JELLASICHNAK INSPRUCKBANI FOGADTATÁSÁRÓL.
JELLASICHNAK INSPRUCKBANI FOGADTATÁSÁRÓL.
Bécsi tudósítónk írja, hogy míg gróf Batthyány Lajos ministerelnökünk Inspruckban időzött, Jellasich már e város’ környékén t. i. Ischlben (hol gróf Apponyi, Wirkner, b. Jósika, Pazziazi s több mások tartózkodnak) lappangott ugyan, de csak akkor ment be Inspruckba, midőn ministerelnökünknek onnani eltávozásáról hitelesen értesült. Inspruckban, ugy látszik, másként fogadtatott s más választ nyert, mint minőt várt reá nézve a jóhiszemű magyar ministerium, a junius’ 10kén kelt két rendbeli proclamatió’ következtében.
Bécsben széltire hallani ama’ hírt, mellyet nehány ott tartózkodó hires illyr agitatorok terjesztgetnek: hogy Inspruckban Ferencz Károly főhg, s a felséges nők kitünő kegyességgel fogadák az illireket, és hogy a királynő’ szemeiből legördült egy könycsep a Jellasich’ kezére, mellyet ő és társai lecsókolának, sőt hogy ő felsége is meghatva fogadta volna őket; de mivel Eszterházy jelen volt, a király nem vala képes arczán látható érzelme szerint szólni a küldöttséggel.
A mint János főhg b. Kulmer’ kiséretében jun. 24-kén Bécsbe megérkezett, az ott tartozkodó illyr emissariusok azonnal ostrom alá vették hódolataikkal, contestatióikkal s hitegetéseikkel; azonnal megjelent az Allgemeine Oesterr. Zeitungban is amaz ismeretes czikk, miszerint gr. Nugent a szerbek és Hrabovszky között 12 napig fegyverszünetet eszközlött; Pétervárad a szerbeknek adatott Ujvidéken és N. Kikindán a statarium fölfüggesztetett. Csernovics pedig Pestre menekült volna.
Az Inspruckból Bécsbe ment illyrek ismét visszakészülnek oda, s azon reményben vannak, hogy miután János főhg van a kiegyenlítésre megbizva; ő felsége a junius 10kén kelt proclamatiót egy ujabbal, szelidebbel fogja fölváltani. Illy hirek legyenek valók, vagy nem, szorgalmasan terjesztetnek, az Agramer Zeitungnak jelenleg Bécsben tartózkodó szerkesztője s több hasonérzelmü izgatók által. Az illyreknek insprucki utjából az „Agramer Zeitung” egyik közelebbi száma elég koholmányokat közöl ugyan, mellyek a „Közlöny” 20ik számában eléggé meg vannak czáfolva; de az Agramer Zeitunk’ szavai még igen lágyak azon kihivó hanghoz képest, mellyel a „dalm. Horv. Slavonske Novine” zágrábi lapnak f. hó 24. száma leirja a bánnak inspruckbani fogadtatását; – az emlittett czikk’ szavai ezek:
„Ime ismét örvendetes hírek Inspruckból, miként már előbbeni lapunkban megjövendölénk, sikerült a bánnak jun. 19-kén a királyné és Ferencz Károly főhg’ jelentésében kihallgatást nyernő ő felségénél, becsuszott ide az ismeretes Eszterházy magyar külügyek ministere is, ki mindekkorig ügyesen tudta gátolni a Horvat-slavon küldöttség’ elfogadtatását, ő felségénél. A bán ékes szónoklattal mondá el azon hű ragaszkodást, mellyel a horvátok, a király és az uralkodó ház iránt viseltetnek, mire ő felsége igen szelid hangon felelt, és a többi közt János főhgt bizá meg, hogy lenne közbenjáró, a magyarok és a három királyság közt. (A magyarok azonban már kiküdeték ismeretes utonálló Hrabovskyjukat.) Ő cs. Kir. Főhgsége János, annyiszor tanusítá szeplőtelen emberszerető jellemét, mindenütt igazságos viseletét az egész világon, főképen slavoniai polgártársink s nem kevesbé irányunkban is: magunkat tehát közbenjárására bizhatjuk. Mit érezhetett valljon ezekre Esztrházy, látván a fényes fogadtatást, mennyire kinozhatta őt ez, főkép visszaemlékezvén nemtelen cselekedeteire, a manifestre (hol ő aligha a kártyákat maga keverte): ez bár nekünk tudtunkra nem adatatott, mindazonáltal képzeljük magunknak; továbbá a budapesti gonosztevők is szemeiket meresztendik, ha Inspruckban levő kémjök által tudosítani fognak, miben áll a dolog.
A kegyelmes királyi audientia után a bán bemutatá a küldöttséget Ferencz Károly főhgnek a hősies nejének Zsófiának (ki legtöbbet tett Metternich’ megbuktatására) kik előtt, midőn a bán Horvátország’ állapota és kérelmei felől szólott, kifejezvén az uralkodó ház iránti hűségöket, szavai annyira hatottak ő főhgsége szívére, hogy magát alig tudván tartóztatni, könnyek gördültek halvány arczára szemeiből, és miután a küldöttség iránti hajlamát s jó szándokát számtalanszor megemlítené, még e következő szavakra fakadt „szívem nálatok van!” A küldöttség ezek után Ferencz József főhgnek, Ferencz Károly’ legidősebb fiának és Csehország helyettesített királyának tevé tiszteletét.
És igy valamint ezen hírekért kezeskedünk, úgy mindazon mende-mondákat, mintha a mi szeretet bánunk a király’ kegyeiből kiesett volna, alaptalanoknak s minden illy értelemben koholt levelekt végetlen hazugságoknak nyilvánítunk.
Mi különben is fogunk jövő lapjainkban ezekről bővebben szólani, mostanra hallgatunk, míg a dolgok egészen világosságra jőnek, jelenleg a mondottakról biztosítunk benneteket. Nyugodjatok meg szeretett hazánkfiai! Valamint a mondottakból szembetünőleg kiviláglik, kik okai ezen mindenféle híreknek.
Reményljük, hogy a bán még ma utjából visszatérend; mi őt úgy fogadjuk, mint még senki sem fogadtatott, mióta Zágráb’ városa létezik.
Ugyan is Inspruckból azon jó hirt hallók, mintha a pápa küldöttje a császárral az olaszországi frigy iránt egyezkednék. Egy tekintélyes egyén említé, hogy nem sokára meg fog szünni a háború, adja isten, hogy ez mielőbb megtörténjék, hogy testvéreink segítségünkre mielőbb visszajöhessenek.
Ugyanazon lap szerint „Mitroviczán 2000 dunántuli szerb parancsolatot vár az iránt, hol üssenek a magyarokra. Hrabovszkit a királyi biztost fenyegetik, és ha meg fogják jaj neki; – de érzi ő ezt, mert már a magyar ministeriumtól kérte nyugalmaztatását.
