez pedig még igen korán jutna megállapodottsághoz.
– Turin. A kormány gondos vizsgálata nyomán kisült, hogy az ezredek a lefolyt háborúban egyetlen egy zászlót sem vesztettek el. Látszik ebből, hogy a Bécsben diadaljelűl kiállított háromszinű zászlók, nem a csatamezőn vétettek el, hamem valami olasz magazinumból szedettek ki. Az általunk többször ajánlott „Der Radicale” bécsi lap is bizonyitja, hogy a kérdéses zászlók olly épek és tiszták, hogy fel nem tehetni rólok, hogy valaha tűzben lettek volna. Egyike ez azon kóficzoknak – mond a „Radicale” – mellyekkel a ministerium a népet ámítgatja.
