PEST, jul. 7. 1848.
PEST, jul. 7. 1848.
Tegyük fel, hogy a hir, mellyet e lapok közlöttek igazs, s Oláhország lerázta a szolgaság igáját. S ezt föltevén, lássuk, mi érzemény kelhet, ez események irányában keblünkben; s mi cselekvényre határozandja hatalmunkat a kormányzói gondoskodás.
Úgyan ezt tette talán, vagy teendi pár nap mulva Moldova is.
Két szegény hon, mellynek összesen alig van huszonöt ágyuja; mellynek rendes kaonasága Moldovában egy ezred, Valachiában három ezred; mellynek rendes katonasága hajúd-sereg inkább mint akármi.
Két szegény hon, mellynek kincstára üres, földnép három év óta már sáskák, és marhadög, herczegi zsákmánylás által éhenhalásig nyomorú, mellynek bojársága tékozló szenvedélyénél fogva boldog időben sem bír pénzzel.
Föllelkesedik, és elkiáltja, mit lelke mélyén érez: „Halált az orosznak!”
Mit gondol e nép, midőn e kiáltás után, túl van a dicsőség szent napján, túl van e kérdésen „forradalmunkat mikép létesítjük,” s a ma másikát kell örömtelen tárgyalnia: „Mikép védendjünk meg?”
Kebleinkben rokonszenvet talál a szabadság szent hangzata; de épen ezért bánkódvaértjük az légbe emelkedni: szemeink a nemzeti ujjászületés drága gyümölcsét örömmosolylyal üdvözlik; de ezért, épen ezért fáj sziveinknek, ha ezt valahol gyámtalan gyermek alakjában szemléljük feltünni.
Ki segiti e népet, melly a természet és események által félig testünkhöz van nőve, mellynek ereje egészségünket volna záloga, mellynek sebei ön testünkből is vérzenek.
Hova irányozvák segélyért sovárgó örömriadásai, honnan várja üdvét?
Szultán! szultán! Némethon!! segitség: nem ez-e értelme az éljennek, melly zászlóikonlobog kedvezőtlen széllel.
Minket Austria mutatott be e derék szomszédnak; Austria és Erdélynek embernyomó törvényei. Mi véleményében pecsovicsok valánk vla; machiavellek vagyunk ma, midőn már nemzeti mozgalmuk zászlója Erdély felett lobogna, ha kormányunk ébersége; messzelátó hazafiak, véreik buzgó törekvése, katonáink, székelyeink készsége a mármár kitörő lángot el nem oltják.
Szomorú helyzetünk, szomorú trmészete birodalmunkank. A millió oláhág, melly erdélyi határunkat koszorúzza, ma testéreivel inná, nem a szabadságnak, mert a szabadság ennek nem uj élvezet, de – a nemzetnagyság áldomáésát.
Ök ugy vannak, mint század óta moldvai csangó véreink, kikre velünk együtt a szabadság hajnala nem piroslott.
E két derék szomszéd felénk talán átkát emeli, és kérő kész helyett, fenyegető öklöt kaszával.
Érdemeljük-e ezt? de mindegy, nekünk kötelességeink hideg számokkal irvák. Az ő boszúságuk vakság, a mi rokonszenvünk természetes törénynek érett elismerése. Mi sürgetőn leendünk minden rendeléseket, mikkel oláhjainkat gátolandjuk természetesen várható zendüléstől, mellyel küzködő hazánkat is bevonnák a térbe, mellynek már mos élete van, de sulyos életkérdése. Mi mélyen meg vagyunk győződve, hogy az életkérdést nem oláh fegyver döntendi el.
Ugyan azért oláhjainkat békére intendjük; egy pár katonai állomással soraikat szerbe szakasztandjuk; a hatóságokat éberségre hivandjuk, a földes urakat figyelmeztetendjük a lehetséges zivetarra. Határainkra is kettőzött őrködést rendelendünk.
De szomszédinkért is megteendünk mindent, mit diplomatiai úton tenni lehet, hogy az orosz beavatkozástól őket megőrizzük.
Ajánlandjuk őket a szultán kegyelmébe, s értök jó szomszédhoz illő szorgalommal járandunk.
Eljön nekik is a kiábrándulás kora; talán épen illy tetteinkkel kibűnhődve mi is a multnak végségeit, bilincstelen jobbjaik elébe nem sükertelen nyujtandjuk a miénket, mondván: éljenek természetes frigyeseink: a szultán, a német, és az oláh!
Addig közöltük azokat, kiket mostoha viszonyok hazájokból kiszoritottak, szokott magyar vendégszerettel fogadjuk; figyelmezvén untalan, hogy ezek, ha csapattal, vagy sereggel jövendenek, belső zavarainkat ne súlyosbíthassák.
Többet tennénk, többet kivánna tőlünk rokonszenvünk is, meg saját biztonságunk érdeke is: de ma ütött reánk az eseményeknek ez ujabb rohama, midőn bántatva, mi is nem vagyunk urai az időknek, sőt követelései alatt szenvedünk.
Meg kell tisztulnunk; azután a magyar szándok világos, s a magyar kar ismeretes.
