Nyilatkozat.
Nyilatkozat.
Az ókéri táborból jul. 7. 1848. Ma délután 5 órakor értesíttettem egy teljes hitelt érdemlő férfiútól az iránt, miként egy valaki Tolna megyében küldött levelében rólam azt irá: hogy én a római sánczok közt egybeserglett szerbek közt tanyázok. Én a jó embert, ki boszúból agy szeszélyből, nem tudom, de mindenesetre gazúl kivánta beszenynyezni hazafiui becsületességemet, még nem ismerem; addig is mig szejmélyesen számolhatok véle, alacson rágalmazónak s nyomorult hazugnak nyilvánitom, vele e helyen nincs it több szóm, csak a hamis hir megczáfolására nyilvánitni sietek: miként már 15-öd napja, hogy az ókéri magyar táborban mint önkénytes szolgálok; és azóta egyszer voltam Újvidéken, épen azon véres napon, mellyen a nép dühe annyi ártatlan áldozatot ölt le, s mellyek közöl engem is több bajtársaimmal együtt csak véletlen szerencse mentett meg. Onnét visszajőve, még az nap két órakor ismét a magyar táborban voltam, hová a t. h. k. biztosnak parancsát első én hoztam meg a megyei alispán- és főparancsnoknak, öszvesen tehát öt és fél órát töltöttem Ujvidéken, tizig a „zöldkoszoruban” szállásomon, és a k. biztosnál; délig pedig a hidfő-erősségben, hová üggyel-bajal menekedtünk; a honnét mint a k. biztos ura parancsának áthozója – biztos nemzetőri kiséret és szerb úti levél mellett utaztam vissza a táborba. –
Kérem, e nyilatkozatomat sziveskedjenek a szerkesztő urak lapjaikba felvenni.
Somsich Pál s. k.
