AZ ILLYR PÁRTÜTÉS.
AZ ILLYR PÁRTÜTÉS.
Zágrábból junius 22-kéről biztos kézből azon hírt vettük, hogy a fanatikus illyrek bőszültségökben provisorikus kormányt alkottak, s küldöttségeket nevezetek ki Inspruckba s Olaszországba, innét visszahivására a hátrőrvidéki katonaságnak, onnét viszszakövetelésére Jellasichnak. A küldöttségek 22-én már útnak indultak.
Ebből láthatja az uralkodó ház, mit jelentenek a dynastia iránti hűség’ azon vallomásai, mellyeknek üres csengése még akkor is széditő gőzt okoz bizonyos körökben, midőn azoknak ürügye alatt a királyi ház’ jövendőjét ássa alá a bősz pártütés.
Ha az illyreknek sikerülne Olaszországból a határőrvidéki katonaságot a harcz’ mezejéről tömegestőli elpártolásra csábítani, ki ellen hoznák e sereget haza? Mi ellenünk, magyarok ellen; a magyar korona ellen.
Ám de ekkor előáll reánk nézve az önfentartás’ kötelessége; a legszentebb kötelesség mindenek között, midőn nem egyénről, hanem nemzetről van szó. – Nemzetről, mellnek a világtörténetben másodszor jut az áldozatosan magasztos hivatás, vérével őrzeni meg a nyugoti polgárisodást.
És azon perczben, mellyben a határszéli seregek megindulnának, hogy a prédálás’ iszonyait a szegény zaklatott olasz falvakból magyar hazánkba tegyék át, a magyar seregek is kell, hogy útnak induljanak hazájuk’ védelmére, bármelly pontján legyenek is az ausztriai birodalomnak.
Ezt a nemzetgyülés egy pillanatig sem halaszthatja.
És leszen egy általános seregvándorlás, minden faj menend hazája felé; és romlás és népinség és átok jelölendi soknak utjait. – A magyarét nem; mert ez csak fegyveres ellenség ellen emeli fegyverét; gyámoltalan földnép ellen nem.
De Radeczky’ serege, szétfoszlik, mint ha fergeteg fútta volna szét, széfoszlik azon perczben, midőn egy becsületes békekötés’ lehetségének küszöbén állott.
És az austriai monarchia bomlásnak indúl menthetetlenül.
Lássa meg a dynastia, hogy mit cselekszik.
Átkozott legyen azoknak emlékezete, kik az uralkodókat csalóka gőzkörrel köríték, hogy füleik csak csalárd mézes szavakat halljanak, szemeik csak bókokat lássanak, hogy ne látnák soha a valóságot, ne hallanának nyilt férfias őszinte szót; ne szemlélnének bátor homlokot, mellyről az igazság’ fénye villámlik.
A körülmények rohannak a királyi szék felé, mint hógörgeteg az alpesekről.
Isten’ hatalma homloktérbe állitott a vész’ reggelén. És mi és magyar társaink a férfiu’hűségével figyelmeztetők, melly nem hizeleg, de mond igazat. És kijelölénk a menekvés’ eszközeit.
Hallgattak, de meg nem hallgattanak.
Gondolák: még lesz idő tenne, a mit tanácslánk, ha minden roszra fordúl.
Késő, késő!! – Isten kiereszté az ítélet’ villámát; s annak megállj-t ő maga sem kiálthat többé.
Olaszország’ elveszte már hónapok előtt bizonyos volt. Akkor a veszésért még árt adtak volna, bőt és gazdagot.
A hűséggel kérkedő illyrek haza csábítják seregeiket, a magyart megtámadni, a magyar haza jövend hazáját megvédeni – s Olaszország elvész minden ár nélkül.
És a birodalom utána dől. Nem annak dől után, hogy Olaszország elveszett, hanem annak, hogy miként veszett.
A mentségnek még egy módja van. De csak egy, a végső, az utólsó.
Vesse magát a dynastia nyilt őszinteséggel a magyarnak karjai közé.
A magyar soha senkit sem csalt meg. Királyát nem fogja megcsalni.
A magyar kebelben van egy érzelem, a nemes kegyelet’ szent érzelme.
Századok’ bús emlékét törli ki emlékezetéből a bizalmas közelités’ percze felett.
Urunk király! Megszentesitéd a magyar’ szabadságát. Bizzál a magyarban; vest magadat atyai bizalommal magyarjaidnak karjai közé. – E karok megvédenék a pokolnak minden kapui ellen.
De bizzál bennünk; bizalmaddal tedd lehetővé, hogy e hont számodra megőrizhessük; – hogy házad’ dicsőségét megalapíthassuk és saját szerencsénken, egy szabad nép’ szerencséjén, emelhessük fel rtónodat, magosabbra, mint valaha volt.
A király Budán, s a király és felséges háza mentve van.
Igy áll a dolog ma. Miként fog holnap állani? Isten tudja. –
A harcz, melly ma még a királyé volna, holnap önlétünk’ harczává lehet; s a kinek létele forog a koczkán, azt menti meg mindenek felett – megmenti ugy, a miként lehet.
Egy bizonyos:; bizonyos mit a halál.
A panszlav elem az austriai háznak nem ad jövendőt. Ha bukik, bukásába rgadja, ki reá támaszkodott. Ha győz, idegen’ számára győzött.
Kossuth
