Csongárd, julius 5-kén 1848.
Csongárd, julius 5-kén 1848.
Nemzetőrseregünk, melly mintegy 1400 zámra megy, a legfeszültebb figyelemmel várja mindennap, a fellázadt alsó vidékek felé huzódásra szólitó parancsot, s bár nem örömest válnak meg csomókba gyűjtött gabonáikból, de a haza szeretetének ezt is feláldozni készek.
A legohajtottabb tárgyak egyik városunkra nézve tanacsunk minélelőbbi rendezése, mert ennek eddigi elhanyagolás is nagy akadályul szolgált a szellemibb fejlődésre. Városunk egyike azoknak, hogy a szabadságra törekvés szikrája rég időktül fogva meg volt, már ezeleőtt négy évvel a földesurával kötött örökváltsági szerződés által akart a szabad emberek közé soroztatni, és a szolgaságtul minden áron szabdulni – és midőn a cicsőn bevégzett országgyülés a magyarnép nyakáról levevé a jármat, Csongárdot a korszellem már nem találta készűletlenól a szabadság tiszta elfogadására; tanusitja ezt a martiusi napoktól kezdve mostanig magaviselete, mert midőn némelly helyeken a szabadság szabadossággá fajult, nélunk a szorgalom és munkásság kettőztetett meg.
Hogy a ministerium iránt teljes bizalommal vagyunk, onnét van, mert a ministerek mindegyikét ollyanoknak ösmeri a nép, kik mindig az ő jogai mellett vivtanak.
A legközelebb tartott népgyülés alkalmával, igen szép ajánlatok tétettek, a haza szülkségére forditandó pénz és gabona nemüekben; – noha ollyan is találkozott, először 1000 pengőt igért kölcsön adni, később 60 pengőt ajándékban, s végre mégis semmit sem adott, – itéljen felette a közvélemény. E. I.
