A TITOKRÓL RÖPPENNI KEZD A FÁTYOL.
A TITOKRÓL RÖPPENNI KEZD A FÁTYOL.
Míg az iménti czikkünk szedetnék, a körülmények a következőnek közlését tették szükségessé:
A TITOKRÓL RÖPPENNI KEZD A FÁTYOL. Ugy halljuk, hogy a bécsi ministerium hivatalos közlést akar a magyar ministeriumhoz intézni, s minket arra szólitani fel: hogy béküljünk ki az illyr pártütőkkel mindenáron: különben – – nos különben? – – különben felmondják irányunkban a neutralitást.
Tartsa meg a jó isten komolyságunkat, nehogy nevetni legyünk kénytelenek.
De nem nevetnünk, hanem bosszankodnunk, s a hűség érzetének mély fájdalmával bánkódnunk lehet csak az uralkodó ház sorsa felett, mellnek birodalma ennyire jutott.
Fontoljuk meg csak kissé, mit teszen ama neutralitás felmondásávali fenyegetés?
Az austriai császár s a magyar király egy személy, s a terjdedelem személyének ezen egységénél fogva köztünk s Austria közt a pragmatica sanctio kapcsa áll, mellnek rövid értlme: közös barát, közös ellenség.
Mi azt gondolók, hogy ennél fogva köztünk s Austria közt nem neutralitás, hanem szövetség van; s nyiltan, őszintén, ekkint fogva fel viszonyainkat, amott Olaszországban egy oktalan harczban, mellyet kárhoztatunk, Austriáért magyar vitézeink legjobb vére foly, akkor, midőn az austriai minsiterium minket azzal készül fenyegetni, hogy felmondja nekünk a „neutralitást”, ha mindenáron le nem borúlunk azok előtt, kik pártot ütöttek, s nyolcz százados kapocs után ütöttek pártot, királyunk, koronánk, szabadságunk, s törvényünk ellen.
Tehát ők felmondják a neutralitást, az az kinyilatkoztatják, hogy a magyar király isten előtt fogadott szent esküjét meg nem szegi, mellyet koronánk épségére esküdött, ha a magyar király darabokra nem vagdalja királyi koronáját, ha le nem borul Jelasich vakmerő igényei előtt; akkor az austriai császár fegyvert fog, a magyar király ellen, az ellene fellázadt pártütők ótalmára.
Pedig az austriai császár s a magyar király egy személy.
Világ bölcsei, találjatok szót e bánásmód jellemzésére!
Én már szót nem tudok, minthogy (ez árulás a trón ellen, azon trón ellen, mellynek nevében kormányozná az austriai ministerium Austriát – ha kormányozná. Annyit tudok, hogy ha Pillersdorf, Somaruga, Krausz, Latour, Doblhoff, Vessenberg magyar urak magyar ministerek volnának, egy illy nyilatkozattal alkalmasint fejükkel játszanának.
Mi az austriai ministerium becsületének érdekében, mi az austriai ministerium józan eszének érdekében, a dolgot hinni nem akarjuk „Wir thun Ihnen die Ehre an, es nicht zu glauben.”
Arra pedig minden esetre esküdni mernénk, hogy ha mégis tették, úgy a császárnak, mint a császári képviselő János főherczegnek tudta nélkül tették, mert hiszen a dynastia ön maga ellen csak nem viselhet háborút.
Ha a magyar ministerium ezen bécsi ministerialis szerencsétlen nótát csakugyan megkapná, első lépésnek kellene lenni, az illetőket felvilágosiani arról, hogy az austriai ministerium a pragmatica sanctio kapcsát szétszakitotta.
Hisszük, hogy a császár és János főherczeg tudni fogják, mit kell tenniök.
De még taglaljuk még egy keveset.
Mit mondana az austriai ministerium, ha mi hozzá igy szólanánk:
Urak, adjuk tudtotokra ünnepélyesen, hogy megparancsoltuk a magyar király azon seregeinek, kik Lombardiában az austriai császár mellett harczolnak, hogy Carlo Alberto táborába menjenek át, mert hiszen nekünk nem tetszik ezen háború, és ti magatok mondtátok nekünk, hogy mi nem vagyunk szövetségesek.
Vagy ha így szólanánk:
Parancsoljátok ki Windiscgrätzet Prágából, s tegyétek asz austriai birodalmat cseh birodalommá, mert ha nem teszitek, felmondjuk netket a neutralitást, s kétszáz ezer slovákot küldünk a Svornost ótalmára, az austriai császár ellen, mert hiszen ti mondátok, hogy az austriai császár s a magyar király nem csak nem egy, de még csak nem is szövetséges, hanem olly neutralis valami, a mi egymás ellen háborút visel, a mint a budai vagy bécsi ministeriumnak kedve kerekedik.
Vagy ha igy szólanánk ……
De minek folytatni ez oktalanságot, melly ha nem oktalanság, úgy árulás.
Csak még egyet akarunk mondani: ha Austria nekünk felmondja a szövetséget, mi is flmondjuk neki a szövetséget, s ha csakugyan szövetségesre lesz szükségünk, tehát majd máshol keresünk – s alkalmasint találunk is. De ezen szövetséget nem fogjuk ám kötni a bécsi ministerium számára, melly nekünk még a neutralitást is felmondta, s az austriai császár nevében hadat izent a magyar király ellen.
