KÉPZŐ MŰVÉSZET
KÉPZŐ MŰVÉSZET
Azon kérdést, melly taval a József-emléktársulatot még két nagyon egyenetlen részre osztotta: azokére t. i. kik a szobrot „első rangu művész”, és igy külföldi által kivánták készíttetni – s ez volt a többség; és azokéra, kik „hazai művész” által, melly tovább látó kevesebbség érzéseit fejezte ki a Magyar Szépirodalmi Szemle, különsen sept 26-n kelt, figyelemre méltó czikkében: ezen kérdést azóta megfejtette a kor, meg az átalakult világ. T. i. e társulat’ elnöke, Rottenbiller úr, a junius 21-én tartott választmányi ülésben nyiltan kimondá, miszerint ez ügy olly phasisba lépett, mellyben az emlék immár csak megyar müvész által készülhet. Noha a jelen percz nem engedi, hogy a multkor’ érdemeinek szánt emlékek’ emelésével foglalkodjunk, s azért az említett társulat’ választmányának teendői egyidőre a befolyt pénzek ellenőrzésére s az aláirottak’ lehető beszedésére szoritkoznak: a kegyelet azon hazafi iránt, ki nem régen még a nádori székből védette igazainkat egy, országos éltünket emészteni folyvást igyekvő főkormány ellen, nem hűl ki szivünkből, csak rejtezik abban, míg egy ohajtott s kiérdemlett szebb idő kedvezend, s ismét örülni foghatunk jelenünknek, építni a jövendőségnek, s hálásan visszaemlékezni halottainkra, kik hű barátink voltak. A József nádoremléke e szerint csak függőben marad; azon húsz ezer pft, melly a Schwanthaler által készült rajzok’, mint a,s egyéb költségek’ fedezése után fenmarad, ötszáztulis kölcsönképen az állodalom’ rendelkezése alát bocsáttatik; az említett gipszminta a nemzeti museum’ szoborcsarnokában fog felállittatni, és midőn béke lesz a honban, gon doskodni fogunk, hogy az emlék, melly Pest városa’ Józsefterét ékesítendi, ne csak a hű nádornak, hanem a hazai müvészetnek is emlékevé legyen. Hiszen nekünk Edrenczynek visszavonulta után is, a szobrászat körében egynél több jelesünk fejlődik. Marsalkó tehetség’ és ügyesség’ tanujeleit adta azon szobrokban, miket a herminamezei emlékkápolnába készít Alexi nem egy szobrával, mellyek közt Mátyás királyunké, immár remekelt, s Bécsben művészi jelességének teljes elismertetését élvezi, Czélkuti legszebb reményeket gerjesztő művekkel örvendeztetett meg bennünket…
– Czélkuti? – Czélkuti Romában dolgozik jelenleg, talentom a folytonos kékiépzésében; s urunk V. Ferdinánd épen e napokban rendelt neki két évre hat hat száz pft segédpénzt saját pénztárából.
– Markó Károly europai hirű festészünk is részesült épen most királyunk’ pártfogásában. Két gyönyörű képe készült derék földinknek, mellyek’ egyike tengeri vészt, másika egy campagnai vidéket, égi háború után kettős szivárvány alatt, mutat fel. Ő felsége azokat 600 pfton vette meg a nemzeti museum’ számára. Éjen a király!
– Bizony szép volna, ha a pesti műegyesület is meggondolná magát, és ha eddig a magyar pénzt nem sajnálta külföldre küldeni gyakran középszerű idegen művekért, midőn legalábbis annyi becsű honi műveket is vásárolhatott volna, s igy nemcsak drága pénzünk marad itthon, hanem honi talentomok is tápláltattak, buzdittattak volna; ha mondom, meggondolván magát, kirányunk’ példáját követné, s a hazai müvészetet venné pártolásába! Meglátjuk, nem vonúl-e hatástalanul e mindeneket átrengető korunk e német közönösségű testület fölött;fel fog-e sikeretlen és áldástalan cosmopolitismusából ébredni, s érezni, hogy a müvészet szép dolog ugyan, mert művei’ hatásában lélekmívelő, izlésnemesítő; de hogy a haza mindenek felett! Mert ennek ereje és jóléte első feltétele egyszersmind szellemei emelkedhetésünknek s élvezéseinknek is egyszersmind.
