LEHETŐSÉGEK.
LEHETŐSÉGEK.
Hogy lehet az, hogy a bécsiek, nem az illyrekre haragusznak, kik őket a bankócsinálás gyönyöreivel ámították s ezen ámulat védelme alatt szerencsésen haza érvén, a fejedelmet felségsértő szavakkal illették, – hanem ránk, kik a fejedelem iránt a legőszintébb hűséggel viseltetünk, kik a régi kormányt okolván egyedül, alkotmányos érzelmónk szerint, annak bűneiből csak egyet is a sérthetetlen fejedelemre felrovatni nem engedünk? Ránk, kik őket mint elnyomott s beteg kövérségig hizlalt, s most velünk együtt felszabdul, egésségnek indúlt nemzetet, irigység nélkül, sőt rokonszenves részvéttel kisérjük azon boldogság felé, melly rendeltetése, hogy a németszövetséggel minél szorosabban egesüljön? – Lehet ezen igazságtalan haragnak kútfeje? Még folyvást tart-e zégyenitő ámulat? Vagy teljességgel nem akarják megérteni a szláv mozgalmak természetét? Nem okultak a prágai eseményeken, mellyek kettős tanulságot nyujtanak akár a szabadság jövendője, akár a szláv barátság iránt? A prágai s illyrmozgalmak egy eredetűek, szellemök, tervök eegy, czéljok ugyanaz: a fekete tengertől felhatni Németország szivéig, számba sem véve Magyarország jogait s önállóságát, s meghódítani e világrészt a legvadabb türelmetlenségnek és zsarnokságnak.
Ha a szlávok azt igárik, hogy Bécs felsősége alatt akarják e szláv birodalmat felállitani, ámítanak. Ha a bécsiek azt igérik, hogy ők a szláv nemzetiség követeléseinak, mind a három vagy néagy dialectus szerint hosszu időre eleget teendnek, képtelenséggel igérnek és hasonlóképen ámitanak. Ezek olly igéretek, mellyeket mindenik fél megtagadni kész, mihelyt erejét érzendi.
Mi sem a német sem a szláv elemnek nem lehetünk veszélyesek, de ha olly gyülölettel vissza nem löketünk, biztos válaszfalúl szolgálhattunk volna mindkettőnek: ellenben ők, nélkülünk, egymásnak a legveszélyesebbek. Honnan mégis e rokonszenv közzöttük, s mind két felől olly bőszültség ellenünk? Ennek csak egy oka lehet, hogy nagyravágyó, hóditási terveiknek egyedül mi állunk utjában. A régi osztrák és muszka szellem perel Magyarország birtoka felett. A szabadságnak e rokon- és ellenszenvhez semmi köze; de igen az absolutismusnak és a hóditásnak. A nép nem is tudja, mit csinál.
Vagy ha e szenvedélyek és tervek még most mélyebben feküsznek, akkor a bécsi é zágrábi rokonszenvnek egy magyarázatavan csak, hogy s mint híre kelt, a fejedelmet lemondásra akarták kényszeríteni. Különben hogy czimborálhatna Bécs vagy a bécsi ministerium, sőt Bécsben csak egy hirlap is olly emberekkel kik a fejedelemnek nyiltan ellenszegültek s iránta a legsértőbb tiszteletlenséggel nyilatkoztak? Azonban tegyenek bármit: Magyarország királya V-ik Ferdinánd, míg él. Erről máskép rendelkezni senkinek nem áll jogában.
Meglehet, hogy mind ez ábránd, vagy ha szándék volt, a politicai nap melege által a képzelnűmek legébe párolgott fel, van azonban egy a figyelmünket Bécs felé fordítani kényszerít. János főhg Némethon kormányzója lett. Kedveért a német szövetség tán Bécsbe helyzi át üléseit. Hatalmas gyógyszer volna a sorvadás ellen, melytől Bécs a leginkább rettegni látszik, még hatalmasabb azon valóságos betegség ellen, mellytől azonban épen nem látszatik fléni, s e betegség azon nyomasztó helyzet, mellybe a bécsi országgyülés a tót elem túlsúlya miatt előbb-utóbb jutni fog. Németszövetségi gyűlés Bécsben! ezen eszme vissza fog rettenteni minden erőszakoskodást, mellyre a tót elem felbíztatva s fanatisálva van.
De ha az osztrák nép vezérszellemeinak sikerülne a német szövetségek a hódítás nagyravágyásával megmérgezni, ha sikerülne a rég bitorolt s most ujra követelt osztrák uralmat a német szövetség fájába oltani, ha megfeledkeznének, hogy a magyar korona jogai nem Austria, és annál fogva nem a német birodalom jogai egyszersmind: könnyen megeshetnék, hogy a most barátságos Németon roppant népességének egész súlyával reánk nehezednék s legyezve a tót, zsibbasztva a magyar elemet, utóbb mindkettőt megigázva hódítási terveinek hálózatát egész az aldunáig kiterjesztené. Ez természetesen csak Magyarország elnyomásával, a tót fajok áltatásával történhetnék, melly áltatás, hosszu időre legalább, az éber orosz szomszédság miatt lehetetlen.
Tehát itt csak megosztozásról lehetne szó az aldunai tartományok felett, s megosztozásról romálunkkal, hódítás utján, orosz szövetségben, ha tudniillik Európa bele nem szólana.
A terv mindenesetre, ha léteznék, kivitelével az európai súlyegyennel jőne ütközésbe.
Nem is azért hozom fel e tervet, mintha egyébnek tartanám még mos nagyszerü ábrándnál, mintha hinném, hogy létesítése a legvéresebb európai s tán két világrészi háború nélkül megeshetnék; de azt is tudom, hogy az ábránd most nagy szerepet játszik hogy a ki avval ügyesen hiteget és ámít annak hatalmában van a népeket nemzeteket egymásra lázítani s yomról nyomra nevelvén a viszályt és anarchiát végre előidézni a háborút, mellynek véres hullámaiban az előbbi tervnek önént föl kell merülnie.
Kétséget nem szenved egyébriánt az is, hogy az ármány ez és hasonló tervek ábrándjaival csaknem az uj szabadság szülése ótaa folyvást s átalkodottan izgat és dolgozik ellenünk. Különben miből magyarázhatnók meg a prágai fellépést, az ilyr mozgalmakat? A reactionak most minden mozgalom jó, s minden csillogó ábránd, mellyel e mozgalmakat táplálhatja. A reactionak csak egy mozgalom árthat: a nemzetek felébredése, melly ámítóinak megbüntetését fogja követelni.
Épen ezért szükséges, hogy a nemzetek saját érdekeiket megismerjék, hogy az átalakulás nehéz napjaiban egymás jogait és határait tisztelve és biztosítva őrködjenek a szabadság felett, melly a hódítás zsarnoki táborzása közben igen könnyen kieshetik kezeikből.
Előttünk tisztán áll, hogy Némethonnak most nem lehet főbb érdeke, mint erejének benső kifejtése s megszilárdítása, a legtökéletesebb egység alapján. Némethon nem akarhat még most hódító lenni, nem engedheti magát az osztrák reactio vagy nagyravágyás harczaiba sodortatni, saját egysége veszélye nélkül. S erős hitünk van, hogy ezt a német szövetség elég bölcs belátni, elég igazságos ugy szövetkezni, hogy egyesűlésének diadala mellett nem feledendi Magyarhon függetlenségét tiszteletben tartani, mint olly országét, mellynek érdekében áll, hogy hő szomszédja s szövetségese legyen.
Tisztán áll előttünk az is, hogy Ausztriának, miután Némethonnal szorosan egyesűlendett, semmi más támaszra szüksége nem lesz, hogy semmi nem fogja annyira megronthatni, mint a szertelen nagyravágyás, melly nagyravágyást belé a reactio, a pénzaristocratia olthatja csak, melly nagyravágyás miatt némethonnal egyesűlhetlenné válik, hogy előbb-utóbb a szláv elemnek áldozatúl essék.
Az ilyr mozgalmakat pártoló bécsi ministerium megbukott, s így reményünk lehet, hogy a nép józansága diadalmaskodni fog e balirány felett.
Azonban távol vagyok hinni, hogy bennünket e hit és remény tarthatnak meg. Nekünk csak arról kell meggyőződve lennünk, hogy igazságunk van, s hogy nemcak jogosan, hanem okosan cselekszünk, és főleg magunk erejében biznunk. A jogérzetben és hadban, erkölcsileg és anyagilag erős Magyarországnak frigyesei lesznek, a gyengének csak hóditói fognának keletkezni.
A nemzetgyülés a közlelkesülés egy nagyszerü pillanatában megszavazta a 200 ezer katonát és pénzt.
Ez a legjobb eszköz arra, hogy a magyar király parancsai tiszteletben tartassanak. A magyar király parancsait eddig a magyar nemzet nem volt elég erélyes végrehajtani. Ez a legjobb intézkedés arra, hogy leendő szövetségeseinknek terhökre ne váljunk és arra, hogy átalakulásunk felett saját erőnkkel őrködhessünk. Eddig az europai mozgalmak hatalmas szárnyai vitték ügyeinket, itt az idő, hogy magunk lábán járjunk.
A kivitel, végrehajtás, az mire most főgondot kell fordítani. Lassu, ügyetlen könnyelmü emberek, most nem alkalmazhatók s az árulókat, ellenforradalmiakat végre meg fogjuk ismerni. Gyorsaság és szigor, szabatosság és összefüggés az életbevágó rendeletek és törvények végrehajtásában, főügyelettel arra, hogy elleneinknek fegyvert és hatalmat kezökbe ne adjunk, ez a mi életet és testet ád szónak, ez ami a jobbakban bizodalmat gerjeszt, a kétkedőknek irányt ad s a lázongókat visszautasítja. Az idő még elég termékeny a jóban, ezt tétlenűl elszalasztanunk nem szabad.
