A magyar-horvát kérdés
A magyar-horvát kérdés
A magyar-horvát kérdés kiegyenlitése tárgyában a következő tiltakozást vettük, mellyet érdekességénél fogva sietünk közleni.
A legujabb időben, főherczeg János közbenjárása által a magyarok s horvátok között történendő kiegyenlités gyakrabban szóba kerülvén, nem látjuk épen fölöslegesnek e tárgyban egy, királyához s a közhazához hű horvátnak véleményét, társai nevében is kihallgatni.
A kérdés alatti kiegyenlités két szempontból tekintendő: az első, valljon a magyar nemzet egy lázadó főnökkel, s bűntársaival kiván-e egyezkedésre lépni? – a második, valljon a horvát nemzettel szándokában áll-e ezt tenni? Az első esetben tanáccsal vagy véleménynyel előlépnyi szerénytelenség volna, mert a nemes magyar legjobban tudja megitélni: valljon a lázadó megfenyitésére szükséges erővel bir-e vagy sem? s meg tudja itélni, mennyiben követelei saját becsülete is, hogy az országgal nyolcz század óta kapcsolatos részek a törvényes állapotba visszahelyzetessenek, s azok kik királyuk s alkotmányukhoz hiven ragaszkodva kötelességök teljesitése miatt olly sokat szenvedének, ótalom alá vétessenek, s ekkint a horvát nemzet becsülete megmentessék.
A második esetben h. t. a lázadóval kötendő szerődés megkisértetnék, a hazához hiv horvátok egész Europa szine előtt méltán tiltakoznak, hogy az a horvát nemzetteli kiegyenlitésnek ne czímeztessék; – tiltakoznak ünnepélyesen, mert ezt szeplőtlen becsületök, királyuk s hazájok iránti tántorithatatlan hűségök egyaránt követelik következő indokoknál fogva:
1) Mert báró Jellasich József lázadó, annak nyilvánitá őtet ő felsége is junius 10-ről kelt manifetumában, s az ebben elősorolt s köztudomásu tények a lázadás s pártütés mint megannyi bizonyitékai, – annak tehát bővebb bebizonyitása egészen felesleges.
2) A zágrábi tanácskozmányokban részt vevő horvátok egy csekély részben, magok is lázadók, részint ollyanok, kik a nemzetiséget a Jellasichétól eltérő értelemben fogván fel, a lázadók által kihirdetett rögtönbiróság által megfélemlittettetek; részint pedig ollyanok, kik az által, hogy a magyarok törvényes királya elleni lázadóknak rajzoltattak, tévutra vezetett embereknek tekintendők; s minthogy Jellasich mint hadi főkormányzó véleményeinek katonai erő által is kellő nyomatékot szerezhet, nem csudálkozhatni, hogy az általa nemzeti czímmel feldiszitett lázadó, illetőleg megrezzent csapat rendeletinek mindenben fejet hajtott.
És milly rendeletek azok? –
Nem lehet ugyan a lázadók minden czélzatait s terveit világosan láthatni, és jelenleg nem állithatni még bizonyosságal, valljon ezen lázadás a prágaival, mint az, az „Augsb. Allgemeine” jun. 29-kei számában érintve volt, nem áll-e összeköttetésben? – ámbár az is valószinű, sőt közelebb jár az igazsághoz, hogy a folyó évben európa majd nem minden részeiben megbuktatott camarilla még le nem csendesedett, s itt is az ő felsége mgas személye iránti szinlelt hűség ürügye alatt a magyar pénz- s hadügyi ministeriumot az austriainak alárendelni ohajtaná, miszerint a camarilla titkos működése, ezen czélok elérése után még tovább is folytatván terveit, az önkény- s pártfogolás régi rendszerét ismételve életbe léptethesse.
Már a kir. manifestum kihirdetése is elégséges volt, hogy Verőcze megye s Eszék város a lázadás főnökétől elálljanak, – mi történnék tehát ha a lázadók elfogatására s a törvényes rend helyreállitására tettleges lépések tétetnének? –
Miért nem bátorkodott Jellasich fellázadni elébb, még nem Zágráb megyének törvényes tiszti karát hivatalától megfosztotta? miért nem elébb ,mint csak a törvénytelen rögtönbiróság kihirdetése, a tartományi gyülés egyoldalu önkénytes átalakitása, s a katonaság és ágyutelepek Zágrábban történt összpontositása után? miért nem előbb, mint a népnek azon megcsalatása után, hogy a robot eltörlését csak neki köszönhetik, – a határőrök azon ámitgatása után, miszerint a magyar örszággüléstől nyert jogokat, a császár nevében ő maga adományozá? – Miért titkolja a mult országgyülésen hozott törvényeket? miért ámitgatja a szolálatában lévő két zágrábi ujság szerkesztőivel a népet, hogy a magyarok nyelvöket és nemzetiségöket elnyomni akarják, minek ellenkezője a legutóbbi országgyülésen hozott s életbe léptetett törvényekből ollyvilágosan kitünik? – A mi tehát Zágrábban iratik, határoztatik s az ottani hirlapok által kihírdettetik, nem a nemzetnek, hanem a zsarnokság, ravaszság s ámtigatások által összecsoportosított lázadóknak akarata, melly szappanbuborék gyanánt azonpillanatban elenyészendik, hihelyt a törvényes rend helyreállítása után, minden ki jogával élni fog. – Egy horvát
